A Tisza kétharmados győzelme után kétségkívül egyfajta gyászfolyamattal kell szembenéznie a nemzeti tábornak, amely még hónapokig eltarthat. Ebből a pszichés nyomásból a munka, a folyamatos tevékenység húzza ki az embert a leghatékonyabban. Nekem személyesen is ez a tapasztalatom, a vasárnap esti mélypont után hétfőn négy médiaszereplésre is meghívást kaptam, így volt lehetőségem a dolgok „kibeszélésére”. A vereség után szinte az első reakciómat a hallgatókkal, nézőkkel oszthattam meg. Persze jobb ilyenkor kivárni, megnyugodni, átgondolni, más érveket is meghallgatni, majd így értékelni, de a meghívásokat már az előző héten elfogadtam. 

Az ismerőseim, kollégáim tudják, hogy április 12. előtt is az optimisták táborába tartoztam. Bár kétségkívül volt bennem rossz érzés, régóta olyan turbulenciát éreztem a belpolitikai közegben, amit korábban – és most a 2014 óta számított voksolásokra gondolok – nem.

Ilyen erős kampánymunkát még nem láttam a jobboldalon, de kétségkívül a baloldalon sem. Ott Magyar Péter karaktere, szerepfelfogása tényleg hatalmas felhajtóerőként hatott. Most már egyértelműen látszik, hogy a fiatal szavazók mellett a 2022-es fideszes peremszavazókra is. Ez egy hatalmas, hatszázezres tábort jelentett. De ők – ezt az eredmény is mutatja – nem elkötelezett jobboldaliak voltak, egész egyszerűen ráuntak a tizenhat éves fideszes kormányzásra, hatalomgyakorlásra, a folyamatos kormányzati cselekvésre, az állandó fideszes küzdelmekre Brüsszellel. És persze náluk is táptalajra hullott az 1998 óta (Orbán Viktor első miniszterelnöki ciklusának kezdete) folyamatosan épített, táplált Orbán-gyűlölet.

A korrupciós politikai termék is hatékony volt, beérett. Ha nincs „luxizás”, ha nincs Magyar Nemzeti Bank-botrány, akkor könnyebb dolga lett volna a Fidesznek. Az Orbán-kormányok vívmányait ez a réteg – rezsicsökkentés, családtámogatási rendszer, többgyermekes anyák, fiatalok adómentessége, egykulcsos szja, védett benzinár, árrésstop, 13., 14. havi nyugdíj – köszönték szépen, elfogadták. Mindezt ugyanis adottságnak tartják, ami automatikusan jár nekik, megszokták. És úgy gondolták, hogy a Tisza nem is nyúl ezekhez, mert Magyar Péter ezt mondta a kampányban. Igaz, hogy a kollégái, tiszás tanácsadói másról beszéltek, de ők ezt nem akarták meghallani, és nem is hallották meg. És egyértelmű, hogy átvették, rájuk ragadt az a dühérzet, amelyet Magyar Péter az elmúlt hónapokban személyesen is elvitt az ország szinte minden szegletébe.

A baloldal akkor is legyőzte a Fideszt. Most is bebizonyosodott, hogy a negatív érzelmek, az utálat, az irigység, a harag pusztító erejű hatást tud kifejteni. A Tisza ajánlata csupán arról szólt, hogy ők jelentik a változást, mindent megtartanak a Fidesz-kormány jó intézkedéseiből, sőt még bővítik is azokat. Ez volt huszonnégy éve a szocialisták ajánlata is. De Magyar Péter nemcsak személyesen volt jelen a városokban, falvakban – volt rá ideje, hiszen az Európai Parlamentbe nem járt be dolgozni, csak alkalomadtán –, hanem beköltözött a telefonokba, tabletekbe, asztali számítógépekbe; a közösségi média a tenyerén hordozza.