Ennyi filozofálgatás után az édenből szálljunk le az életbe. Megint hangsúlyoznám, a csapos, azaz egy civil szól közbe. Már csak azért is, mert ez idő tájt bizony ömlenek a szakértői vélemények. Boldog, boldogtalan próbálja „megszakérteni” a helyzetet, vajon miképp jutottunk oda, hogy országunk élére egy enyhén szólva sem tiszta múltú ember került. Ráadásul egy olyan időszakban, amikor a politika világának képviselői szünet nélkül függetlenségről, szuverenitásról, a külföld beavatkozásának helytelenségéről papolnak, no meg az erkölcsről, csak éppen egyik sem jellemző jelen életünkre.

Nem óhajtanék semmiféle szakértői szerepbe beletévedni, és egyébként sem nem árt némi iróniával kezelni a mindennapi dolgokat. Még akkor is, ha nem igazán tudunk mosolyogni a világ ez idő tájt érzékelhető történésein, miként a magyarországi eseményeken sem. Ám lássuk be, végtére is nem történt semmi. Mindössze annyi, ami nem lephet meg bennünket, mert már régóta tapasztalhatjuk, hogy a tisztesség, a becsület, az úri modor, a másik ember, netán egy másik ország tisztelete, no meg a valódi hazaszeretet kihaló félben van a mi kis európai világunkban, a karriervágy viszont igencsak megmutatkozik. Még akkor is, ha mindenki számára látható, hogy a vágy és az alkalmasság két különböző dolog, s ez bizony ártalmas is lehet egy-egy közösség, akár ország életét illetően. Mint oly sok más erkölcsi kívánalom hiánya is.

A szerző újságíró