Békemenetes lendület a jobboldalon

Vélemény

Békemenetes lendület a jobboldalon

A hatalmas Kossuth téri tömeg óriási lökést adott a Fidesz–KDNP kampányának.

Pindroch Tamás

fidesz ukrajna brüsszel Békemenet tisza párt jobboldal orbán viktor 2026. 03. 18. 4:40

Fotó: Kaiser Ákos

A csapatok kilovagoltak! Ahogy Orbán Viktor miniszterelnök március 15-én, a Békemeneten megígérte, másnap meg is indította a kampány intenzív szakaszát, a vidéki kampánykörutat kaposvári beszédével.

A március 15-i szónoklat nemcsak a fideszes szavazóknak, hanem mindenkihez szólt. A brüsszeli, kijevi és tiszás támadásokkal szemben a nemzeti érdekeket védő államférfi szólt az egybegyűltekhez. A kormányfő a választások tétjét is megnevezte: vagy az ukrán elnök, vagy ő alakít kormányt, tehát a háború és a béke között lehet választani.

A válasz egyértelműen az utóbbi lesz. Szijjártó Péter és Lázár János, a Fidesz kampányát erősítő miniszterek is nagy tapsot kaptak a beszédeikre. A két, fiatalabb generációhoz tartozó ismert politikus szereplése arról is árulkodik – és ezt a miniszterelnök is el szokta mondani –, hogy ez nem egy one man show, hiszen a kormányzatban komoly tudással, tapasztalattal rendelkező emberek ülnek.

A következő időszakban ezzel a békemenetes lendülettel a kormányfő számos vidéki városba ellátogat.
A Tisza viszont beragadt… Magyar Péter gyenge, idézhetetlen beszédet mondott vasárnap, ami a semmibe hullt. Még a balliberális portálok sem nagyon tudtak tételmondatokat kiragadni a szónoklatából. Felmerül a kérdés:

kinek a nemzeti menete volt a tiszás „Nemzeti menet”? A legnagyobb, felvonulós zászló díját ugyanis nem egy magyar, hanem egy ukrán lobogó kaphatta volna meg a rendezvényen. Érthetetlen a tiszások háborgása, provokációt kiáltása, hiszen a saját, tavaly meghirdetett pártszavazásukon ők álltak ki Ukrajna uniós tagsága mellett.

A tiszás telefonos applikáció fejlesztésében is ott volt egy ukrán, aki egy ukrán hadseregnek dolgozó cég alkalmazottja. És Tseber Roland „testvér” (mármint Magyar Péteré) ügynökkavarásairól, ukrajnai Tisza-sziget-alapításáról még nem is szóltunk. Ezeken kívül még számos olyan kis sárga-kék puzzle van ebben a történetben, amely a végén egy nagy ukrán zászlót ad majd ki. De az a legfőbb bizonyíték, hogy Magyar Péter nem ítélte el a Barátság kőolajvezeték ukrán elzárását és a Török Áramlat gázvezeték elleni támadást. A csend többet mond minden szónál.

A Tiszában mindezek ellenére arra számítottak, hogy a nemzeti ünnepen is ők lesznek többen, de a végén nagyot kellett csalódniuk. A vidéki, kisebb városokban megtartott gyűléseik pláne nem heringtalálkozók, ez is mutatja, hogy a megyei választókerületekben átlátnak az emberek a szitán, azaz a Tiszán, a nemzeti önfeladás politikáján.

Bizonyosan sokaknak az egyszemélyes párt, a már-már Rákosi Mátyás elvtársra emlékeztető Magyar Péter-féle személyi kultusz építése sem szimpatikus. Az, hogy nyíltan propaganda-mozifilmet vetítenek róla a magyar mozikban, tényleg az ötvenes éveket idézi.

Ha ellenzékből erre képes, mit tenne, ha hatalomra kerülne?! – ez sokakban felmerülhet.

De vissza a Békemenethez! Nem jött be a tiszás számítás, a Kossuth téren megjelent 180 ezres tömeg október 23-hoz képest több mint kétszeres bővülés. A jobboldali szavazók tehát a hatalmas balos médianyomás, közvélemény-kutatási manipuláció, az ukrán fenyegetések hatására is egyre motiváltabbak. A kaposvári és az egri Orbán-beszédeken megjelent tömeg is azt bizonyítja, hogy a jobboldal kampánya nagy lendületben van.

Aki személyesen ott volt a vasárnapi Békemeneten, az maga is érezhette a Fidesz–KDNP mögött álló erőt. A politikában ez a legfontosabb dolog, és azt a támogatók személyes kiállása tudja a legjobban demonstrálni.

A tömött Kossuth tér és a környező utcák képe beleég azoknak a retinájába is, akik nem a jobboldal törzsszavazói. A tudósításokban megjelenő sok ezer mosolygó, büszke, elhivatottságról árulkodó arc, komoly, de mégis jókedvű, emelkedett hangulatú kokárdás magyar ember arról tanúskodik, hogy a cselekvő kormánynak hatalmas a támogatottsága.

A valóság ez, és nem a balliberális médiából és a közösségi média tiszás csatornáiból folyamatosan ömlő szenny. A békemenetes rengeteg ember valóságos: családok kisgyermekekkel, fiatalok, aktív középkorú apák és anyák, örökifjú idősebbek együtt, közösen állnak ki a magyar kormány mellett. Ők azok, akik elítélik a tiszás folyamatos uszítást, agressziót, tudják, hogy gyűlöletre nem lehet országot építeni. A jobboldal szavazói megérezték, hogy az ellenfél több fronton is képes támadni, és nem riad vissza akár az erőszaktól se.

A feladatmegosztást is látjuk: Brüsszel az uniós források visszatartásával, a kötelezettségszegési eljárásokkal, a hetes cikkellyel zsarol, és összekacsint, biztatja Kijevet a piszkos munka elvégzésére. A miniszterelnöknek az ukrán elnök küld halálos fenyegetést, Orbán Viktor családját egy ukrán volt képviselő és titkosszolgálati tiszt fenyegeti meg, illetve a Barátság kőolajvezetéket is elzárják.

A brüsszeli–kijevi koalíció az erős fatörzset támadó külső villámcsapást jelenti, a helyi érdekeltségű erő, a Tisza pedig – mindig előre értesülve a külső csapások időzítéséről – belülről rágja a fát. A cél, hogy feladjuk a nemzeti ellenállást, elvesszen a patrióta kormányzás az országban.

Cserébe a „szú”, amit aktuálisan Tisza Pártnak hívnak – de futott már MSZP–SZDSZ-koalíció név alatt is – az éltető testnedvektől szabadítaná meg a büszke fát. Privatizálná a nyugdíjrendszert, az egészségbiztosítást, a stratégiai energiaszektort, többkulcsos adórendszert vezetne be, megnyirbálná a családtámogatásokat, az otthonteremtési kedvezményeket, a vállalkozások forrásait, és a multikra kivetett adókat is kivezetnék. Ez utóbbi az elmúlt 16 évben 15 ezer milliárd forintot tett ki, amely a jóléti fejlesztéseknek, a hatósági rezsiárnak is a fedezetét adta.
Az imént sorolt veszélyek szoros összefüggésben vannak az orosz energiahordozók importjának megszüntetésével (a multiszolgáltatók, Brüsszel és Kijev célja), a rezsicsökkentés kivezetésével.

A közös globalista-brüsszelita cél Ukrajna uniós integrációja, ami piachódítást jelentene a multik és a nagy uniós tagországok számára. És egyet jelentene egy háborúban álló ország konfliktusának behúzásával az unióba. Ez ugyanis automatikusan azt is jelentené, hogy háborúba keverednénk Oroszországgal, egy atomhatalommal. A föderatív, brüsszeli központú unió megteremtésének nem is lenne jobb hivatkozási alapja, mint hogy uniós zászló alatt, közös harcoló alakulatokat vezényelnének Ukrajnába. És az a párt, a Tisza, amely a létezését is Brüsszelnek köszönheti, hogyan tudna erre nemet mondani? Ugye, hogy nem! Velük rögtön ott tarthatnánk, hogy újra idegen érdekek miatt sodródhatna háborúba az ország.

Az uniós csatlakozás persze az ugyancsak kitartott ukrán elitnek is az érdeke, hiszen a politikai és katonai túlélését ez szavatolná. Nekünk viszont az imént említett háborús katasztrófa lehetősége mellett a mezőgazdaság, a könnyűipar, a vegyipar végét is jelentené.

Tehát a globális nagytőke térhódítása elleni védekezésünket vennék célkeresztbe, ami az immunrendszerünk elleni végzetes támadást feltételezne. A Tisza Párt a behódolás a pártja.

Orbán Viktor miniszterelnöknek és kormányának most háromfrontos háborút kell vívnia, és csapataink harcban állnak. A társadalmi kiállás a nemzeti petíció nagyszámú visszaküldésével, a Békemeneten megjelent sokasággal, az Orbán Viktor vidéki beszédein való tömeges részvétellel egyre nagyobb. Ez a kiállás társadalmi ellenállást is jelent a tiszás behódolással szemben.

A döntő csatáig még van néhány hét. Nincs más hátra, mint hogy felvértezzük magunkat, a környezetünkben saját magunk is elmondjuk mindenkinek, miért jelenti a biztos választást a veszélyek korában a kormányoldal. Nem kétséges, hogy a csendes többség megmozdult, a békés többség ott van már a rendezvényeken, és ebből kell tudni április 12-én stabil szavazati, tehát győztes többséget teremteni.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője