Kezdjük azzal az alapvetéssel, hogy a rendszerváltás utáni évtizedek egyik legfontosabb kérdése az volt a társadalomkutatók és szociális szakemberek számára, hogy mit lehet kezdeni a legszegényebb réteg azon tagjaival, akik már sem a fizikai, sem a mentális állapotuk miatt nem alkalmasak munkavégzésre. És a válasz mindig az volt, hogy nincs más megoldás, ezeket az embereket a szociális rendszeren keresztül el kell tartania a magyar társadalomnak, mert különben humanitárius katasztrófa lesz. Egy általam tisztelt és hitelesnek tartott szociológus már az 1990-es évek végén minimum kétszázezer főre tette azon honfitársaink számát, akik csak ezen a módon juthatnak jövedelemhez. Majd a kétezres évek elhibázott baloldali gazdaság- és társadalompolitikájának köszönhetően ez a szám tovább nőtt.
Nem csoda a munkaképtelen szegények számának növekedése, hiszen a munkaerőpiac még a dolgozni képes cigányokat sem tudta befogadni, a rosszul hangolt segélyezéssel pedig a maradék motivációt is elvették sokuktól, hogy erőfeszítéseket tegyenek a helyzetük megváltoztatására. A terepen dolgozó szakemberek rendszeresen számoltak be arról, hogy a szegénységben élő cigány gyerekek a leggyakrabban azt válaszolták a jövőképükre vonatkozó kérdésre, hogy segélyekből és közmunkából akarnak megélni felnőttként. Ennek oka az volt, hogy a rendszerváltás óta generációk nőttek fel úgy, hogy nem látták egyik felmenőjüket sem hivatalos, legális munkát végezni.
És bár a társadalom által eltartott, folyamatosan gyarapodó réteg problémájáról szakmai berkekben sok szó esett, de a nyilvánosságban annál kevesebb.
Az említett szociológus ismerősöm akkoriban mesélte el azt is, hogy az egyik kereskedelmi televízió híradós stábja elment hozzá a cigányok helyzetéről interjúzni, de amikor elmondta nekik, hogy több százezer munkaképtelen szegény él Magyarországon, akiknek akkor sem lehetne munkát adni, ha lenne, akkor kikapcsolták a kamerát és a stáb összepakolt, mondván, ilyen negatív, kilátástalanságot hordozó üzenetet nem közvetíthetnek, mert a hirdetőik nem szeretik az ilyesmit.
És lám, ugyanez a kereskedelmi médium most ezerrel tolja a cigányság védelmét, közvetíti a megbántottságukat, amiért Lázár János arról beszélt, hogy van még hazai munkaerőtartalék a cigányság azon részében, amelyik csak a legegyszerűbb munkák elvégzésére alkalmas, ezért inkább őket foglalkoztassák, ne betelepülő külföldieket.



























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!