Most, hogy már nemcsak a miniszterelnököt, de gyermekeit és unokáit is halálos fenyegetés érte a Magyarországot hetek óta gátlástalanul zsaroló, provokáló Ukrajnából, egészen elképesztő, hogy a budapesti városházán ukrán zászló lobog. Értem én, hogy Karácsony Gergely a zongorista elnöknek szorít a háborúban (nem is titkolja), no de ki hatalmazta fel arra, hogy személyes vonzalmát a magyar főváros első hivatali épületének frontoldalán adja hírül országnak, világnak? Megelőzte ezt bármiféle felmérés a kétmilliós Budapesten? Előterjesztette-e provokatív ötletét legalább a közgyűlés tagjai előtt? Szólt-e bárkinek (a zászlótároló Józsi raktároson kívül), hogy ő pedig most ukrán zászlót fog lobogtatni a főbejárat fölött?

A diplomata a Budapest Pride iránti szimpátiáját kívánta így megosztani – csak nem kalkulálta bele, hogy zászlóbontása üzenetként is értelmezhető: hazája közösséget vállal a cifra nemiségűekkel. Ezen kapta föl a vizet Fico, aki még a régi szereposztásban szocializálódott: férfi a nővel, nő a férfival – ha mond ez még valamit…) Hogy Karácsony Gergely ukránzászlós arcátlanság dacára Budapesten megy minden tovább, az csak azért van, mert a biciklisávok közé szorított, kátyúkkal, méhlegelőkkel, romkocsmákkal és húgyszagú aluljárókkal sújtott fővárosi ember a karácsonyi évek alatt (2019 óta) már beletörődött a sorsába.

Érti ezt valaki?

Borítókép: Ukrán zászlókkal árasztották el Budapest belvárosát a momentumosok (Fotó: Ladóczki Balázs)