A Tisza Párt hosszú vajúdás és ígérgetés után bemutatta a jelölt-jelöltjeit, azt a háromszáz embert, akik közül majd választhatnak a tiszás szavazók, hogy ki induljon az egyéni képviselői helyekért zajló küzdelemben. Sokan várták reménykedve a listát, hogy esetleg olvashatják rajta a nevüket. Köztük olyan roma közéleti személyiségek is elhitték, hogy lehetőséget fognak kapni a megméretésre, akik korábban már több más pártnál feltűntek, de miután a Tisza kannibalizálta szinte a teljes ellenzéki oldalt, így ők is hamar rájöttek, hogy a cigányságot csak és kizárólag ez a párt lesz képes megvédeni a diktatúra vérzivataros tombolásától.

Mindegyikük azzal házalt korábban a többi ellenzéki pártnál, és most a Tiszánál is, hogy csakis ő az, aki egyesíteni tudja a cigányságot, aki egyedül képes több százezer roma szavazatot hozni neki. „A többi cigány kókler, ne foglalkozzanak velük, mert azok még a saját rokonságukat sem tudják mozgósítani” – érveltek maguk mellett. Voltak köztük olyanok, akiknek korábban hitt a Momentum, a Párbeszéd vagy a DK, kaptak fizetést, és volt, akit listán bevittek az Országgyűlésbe is. De a politikai potenciáljukról hamar kiderült, hogy nemhogy százezreket, hanem még százakat sem képesek hozni az amúgy is rohamosan megcsappanó tömegbázishoz.

A Tisza felé mozduló roma aspiránsok reménykedésének volt alapja, hiszen a párt vezetője a védendő, sérülékeny társadalmi csoportok közül egyedül a romákat emelte ki, amikor ellátogatott az ózdi Hétes telepre, illetve Bódis Kriszta a Tisza nevében szervezett toborzó fórumokat, hogy minél több cigány csatlakozzon a párthoz. Volt ígérgetés biztos befutó helyről az országos listán, reménykeltés, a politikai karrier lehetőségének felcsillantása. És cserébe voltak lelkes posztok, kommentek és „élőzések” a közösségi platformokon, valamint amikor a Tisza vezére útnak indult egy hátizsákkal, akkor egymást letaposva gyűltek köréje, bazseváltak neki, hangos kiáltozással éltették a „drága magyar testvérünket, aki végre felszabadítja a cigányságot az elnyomás alól”.

Azóta a Magyar Pétert és pártját éltető romák sorra posztolják az elkeseredett szövegeket, szitkokat és a ráébredést, hogy „a Tisza is csak a cigányok szavazatait akarja, de egyébként semmibe vesz minket”. Ez a csalódás persze nem teljesen érthető, mert gondolhatták volna, hogy Magyar és a mögötte álló külföldi profi szakértők hamar rájönnek, hogy a cigányság körében kidobott pénz és energia a szavazatszerzési próbálkozás. Ugyanis a romák többsége kétség nélkül ragaszkodik az elmúlt 10-15 év pozitív változásaihoz, ahhoz, hogy végre van rendes munkájuk és bérük, abból normális élelmet és lakhatást tudnak biztosítani a családjuknak. Mindezekről a balliberális kormányok idején még csak álmodni sem mertek, így nem fognak elcsábulni senkinek, különösen nem egy olyan pártnak, amely magába szippantotta az összes balos és liberális politikai erőt, azok szakértőit és aktivistáit.