45 percre felpörögtek a dögunalmas brazilok

Június 11-én a Mexikó–Dél-Afrika mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A 90. részben az 1994-es Egyesült Államokban rendezett vb legjobb meccsére, a Hollandia–Brazília negyeddöntőre emlékezünk.

Romario, aki az egyik főszereplője volt a Hollandia elleni vb-negyeddöntőnek Fotó: DANIEL GARCIA Forrás: AFP

A holland csapat úgy volt vele, ha túljut a brazilokon, akár a vb-t is megnyerheti. Annak ellenére, hogy a tornán nyújtott játékuk nem volt meggyőző. Ezért is írták sokan, hogy Dallasban előre hozott döntőt láthatnak azok, akik bejutottak erre az összecsapásra.

A meccs:

XV. labdarúgó-világbajnokság, negyeddöntő: Brazília–Hollandia 3-2 (0-0)
Dallas, 63 ezer néző. Vezette: Badilla (Costa-Rica-i)

Brazília: Taffarel – Jorginho, Aldair, Marcio Santos, Branco (Cafu) – Dunga, Mauro Silva, Mazinho (Rai), Zinho – Bebeto, Romario. 
Hollandia: De Goey – Wouters, R. Koeman, Valckx – Rijkaard (R. de Boer), Winter, Jonk, Bergkamp, Witschge – Overmars, Van Vossen (Roy).

Gól: Romario (53.), Bebeto (63.), Branco (81.), illetve Bergkamp (64.), Winter (76.)  

Az első félidő azokat igazolta, akik istenkáromlásként óbégattak a brazil csapat játékáról. Sehol egy látványos megoldás, sehol egy biciklicsel, csak a totális birkózás az irgalmatlan dallasi hőségben. Azok, akik szerették a brazil focit, elhűlve néztek maguk elé: ez lenne Brazília? 

A legnagyobb moraj akkor tört ki, amikor Marcio Santos a lelátóra rúgta fel a labdát.

Kérem, mi ez? Azért nem az írek játszottak. Hollandia is csak nézett, mint a moziban, de ők semmi mást nem tehettek, mint kivártak. Tudták, ha egyet hibáznak, az végzetes lehet.

Egy félidő a brazil csodacsatárokkal

A második félidőre minden megváltozott, s ez elsősorban a két brazil csatár, Bebeto és Romario zseniális futballja miatt alakult így. A meccs előtt Romario verbálisan nekirontott Carlos Alberto Parreira szövetségi kapitánynak. 

Mondandójának lényege az volt, hogy ő és Bebeto csak állnak elől, mint az őrszemek, de az ostoba mester játéka nem rájuk épül. 

Parreira simán kivághatta volna a csapatból a fegyelmezetlen és nagyszájú játékost, de nem tette. A második félidőben aztán az „őrszemek” kétszer megvillantak, Bebeto és Romario is rúgott egy-egy gólt, 2-0, minden eldőlt?

Ugyan, dehogy! A 64. percben Bergkamp, a 76. percben Winter is beköszönt Taffarelnek, 2-2. Micsoda meccs volt ez, te jó ég. De a slusszpoén még csak ekkor következett. A 81. percben szabadrúgáshoz jutottak a brazilok. Romario keresztbe szaladt De Goey kapus előtt, majd a következő tizedmásodpercben Branco sistergős szabadrúgása pont oda érkezett, ahol a holland kapus az imént még Romario hátát nézte. Csak azt látta, a labdát nem. Ezt a bombát a világ egyetlen kapusa sem védhette. 3-2, újra a brazilok vezettek, 9 perccel később pedig már a négy közé jutást ünnepelték. 

A győztes gólt szerző Branco így beszélt: „Gyönyörű gól volt, életem legfontosabb találata, s talán az egyik legfontosabb gól, amit Brazília valaha is szerzett a világbajnokságokon. Azt hiszem, hogy ez a találat minden kritikust lecsendesített. 

Nagyon büszke vagyok, de még inkább az tölt el örömmel, hogy kiütöttük a hollandokat. Az ellenfélnél játszott az az Overmars, akit én a világ legjobb játékosának tartottam.

Őt megállítani nem volt egyszerű feladat, nekem azonban ezen a délutánon ez is sikerült.” 

Taffarel, a brazil kapus két gólt is beszedett Hollandia ellen Fotó: GABRIEL BOUYS / AFP

A végére álljon itt egy meghökkentő bekezdés a statisztikák szerelmeseinek. Bebeto és Romario karrierjük elején esküdt ellenségek voltak, ősi riválisok. Később 23 alkalommal játszottak együtt a brazil válogatottban, és egyszer sem veszítettek (17 győzelem, hat döntetlen). A páros együtt 33 gólt szerzett ezeken a mérkőzéseken, köztük nyolcat az 1994-es amerikai világbajnokságon.

A brazilok négy közé jutása valóban vb-címet ért. A dél-amerikai társaságot az elődöntőben a svédek sem tudták megállítani, a döntőben az olaszok is csak majdnem. Az 1994-es fináléban 120 perc után is 0-0 volt az állás, de a tizenegyeseket nem Olaszország, hanem Brazília lőtte jobban.