A fenyegetés oka pedig az, hogy a belga miniszterelnök, Bart De Wever hónapok óta blokkolja az Ukrajnának szánt pénzügyi csomagot, mert azt az elkobzott orosz vagyonokra építik az EU háborúpárti erői, viszont annak jelentős része a belga székhelyű Euroclearben van, így félő, hogy amikor feloldják a szankciókat, akkor nekik kell majd visszafizetniük az elkobzott összeget. Magyarán az a bűne a belga kormányfőnek, hogy védi az országa érdekeit.

Kiderül majd, hogy rengeteg korrupt politikus van a belga kormányban és vonzáskörzetében. A helyi Transparency majd jelentéseket, tanulmányokat közöl a korrupciós helyzet tarthatatlanságáról. A belga Átlászó cikkeket, helyi riportokat készít a visszaélésekről, amelyek mind visszavezethetők lesznek a renitens kormányfő köreihez. Az Európai Bizottság által évek óta pénzelt médiumok tényfeltáró anyagokban adnak visszhangot az állításnak, illetve naponta számolnak be kormányközeli személyek ruhadarabjainak, autóinak, ingatlanjainak és táskáinak becsült áráról, utazásaikról, hobbijaikról, arról, hogy hova járnak iskolába és óvodába a gyerekeik. A korrupció és luxizás tehát pipa. Jöhet a szociális demagógia másik eleme, az áldozatok bemutatása. Hirtelen rengeteg szegényt találnak a Soros és Brüsszel által fizetett szakértők és médiumok. És ahol szegénység van, ott elnyomás, rasszizmus, idegengyűlölet és antiszemitizmus is van. Tiszta sor. Gondok lesznek a rendészeti szervekkel és az igazságszolgáltatással is, gyorsan kiderül majd, hogy Belgium tulajdonképpen alig különbözik egy rendőrállamtól. 

Mivel a progresszív balliberális értelmiségiek a világ minden táján hisznek a párbeszédben és a vélemények ütköztetésében, így okos vitaműsorokban fognak azon polemizálni, hogy már diktatúra van-e Belgiumban vagy ez még csak egy autokratikus rendszer. És természetesen azt is feltárják a dollár- és eurómilliókból támogatott kutatóintézetek és médiumok, hogy a nép, az istenadta belga nép nem a diktátor oldalán van, de fél, ezért nem lép fel ellene. Ja, és vidéken nincs internet.