idezojelek

In memoriam Keleti, 2015

MÉLYSZÁNTÁS – Ezt a világot Csurka István már 1998 telén megjövendölte.

Pilhál György avatarja
Pilhál György
Cikk kép: undefined
migrációEurópaerőszak 2025. 12. 31. 5:55
Fotó: Kurucz Árpád
0
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nagy kérdés, hajlandó-e a Nyugat lemondani az elfajzott liberalizmus trónjáról, vagy megy a lecsóba. (Elnézve karácsonyi betoncölöpös óvintézkedéseiket, lecsó…)

Jó Batsányi János időben figyelmeztetett: „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!”

Valérie Hayer asszony, a francia Reneszánsz párt EP-listavezetője esztendeje azt javasolta, a parlament döntéshozatalában el kellene törölni a vétó intézményét, hogy azzal ne tudjon visszaélni a magyar miniszterelnök. Számon kérőn szavalta: „Miért mindig Franciaországnak kell befogadnia a menedékkérőket? Miért nem Orbán Viktornak? Ez lenne a szolidaritás.”

Aztán miért kellene nekünk szolidaritást vállalnunk azzal a gyarmatosításban dúsgazdaggá lett az országgal, amelynek kifosztott alattvalói most földönfutóként keresnek új hazát? Már ahhoz is vastag ábrázat kellett, hogy míg eleink évszázadokon át végvárak ormain védték tatártól, töröktől Európa nyugati felét (benne Franciaországot), az nagy jó dolgában rabolni járt szerte a világban, s lett dúsgazdag.

Hogy mit kaptunk vérünkért cserébe? Trianont. Meg most egy nyakunkra sózni tervezett harmincezres migránshordát.

Számoljunk tízig! Lassan, türelmesen.

Légy a józan eszednél, magyar választó! Sorskérdésben döntesz áprilisban.

Ha Magyar („csak egy nagyon pici szuverenitásról kell lemondani”) Péterre adod a voksodat – a nemzet halálára szavazol. Nincs ebben semmi túlzás. Ha beengedjük a migránsáradatot, mindennek vége. Aki nem hiszi, az nézzen szét a reménytelenül fuldokló Nyugaton, Párizs no-go zónáin, a késes londoni metróban, Stockholm szerecsennegyedében… Vagy csak emlékezzen a 2015-ös Keleti pályaudvarra!

A szellemet nem lehet visszaparancsolni a palackba.

Vannak élethelyzetek, amikor a magyar ember Dobó István szívszorító szavaiban keresi – és találja meg – a kapaszkodót. „Istenem! Te látod a mi kis romladozó várunkat s benne ezt a maroknyi, elszánt népet. A te nagy mindenségedben kicsi semmiség ez a földi világ. Ó, de minekünk ez a mindenségünk! Ha kell a mi életünk, vedd el uram, tőlünk! Hulljunk el, mint a fűszál a kaszás vágása alatt! Csak ez az ország maradjon meg, ez a kis Magyarország!”

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.