Igen, ezt a közmondást kicsi gyermekkorunk óta ismerjük, valójában úgy szól: Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó. Csakhogy rendre azt kell tapasztalnunk, hogy nem tartják be. Nem közlök újdonságot, de azért nézzük csak meg, mi a helyzet az ígéretekkel! Mondták, sokan mondták, mi meg ostobán hittük, hogy villámháború lesz az orosz–ukrán csata, nos nem lett villámháború, s négy év óta még mindig tart. Méghozzá úgy, hogy megbolygatta Európát, s odáig fajult, hogy egy független ország, Magyarország miniszterelnökét és családját óhajtanák megölni az ukrán fenyegetők. Mondták, többen is mondták, hogy körvonalazódni látszik a béke, nos, nem látszik körvonalazódni, még erős látcsővel sem. Mondták azt is, mindenféle uniós okosok, hogy nagyobb anyagi veszteség nélkül megússza Európa ezt a különös háborút, de nevetnünk kell ekkora ostobaság vagy vakság hallatán. Európa vesztesége ugyanis hatalmas. Helyesebben folyton nő. A magasságos EU azt is ígérte, hogy az uniós országok szuverének lesznek, holott minden van, csak szuverenitás nincs, viszont az unió országait megannyi alkalommal becsmérlik, ha önálló döntést merészelnek hozni. Teszik ezt úgy, hogy amikor ezt a mára már szégyentelen társaságot összehozták, akkor még olyan magasztos eszmékről volt szó, mint hogy életünk, társadalmaink rendjét három oszlopra támaszkodva teremtjük meg. Úgy is mint a kereszténységre, az ókori demokráciára és a görög filozófia, no meg a római jog tanításaira. Istenem, hol van már a tavalyi hó? A szellemi építmény bizony összedőlt. Európa rendre saját lakosait árulta és árulja el, elég most, ha csak a migránshelyzetre hivatkozunk, amelynek a legkisebb szegmensét, avagy veszélyét sem voltak képesek kezelni Európa fura és tehetségtelen urai, hölgyei. Ugyanis a tehetségtelenekre hallgatnak.

Több rövid írásomban is idéztem már az elmúlt évtizedekben Oriana Fallacit, a világhírű olasz dacos újságírónőt. Most is előkerestem egy régebbi megjegyzését, több mint két évtizeddel ezelőtt egy cikkében azt írta: „Ha mondod a magadét a Vatikánról, a katolikus egyházról, a pápáról, a Madonnáról, Jézusról, a szentekről, nem történik veled semmi, az a szólás- és véleményszabadság megnyilvánulása. De ha ugyanezt teszed az iszlámmal, a Koránnal, Mohameddel, Allah fiával, rasszistává válasz, és faji diszkriminációt követsz el.” Ezúttal is igaza volt Fallacinak, csak éppen mára már ott tartunk, hogy mondhat bárki bármilyen igazságot, fütyülnek rá. S megesett az, amit sokan elgondolni sem mertünk, hogy az unió egyik országának, azaz Magyarországnak a miniszterelnökét és családját a legfelháborítóbb módon halálosan megfenyegették ezekben a napokban. Mi van, jogász urak és hölgyek? Miért hallgatnak, mint nyuszi a fűben? Egyáltalán, mi folyik itt? Mi van a demokrácia ígéreteivel? Mivel fogják magyarázni, majd mivel akarnak meggyőzni bennünket, hogy ebbe a halódó társaságban, amely az EU nevet viseli, érdemes benne lenni?