Vannak emberek, nem is kevesen, akiknek az alapvető szükségleteihez tartozik, hogy a mindennapi megélhetés biztosításán és a vagyonszerzésen túlmutató úgynevezett közügyekért tegyenek és ha kell, harcoljanak. Van köztük, aki ezt a szabadidejében gyakorolja és van, aki olyan munkát keres, amely egyúttal kielégíti az ilyen jellegű igényét is. A szegénységben élők megsegítése, a jogfosztottak támogatása, a természet óvása, a lakókörnyezetünk fejlesztése és a nemzetünk önrendelkezésének védelme mind olyan közügyek, amelyekért tenni, esetenként küzdeni kell. És ide tartozik a keresztény hitünk, vallásunk és kultúránk megőrzése is, amelynek köszönhetjük az életmódunkat, társadalmi, politikai berendezkedésünket. Utóbbi abban az értelemben áll felette az előtte felsorolt témáknak, hogy ha az elbukik, akkor bukik vele a többi is. Ha a keresztény kultúra és a belőle eredő társadalmi rendszer vereséget szenved a saját közegében, akkor se a szegényekért, se a jogállamért, se a teremtett világ természeti kincseiért, se a nemzeti szuverenitásért nem lehet majd harcolni.

A pápai körlevél hívők millióit szólította fel arra, hogy küzdjenek, harcoljanak a keresztény értékrend megőrzéséért, amelyre a társadalmi, gazdasági és politikai berendezkedésünk épül. Ugyanis ezt jelenti Krisztus király földi uralkodása, amely, ha megszűnik, akkor vele pusztul a keresztény kultúra összes civilizációs vívmánya, amely a jelen felé közeledő évszázadok alatt egyre nagyobb tömegeknek biztosított támaszt, biztonságot, jólétet, a mindent felforgató kataklizmák idején pedig reményt a túlélésre.

Az elmúlt évszázadra visszatekintve látjuk, hogy jogos volt az egyházvezető aggodalma, rövid időn belül a nácizmus és a kommunizmus óriási erővel támadt Krisztus király trónjára, alapjaiban rázta meg a keresztény értékrend uralmát. De azt is látjuk, hogy végül ezek az erők sem tudták legyőzni a kétezer éve építkező, folyamatosan kibontakozó királyságot, hanem a nagy próbatételek után a történelem során soha nem tapasztalt általános jólét korszaka köszöntött ránk, a Krisztus tanítását követő, abból világi rendszert szervező társadalmakra.