Makarov-levél: a második világháborús magyar történelem máig legnagyobb rejtélye

A második világháború magyarországi históriájában, Horthy Miklós kormányzó 1944. október 15-i kiugrási kísérletét megelőző titkos diplomácia az egyik legérdekesebb fejezet. A kulisszák mögött zajló események kétség kívül legizgalmasabb és máig tisztázatlan történelmi hátterű dokumentuma az úgynevezett Makarov-levél, Sztálin állítólagos és Magyarország számára rendkívül kedvező feltételeket tartalmazó fegyverszüneti ajánlata. Amikor 1944. szeptember 28-án Faragho Gábor vezérezredes fegyverszüneti delegációja a legnagyobb titoktartás közepette elindult Moszkvába, a kormányzó még a küldöttség elutazása előtti kihallgatáson meghagyta Faraghónak, hogy a magyar fegyverszüneti feltétekről a Makarov-levélben foglaltaknak megfelelően tárgyaljon. A Kremlben október 8-án késő este lezajlott kétoldalú tárgyaláson azonban Vjacseszlav Molotov külügyi népbiztos, a szovjet diplomácia vezetője már nem akart tudni a titkos dokumentum tizennégy pontjában összefoglalt és Magyarország számára különösen előnyös feltételekről. Molotov váratlan és mereven elutasító álláspontjára több magyarázat is létezik, ám mindezek ellenére a Makarov-levél Magyarország második világháborús történetének az egyik legnagyobb talánya maradt.

Horthy megkísérelte a háborúból való kilépést Fotó: Magyar Fotóarchivum

                               Német megszálló alakulatok Budapesten, 1944. március 19-én                                               Fotó: Bundesarchiv/O.Ang.

 A megtört és idős kormányzó csak 1944 júniusában kezdte el ismét aktivizálni magát. 

Miután a deportálások leállítására kiadott utasítását a Sztójay-kormány elszabotálta, mi több, a nácibarát kormány két belügyi államtitkára, Baky László és Endre László vidéki csendőralakulatok fővárosba vezénylésével puccsszerűen akarta végrehajtani a budapesti zsidóság elhurcolását, illetve erőszakkal eltávolítani a kormányzót a hivatalából, Horthy Budapestre rendelte az Esztergom mellett állomásozó 1. páncéloshadosztály alakulatait a hozzá feltétlenül hű Koszorús Ferenc vezérkari ezredes parancsnoksága alatt, és e karhatalom bevetésével mind a csendőrpuccsot, mind pedig a budapesti zsidóság deportálását meghiúsította.

Horthy Miklós kormányzó  Fotó: Wikimedia Commons

 Románia kiugrását követően 1944. augusztus 28-án - Veesenmayer fenyegetőzéseivel nem törődve – lemondatta Sztójayt, másnap pedig a kormányzóhoz hű Lakatos Géza vezérezredest nevezte ki miniszterelnöknek. 

A Lakatos-kormánynak Horthy bizalmas meghagyása szerint a háborúból való kiugrás előkészítése, illetve végrehajtása volt a legfőbb feladata. Mind a kormányzó, mind pedig Lakatos miniszterelnök ezt elsősorban diplomáciai úton, az úgynevezett finn modell alkalmazásával szerette volna elérni, hogy elkerüljék az országot megszállva tartó német haderővel való fegyveres harcot.

Churchill a Monarchiát akarta feléleszteni a szovjet birodalmi törekvésekkel szemben

A Lakatos-kormánynak az volt az elsődleges törekvése, hogy az angolszász szövetségeseknél járja ki egy különbéke lehetőségét. Horthy kormányzó mindenféleképpen szerette volna elkerülni, hogy Moszkvával kelljen tárgyalnia. A történészek szerint 1944 szeptemberében ennek már nem volt semmi realitása, hiszen az 1943. november végén Teheránban megtartott hármas csúcstalálkozón eldőlt, hogy Magyarország a szovjet befolyási zóna része lesz, szeptember végén a Vörös Hadsereg alakulatai pedig már a magyar határszakaszokon harcoltak. 

Sztálin, Roosevelt és Churchill a teheráni konferencián  Fotó: Wikimedia Commons

De valóban nem volt semmi esély arra, hogy az ország megszállásában az angolszász erők is részt vegyenek és ezzel elkerülhetővé váljon Magyarország szovjetizálása? 

E hetek titkos diplomáciájában több olyan kevéssé ismert körülmény is felmerült, ami árnyaltabbá teszi ezt a kérdést. 

Kétségtelen, Teheránban dőlt el végleg, hogy az angolszász szövetségesek 1944 tavaszán Franciaországban fogják megindítani a nagyszabású európai hadműveletüket, de ezzel mégsem került le teljesen a napirendről egy olyan korlátozottabb balkáni hadművelet elvi lehetősége, ami az Olaszországban harcoló angol-amerikai csapatok Trieszt térségében végrehajtott partra szállásával és a ljubljanai résen át Nyugat-Magyarországra való betörésével indított volna hadjáratot a délnémet területek ellen.

Nem került le teljesen a napirendről az angol-amerikai balkáni partraszállás terve   Fotó: U.S. Army

 A teheráni konferencián a „három nagy” közül elsősorban Winston Churchill brit miniszterelnök volt a legelszántabb szószólója ennek az elképzelésnek. Churchillt ugyanis az amerikai kollégájánál, Roosevelt elnöknél sokkal jobban aggasztotta az a lehetőség, 

hogy a Vörös Hadsereg gyors előretörése miatt Sztálin túl nagy európai területekre terjesztheti ki a befolyását. 

Churchill még azt is felvetette, hogy Németország már elhatározott felosztása után Bajorországból, Ausztriából és Magyarországból kellene egy olyan államszövetséget felállítani, ami egyfajta modernizált változata lenne az 1918-ban megszűnt Osztrák-Magyar Monarchiának.

 „ Mindannyian őszintén féltünk egy esetleges egységes Németország erejétől… Úgy gondoltam, hogy szigorú, de tisztességes békét köthetünk vele, s egyben modern formában lényegében feléleszthetnének az egykori osztrák-magyar birodalmat, amelyről Bismarck állítólag azt mondta, ha nem létezne fel kellene találni” – írja Churchill"A második világháború" című visszaemlékezésében. 

Winston Churchill brit háborús miniszterelnök   Fotó: Wikimedia Commons/Yousuf Karsh

A szovjet diktátor azonban átlátott Churchill szándékán, vagyis hogy a brit miniszterelnök a Monarchia valamiféle felélesztésével szeretné megakadályozni a Szovjetunió közép-európai térhódítását, éppen ezért erélyesen opponálta ezt az elképzelést, méghozzá igen ravasz módon azzal az indokkal, hogy a magyarok tetszését – akik a történelmük során oly sokat háborúskodtak az osztrákokkal és a németekkel –, aligha nyerné el ez a terv. Noha Teheránban elvetették Churchill javaslatát, de Magyarország háború utáni sorsa ekkor még nem dőlt el véglegesen.

Habsburg Ottó főherceg és Roosevelt, valamint Churchill különös megbeszélése

A Lakatos-kormány nyugati hatalmakkal való különbéke kísérletei nem vezettek sikerre. Bakách-Bessenyei György genfi követ 1944. szeptember 9-én az angolszász szövetségesek képviselőivel folytatott tárgyalásai után arról tájékoztatta Hennyei Gusztáv szolgálaton kívüli vezérezredest, a Lakatos-kormány külügyminiszterét, hogy elérkezett az utolsó pillanat a cselekvésre ám az az elképzelés, hogy Magyarország a nyugati hatalmakkal kössön fegyverszünetet, teljesen irreális és a kormánynak Moszkvához kell fordulnia a feltételekért. 

                Lakatos Géza vezérezredest ( a fotón még vezérőrnagy) nevezte ki Horthy minsizterelnöknek                         Fotó: Wikimedia Commons

Horthy kormányzót teljesen letaglózta ez a hír, de még ekkor sem adta fel teljesen az angolszász szövetségesekkel való megegyezés tervét. 

Ezekben a napokban egy olyan kevéssé ismert és még feltáratlan hátterű esemény történt, melynek fényében Horthy elképzelése mégsem tűnhet annyira irreálisnak. 1944. szeptember 13. és 16. között került sor Roosevelt elnök és a brit miniszterelnök második, a kanadai Québecben megtartott találkozójára. 

Szokatlan módon a tanácskozásra Habsburg Ottó főherceg, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó uralkodója, IV. Károly legidősebb fia, a tituláris trónörökös is meghívást kapott. 

Habsburg Ottó főherceg   Fotó: ottovonhabsburg.com

A tanácskozáson ismét szóba került egy esetleges balkáni hadművelet lehetősége, amire a Vörös Hadsereg váratlanul gyors előrenyomulása adott okot. Franklin D. Roosevelt amerikai elnök Winston Churchill és Anthony Eden, a brit háborús kabinet külügyminiszterének jelenlétében fogadta Ottó főherceget. 

Az elnök közölte Ottóval, hogy elérkezett az utolsó lehetőség, hogy elkerüljék Magyarország alávetését a Szovjetuniónak. 

Sztálin minél több európai terület megszállására készült   Fotó: Ria/Novosti

Roosevelt elmondta, hogy az oroszok súlyosan megsértették a korábbi, Bulgáriára vonatkozó háromoldalú megállapodást, és az angolszász szövetségesek bizalmát is élvező Musanov-kormány tagjainak letartóztatásával a saját moszkovita bábjaikat ültették erőszakkal hatalomba, ezért sem az Egyesült Államok, sem pedig Nagy-Britannia nem érzi már kötelezőnek magára nézve a teheráni megállapodásnak azt a részét, ami Magyarország szovjet érdekszférába tartozásának elismerésére vonatkozott. 

Roosevelt és Churchill különleges megbeszélést folytatott Ottó főherceggel   Fotó: Wikimedia Commons

Emiatt az elnök és Churchill arra kérték fel közösen a főherceget, hogy mindezt hozza Horthy kormányzó tudomására. Ottó főherceg a távirat szövegét az 1942 óta az Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor kisgazda politikussal, a kormányzó bizalmasával közösen fogalmazta meg. 

Máig rejtély, hogy Horthy miért nem kapta meg ezt a nagy fontosságú táviratot. 

De az is érthetetlen, hogy alig egy héttel a Québeci találkozó után miért változott meg gyökeresen a két angolszász nagyhatalom álláspontja. 

Náday vezérezredest, Horthy külön megbízottját, aki szeptember 22-én titokban Olaszországba repült a szövetséges haderők főhadiszállásra, Alexander tábornagy ugyanis már arról tájékoztatta, hogy a magyar kormány csak és kizárólag Moszkvához fordulhat fegyverszüneti feltételekért, ez a szövetséges hatalmak végleges álláspontja.

Az alezredes azt állította, személyesen Sztálin utasítására íródott a levél

Horthy kormányzó kénytelen volt lenyelni ezt a számára keserű pirulát, ezért elhatározta, hogy Moszkvához fordul. A szovjet kormánnyal való kapcsolatfelvétel meglepően gyorsnak számított. 

Ebben komoly szerepet játszhatott, hogy a Kreml számára létfontosságúvá vált Magyarország átállítása, ami jelentősen megkönnyítette volna a Vörös Hadsereg számára Ostmark (Ausztria), illetve a délnémet területek mielőbbi elérését. 

A Vörös Hadsereg mielőbb be akart törni a német birodalmi  területekre   Fotó: AFP/Ria/Novosti

1944 kora őszére a három szövetséges nagyhatalom közötti kapcsolat már korántsem volt felhőtlennek mondható. 

Sztálin tudatosan arra törekedett, hogy minél több német területet szálljon meg még azt megelőzően, hogy a nyugat-német határnál megrekedt angol-amerikai haderő áttörné a kemény diónak bizonyuló Siegfrid-vonalat és mélyen benyomulna Németországba. A magyar fegyverszüneti delegáció gyors felállításában és Moszkvába küldésében Horthy részéről azonban egy másik szempont is komoly szerepet játszhatott.

 A kormányzó ugyanis fontos üzenetet kapott Zichy Ladomér gróf, felvidéki nagybirtokos útján. 

A kormányzó 1944. szeptember 24-én a budai vár Krisztina-termében fogadta gróf Zichy Ladomért, aki egyrészt közölte, hogy a delegáció biztonságosan átjuthat a birtokán egy szovjet partizáncsoporthoz, akik felsőbb utasításra biztosítják a küldöttség tagjainak Moszkvába jutását, másrészt pedig átadta a kormányzónak azt a levelet, amit Fjodor Makarovics Makarov alezredes, a Partizánmozgalom Ukrajnai Törzsének politikai tisztje a saját állítása szerint közvetlenül Sztálin utasítására foglalt írásba, a magyar kormánnyal szemben támasztott szovjet fegyverszüneti feltételekről. 

Horthy Miklós a családja körében   Fotó: Wikimedia Commons

Másnap, szeptember 25-én Kudar Lajos csendőrezredes, a magyar katonai elhárítás parancsnok-helyettese személyesen utazott Zichy gróf birtokára és megállapította, hogy a delegáció fogadása valóban elő van készítve. 

Kudar ezredes szerint ekkor volt alkalma személyesen is beszélni Makarov alezredessel, aki szóban megerősítette a levélben foglaltakat azt hangsúlyozva, hogy Oroszország nem kíván Magyarország belügyeibe beavatkozni, 

és fegyverszünet esetén Budapest szovjet részről „nagyon előzékeny bánásmódra” számíthat. 

Az úgynevezett Makarov-levél Magyarország számára valóban rendkívül kedvező és 14 pontban foglalt ajánlatot tartalmazott. Hennyey Gusztáv, a Lakatos-kormány egykori külügyminisztere az 1975-ben Nyugat-Németországban kiadott „Magyarország sorsa Kelet és Nyugat között” című memoárkötetében teljes terjedelmében közölte a Makarov-levelet. 

A dokumentum szerint amint a magyar tárgyalóküldöttség megérkezik Moszkvába, a szövetséges hatalmak azonnal felfüggesztik az ország elleni bombatámadásokat.

                           Veesenmayer német követ mindent megtett a kiugrás meghiúsításáért                                               Fotó: Bundesarchiv/O.Ang.

 A Szovjetunió teljes egészében biztosítja Magyarország integritását, és noha a szovjet-román szerződés ideiglenes jelleggel elismeri Románia igényét a Magyarországhoz csatolt észak-erdélyi területekre, 

de a szovjet kormány a béketárgyalásokon a népszavazás elvét fogja támogatni e terület hovatartozása tárgyában. 

A Makarov-memorandum arra is kitért, hogy az ideiglenes fegyverszüneti megállapodás aláírásával egyidejűleg a szovjet kormány megállítja a román csapatokat, és az erdélyi területen a továbbiakban bármilyen művelet csak és kizárólag a Vörös Hadsereg lesz jogosult végrehajtani.

Sztálin és Molotov   Fotó: Ria/Novosti

 A dokumentum további pontjai között az is szerepelt, hogy a szovjet katonai hatóságok sem a honvédséget, sem pedig a csendőrség állományát nem fogják leszerelni, e fegyveres testületeket és a közigazgatást is érintetlenül hagyják, továbbá a Szovjetunió azt is elismeri, hogy az ország szabadon választhatja meg a társadalmi berendezkedését.

       Faragho Gábor csendőrtábornok, a magyar delegáció vezetője        Fotó: MTI

 Faragho Gábor visszaemlékezése szerint a kormányzó a kiutazásuk előtt személyesen igazította el a tárgyaláson képviselendő magyar álláspontról, külön felhívva a csendőrtábornok figyelmét a Makarov-memorandumban írtak fontosságára. Faragho tábornok, a delegáció vezetője, saját előadás szerint másolatban meg is megkapta Horthytól a Makarov-levelet. 

A küldöttség, amely Fargho tábornokon kívül gróf Teleki Gézából ( Teleki Pál gróf volt miniszterelnök fia, a szerk.) és Szentiványi Domonkos rendkívüli követ és meghatalmazott miniszterből, a Külügyminisztérium diplomatájából állt, 1944. szeptember 28-án sikeresen átjutott a szovjet partizánegységhez, ahol szívélyesen fogadták és megvendégelték őket. Sztálin különgépet küldött a magyar delegációért, amelynek fedélzetén a küldöttség Moszkvába repült.

Molotov nem akart tudni a Makarov-féle memorandumról

A magyar fegyverszüneti delegáció elsőként Kuznyecov vezérezredes, a szovjet katonai hírszerző szolgálat főnöke fogadta, október 5-én pedig Antonov hadseregtábornok, a Vörös Hadsereg vezérkari főnök-helyettese tárgyalt a delegációval. 

A döntő, történelmi jelentőségű találkozóra 1944. október 8-án késő este került sor, amikor is a magyar küldöttséget Vjacseszlav Molotov külügyi népbiztos fogadta a Kremlben lévő hivatalában. 

Moltov a Kremlben lévő dolgozószobájában  Fotó: Sputnik

Faragho tábornok a kormányzó instrukcióját követve előadta a magyar álláspontot, külön megemlítve a Makarov-levélben foglalt feltételeket. Molotov figyelmesen végighallgatta a delegációvezető előadását, majd Faragho legnagyobb megdöbbenésére azt közölte, a szovjet kormány csak és kizárólag akkor hajlandó az ideiglenes fegyverszünetre, ha Magyarország kiüríti az 1938-tól az országhoz csatolt összes területet, haladéktalanul befejezi a Vörös Hadsereg elleni harcot és ezzel egyidejűleg megtámadja az ország területén állomásozó német csapatokat. 

                                                  A feltételek között a német haderő megtámadása is szerepelt                                                                     Fotó: Bundesarchiv

Amikor Faragho ellenvetésként a Makarov-levélben írtakra hivatkozott, 

Molotov száraz hangon azt válaszolta, hogy akár létezik, akár nem a Makarov-levél, őt az semmire sem kötelezi. 

Miután Faragho rádión jelentette a tárgyalásokon elhangzottakat a Budai Várnak, másnap távirati úton megkapta Horthy felhatalmazását az ideiglenes fegyverszüneti megállapodás szovjet feltételek szerinti aláírására. 

Érdemes megjegyezni, hogy ugyanezen a napon, 1944. október 9-én zajlott le a Kremlben Winston Churchill brit miniszterelnök és Joszif Sztálin között az a tárgyalás, amelyen megszületett az elhíresült „szalvétás megállapodás”, Közép-Kelet-Európa befolyási övezeteinek felosztása. 

                       Churchill és Sztálin a brit minsizterelnök 1944 októberi moszkvai látogatásán                                           Fotó: Wikimedia Commons

A Churchill által szalvétapapírra feljegyzett arányok Magyarország javára még 50-50% szovjet, illetve angol-amerikai befolyást irányzott elő, amit két nappal később Sztálin egyoldalúan 90-10 százalékos arányra módosított a Szovjetunió javára. 

Október 11-én késő este Molotov dolgozószobájában történt meg a szovjet-magyar ideiglenes fegyverszüneti megállapodás aláírása. A dokumentum aláírása előtt Molotov pezsgőspohárral a kezében mosolyogva odalépett Szentiványi Domonkoshoz, és a következőket mondta neki: 

Gratulálok, miniszter úr! 1526 óta ez az első alkalom, hogy Magyarország megnyert egy nagy háborút.” 

Mint tudjuk, sajnos nem így történt. Horthy kormányzó 1944. október 15-én bejelentett fegyverszüneti proklamációja, a háborúból való kiválás belső árulás, rossz szervezés és a hatékony német fellépés miatt meghiúsult, másnap, október 16-án pedig a fanatikus nyilasvezér, Szálasi Ferenc és kompániája vette át puccsal a hatalmat.

Horthy hozzájárult a szovjet feltételek elfogadásához   Fotó: Wikimedia Commons

A Makarov-levéllel kapcsolatban igen sok a megválaszolatlan kérdés. Horthy Miklós az 1953-ban Buenos Airesben kiadott „Emlékirataim” című memoárjában mindössze egyetlen mondattal intézi el a Faragho-delegáció Moszkvába utazásának körülményeit és nem tesz említést a Makarov-levélről sem. 

Az elhíresült dokumentum eredeti példánya mind a mai napig nem került elő, annak tartalma csak Hennyei Gusztáv, illetve Faragho Gábor emlékirataiból ismert. 

Könnyen lehetséges, hogy ez a sokat vitatott eredetű irat a szovjet titkosszolgálat akciójának terméke, 

egy olyan kreált mézesmadzag volt, amivel a mielőbbi magyar fegyverszünetet akarták előmozdítani. Hogy mi lehet a valóság a Makarov-levél kulisszatitkaival kapcsolatban, talán már sohasem fogjuk megtudni.

A Makarov-levél:

• egy olyan állítólagosan Sztálin által tollba mondott irat,
• ami Magyarország háborúból való kiválása, illetve a Szovjetunióval megkötött fegyverszüneti megállapodás esetére,
• nagyon kedvező feltételeket fogalmazott meg Magyarország számára,
• ám az érdemi tárgyalásokon Molotov már nem akart tudni erről a vitatott dokumentumról.