Az Orbán-kormányok építő politikájának észérvei az utóbbi két évben sajnos kiszorultak a választópolgárok többségének gondolatai­ból és főleg okostelefonjáról. Ennek csak egyik oka az ellenfél és külföldi patronálóinak választási csalással felérő nyomulása a közösségi médiában, többek között a titkos MI-alapú algoritmus-manipulációval, közönségépítéssel. A másik oka, hogy a fideszes retorika sokakat már idegesíthetett, és egyszerűen elegük lett a permanens háborúból.

Szerintem persze tévednek azok a honfitársak, akik elhiszik, hogy a világrendszerváltás brutális konfliktusait a Brüsszel lábához simulással, lapulással ki lehet bekkelni. Nem lehet! Sokkal rosszabbul járunk majd, mintha bátran végigvittük volna a harmadik utas harcunkat. De az „igazunk volt kártyák” utólag nem sokat érnek, s egy szelídebb, intelligensebb kampány alighanem mérsékelte volna a vereséget.

Abban a kényelmes vagy inkább kényelmetlen helyzetben vagyok, hogy százával, ezrével kapom a tiszás keménymag üzeneteit, beszólásait a Facebookon. A gyilkos ösztönt hál’ istennek immár felváltja az alpári gúnyolódás a veszteseken, ezzel nem érdemes túl sokat foglalkozni. Ám szép számmal jönnek értelmes, komoly levelek is. Ezekből egyet felidézek: „A politika tudatosan lebutította és megmérgezte a közbeszédet. És nekem nem a kastélyok vagy a lopott pénzek a legijesztőbbek, hanem ez. Hogy emberek képzeletét tették tönkre. Hogy sikerült elérni, hogy olyanoktól féljenek és olyanokat gyűlöljenek, akikkel életükben nem találkoztak. A magyar nép ennél sokkal értelmesebb. Csak nagyon sokáig olyan nyelven beszéltek hozzá, ami a legrosszabb ösztöneire épített.”

Persze nyomós érv, hogy közben Magyar Péter brutálisan alpári módon támadta a kormányt, a brüsszeli-globalista klikk pedig igazán minden, de minden forrást megnyitott a patrióta kormány eltakarításáért, és az is igaz, hogy nagyon is van okunk kitől és mitől félni, de van igazsága az egyébként borsodi levélírónak is.

A bukás számos okát fel lehetne még sorolni, ebből most csak egyetlenegyet, a Nemzeti Együttműködés Rendszere félresiklásának egyik legékesebb példáját citálnám ide: ez pedig a legidőtállóbbnak szánt program, azaz az MCC villámgyors erodálódása. Vélhetően már a koncepció is hibás volt, hiszen a drága tehetséggondozó hálózat képtelen volt megerősíteni a patrióta pozíciót a huszonévesek körében. A helyzetet jól szemlélteti L. Simon László és Orbán Balázs MCC-vezér friss, nyilvános összecsapása annak apropóján, hogy a Libri bezárja a Hitel folyóiratot. Pedig annak új tulajdonosát, a Librit épp a hosszú távú kultúraformálás érdekében vehette meg az MCC. Ehhez képest a Libriben a helyén maradhatott a régi, posztkomcsi könyves gárda, amely a nemzeti oldal helyett a Pozsonyi út rég megkopott íróit szponzorálta tovább bőszen. Nem csoda, hogy a népi jobboldal rendszerváltó folyóiratát a változás első szelére megfojtották.

„Ha erre sincs pénz, akkor nagyon nagy a baj. Mire volt az elmúlt 16 év? Miért tőkésítették fel az MCC-t?” – írta L. Simon László, Orbán Balázs pedig csak magyarázkodással válaszolt. Így a rendszerváltás népi mozgalmának lapja, Csoóri Sándor, Sütő András, Csurka István, Nagy Gáspár műhelye a porba hullik. Sajnos a következő áldozat a népi mozgalom 1939-ben alapított világítótornya, a Püski Kiadó lehet, amely „természetesen” nem élvezhette az NKA bőkezű támogatásait, s most a túlélésért folytatott küzdelmének végjátékát vívja.

Nagy kérdés, hogy mi milliónyian, az értékközösség valódi tagjai képesek vagyunk-e ezt a sok keserű tapasztalatot feldolgozni és a tanulságokat az újraszervezésben felhasználni? Meggyőződésem, hogy igen.

Most sokféle kezdeményezés, szervező erő tör előre a térfelünkön, amivel természetesen nincs semmi baj. Most van ideje az új arcok és áramlatok bemutatkozásának, színre lépésének.

Ám egyet ne felejtsünk el! Orbán Viktor, ha volt kormányfőként felelős is a fent taglalt politikai hibákért, ő a magabíró, független Magyarország víziójának legnagyobb hatású kortárs képviselője. Az ő nemzeti programja továbbra is a legnagyobb, ráadásul erős történelmi hagyományokra épülő innováció, ami az elmúlt évszázadban kibontakozott mifelénk.

De figyeljünk az újraszerveződést a háttérből segítő, továbbra és folyamatosan talpon álló Orbán Viktorra is! Mert a jövő útja a régi megtisztítása a rárakódásoktól és az új keresése: ha ezt követjük, visszahódítjuk Magyarországot is!