Ez a Nagy Átalakulás (Polányi Károly The Great Transformation című könyvében leírt módon) lehetővé teszi, hogy az uralkodó kegyetlenül kifosztva saját alattvalóit, az így kisajtolt erőforrásokból „ingyen” megfinanszírozza a kialakuló tőkestruktúrák globális terjeszkedését. Ez a megszépítő módon „gyarmatosításnak” nevezett globális szabadrablás ugyanis kezdetben rendkívül kockázatos, eszelősen kegyetlen és pazarló volt, ezért tehát az abszolutista uralkodó valójában ahhoz kap szabad kezet, hogy ezt megfinanszírozza. Mindez természetesen óriási deficitekhez és végzetes eladósodáshoz vezet, és azért kell a rendiséget lerombolni, hogy a „rend”, és e rendet még védeni képes szakrális struktúrák ellenőrző szerepükkel élve nehogy megakadályozzák e Nagy Átalakulás profitszivattyúinak a működtetését. A figyelem elterelése érdekében azért ösztönzik diszkréten az uralkodó pazarló magánköltekezésének luxuskiadásait, hogy a deficitet és a végzetes eladósodást erre való hamis hivatkozással az uralkodó magánbűneként tüntethessék fel. 

Mindez nagyon hasonló mintázatokat követve ment végbe valamennyi nagy nyugati országban, de mint legnagyobb kontinentális hatalom, Franciaország esetében vált látványosított világtörténelmi tragédiává. Itt ugyanis XIV. Lajos, a Napkirály e tevékenysége nyomán dédunokája, XV. Lajos, és aztán végül legfőképpen annak unokája, XVI. Lajos már végzetes csapdába került. Annyira, hogy kivégzik őt is és az államháztartás romba döntésért felelőssé tett királynét, Marie Antoinette-et is, miután az egymást követő három Lajos a piszkos munkát már öntudatlanul bár, de elvégezte, vagyis gigantikus erőforrástömeget mozgósítva a kifosztott tömegekkel finanszíroztatta meg a mindezt a háttérből vezérlő tőkestruktúrák globális expanziójának költségeit. 

Azt talán nem kell hangsúlyozni, hogy az erre épülő francia gyarmatosításból származó mesés bevételek viszont e tőkestruktúrák reprezentánsainak magánvagyonaként jelentek meg. Vagyis a szokásos mintázat, tiétek a költség, enyém a haszon. A kifosztott, megvezetett és tudatosan vérszomjassá tett tömegeket pedig elképzelhetetlenül brutális gyilkológéppé téve, véres péppé zúzták a szakralitás minden maradványát. 

A világ mindezt nagy francia forradalomként ünnepli párás szemekkel és óriási lelkesedéssel, mert hisz megvalósult a „világszabadság”, mármint a globális tőkestruktúrák parazitaként világot kifosztó „szabadsága”. A jakobinusokhoz mint végrehajtó gépezethez köthető történelmi mintázatot aztán másfél évszázad múlva a bolsevik diktatúrában megismétlik. 

És most üzemelik be, újabb évszázad múltán az újabb, minden eddiginél pusztítóbb „világszabadságot”. A globális parazita ugyanis már előre felzabálta a világ erőforrásait, és gigantikus adósságként lebeg már az egész világ felett ennek minden következménye. 

Két lehetőség van. Az egyik, hogy mindez kaotikus robbanás keretében spontán szakad rá a világra. A másik lehetőség az, hogy egy az egész világot ellenőrizni képes nagykoalíció ezt „rendezetten” vezeti rá a világra. Bármilyen fájdalmas is ezt belátni, Európa és Magyarország mindenképpen vesztes lesz. Vagy az Amerika, Oroszország, Kína hármas győz, vagy az Európa, Amerika, Kína hármas. Az elmúlt tizenhat év előző hármast támogató rendszerét azért lehetett kivégezni, mert regionálisan erősebb a második változat. Az ehhez kapcsolt „világszabadság”-érzés meg a jakobinus lincselés azért kell, hogy a várható minden eddiginél pusztítóbb kifosztás „hitelesebb” legyen a megvezetettek számára. Az új Magyar Napkirály pedig egy darabig eljátszhatja, hogy a (jog)állam én vagyok.

A szerző közgazdász