Egerszegi Krisztina kimondta azt, ami túl kevésszer hangzik el a magyar sportban

Egerszegi Krisztina ritkán szólal meg, de ha igen, akkor igyekszik értékes gondolatokat átadni. Így történt ez Nyírbátoron is, ahol a Magyar Úszószövetség által működtetett Híd Program eseményén a szülőkhöz szólt. Az ötszörös olimpiai bajnok klasszis megtapsoltatta a szülőket, akikről még mindig túl kevés szó esik a magyar sportban, noha már vannak üdítő kivételek is. Egerszegi Krisztina a saját szülei szerepéről sem feledkezett meg.

Egerszegi Krisztina ötszörös olimpiai bajnok úszó fontos gesztust tett a szülők felé Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Nemcsak Szöulban, hanem 1992-ben Barcelonában, ahol három újabb olimpiai aranyat szerzett, s végül 1996-ban Atlantában is, ahol a karrierjét keretbe foglalva 200 háton lett utoljára aranyérmes.

Üdítő kivételek: Szoboszlai, Risztov, Kós

Egerszegi Krisztina nyírbátori gesztusa a szülők felé azért is örömteli, mert még mindig túl kevés szó esik a magyar sportban arról, hogy a szülőknek mekkora szerepük van egy-egy sikeres karrier kibontakozásában. Vannak már üdítő kivételek, a Liverpool színeiben világszinten is a labdarúgás sztárjává váló Szoboszlai Dominik édesapja, Szoboszlai Zsolt már a külföldi sajtóban is téma volt, de az ő történetük különleges, hiszen a saját klubjában, egyedi módszerekkel edzette a fiát.

Legtöbbször a szülő edzőként nem jelenik és nem is kell megjelennie egy sportoló életében, de legalább ilyen fontos a jelenléte. És itt nemcsak a logisztikáról van szó, az edzésekre való eljutásról, hanem az érzelmi háttérről és támogatásról.

A 2012-es londoni olimpián nyílt vízi úszásban aranyérmes Risztov Éva például rendszeresen beszél az édesanyja szerepéről, a Magyar Nemzetnek adott nagyinterjúban például így fogalmazott az olimpiai aranya utáni pillanatokról:

Talán az sem véletlen, hogy a vízből kijövet édesanyámat láttam meg először a parton, aki nemcsak ott volt a karrierem legfájdalmasabb pillanatainál, hanem akkor is hitt bennem, amikor mások nem.

Az úszásnál maradva, napjainkban jó példa Kós Hubert esete is, akinek a szülei a világ másik felére is elutaznak, hogy személyesen támogassák az olimpiai bajnok klasszist. Tavaly a szingapúri világbajnokságon készítettünk interjút a szüleivel, ahol az édesanyja őszintén elmondta, „nagyon nehéz, hogy Hubi távol van, de ő erre tette fel az életét, és egy anya akkor boldog, ha a gyermeke boldog.”

Az olimpiai bronzérmes Betlehem Dávid édesanyja pedig lapunknak mesélte el a szívbemarkoló történetet, ahogy a fiával együtt megküzdött egy súlyos betegséggel, és végül a csontsoványra lefogyott úszó, aki már felkelni sem bírt, négy évvel később olimpiai bronzérmes lett a 2024-es párizsi olimpián.

A szülők szerepét azonban még mindig túl kevesen és túl kevésszer emelik ki a magyar sportban, pedig Egerszeginek igaza van: jár nekik a taps.