Az mindjárt világossá válik, nem mintha eddig nem tudtuk volna, csak nem illett róla beszélni, mert legalábbis látszólag nem nagyon volt rá szükség, hogy az 1990-ben útjára induló rendszer létszerveződési jellemzőit valójában soha nem vizsgáltuk. Evidens volt minden politikai szerveződés számára, hogy ez a rendszer a demokrácia és piacgazdaság rendszere, és kimondva kimondatlanul az volt a feltételezés, hogy e fogalmak mindenki számára ugyanazt jelentik, másrészt, hogy ez a „rendszerváltás rendszere” végtelen sokáig fog létezni, mert ugyebár mi is váltaná fel a demokrácia és piacgazdaság kombinációjára épülő rendszert. Aztán persze szép lassan kiderült, hogy valójában mindenki teljesen önkényesen értelmezi mind a demokrácia, mind a piacgazdaság fogalmait, másrészt hogy mint azt most sokan hangoztatják a rendszerváltás rendszere is összeomolhat. 

Lehet, hogy valójában ennek vagyunk tanúi, de mivel teljes a fogalmi zűrzavar, így ebben a „zajban” egyelőre tisztázhatatlanok a legalapvetőbb kérdések is. Például az, hogy ha a rendszer legfőbb jellemzőinek a tisztázása teljesen elmaradt 1990 óta, és közben kiderült, hogy a demokrácia és piacgazdaság fogalmak nemcsak a magyar beszédtérben, de a globális beszédtérben is „üres” metafogalmakká váltak, amelyeket minden szereplő teljesen önkényesen használ és ideológiai megtorlásként alkalmazhatja a hiányukra való hivatkozást, akkor most mi az a konszenzuális alap, amelynek talapzatán megnyugtatóan tisztázható az, hogy ami most a legutóbbi választáson történt, az rendszerváltozás vagy csupán a rendszerváltás 1990 óta fennálló rendszerének egy újabb berendezkedése. 

Különös tekintettel arra, hogy noha Orbán Viktor tavaly ősszel még úgy fogalmazott, hogy „ha elütne a villamos, a rendszer akkor is megy tovább”, most viszont a választások utáni egyik nagyinterjújában már azt mondta, hogy a jobboldali közösség az eddigi formában nem tudja folytatni létezését. Ez az utóbbi drámai mondat ugyanis arra utal, hogy az a nemzeti nagykoalíciós kísérlet, amelyet ő jobboldalnak nevez, de nevezhetnénk, polgári oldalnak, keresztény oldalnak, konzervatív oldalnak, népi oldalnak, nemzeti oldalnak, az most drámai módon elbukott. Ha viszont elbukott és „nem létezhet” így tovább, akkor nagy kérdés, hogy miként létezhet (létezhet-e egyáltalán!) tovább, és vajon az a politikai konstrukció, amely helyette most átveszi a kormányzást, az legfőbb specifikumát tekintve miként és mennyire lesz „más”, illetve, hogy e „mássága” alkalmassá teszi-e arra, hogy világosan megfogalmazza azt, hogy mi is e „másságának” legbelső természete. És hogy e „másság” mennyiben különbözik attól a berendezkedéstől, amit az elmúlt 16 év jelenített meg, illetve hogyan illeszkedik a „rendszerváltás rendszerének” 1990 óta követett rendszeréhez. Vagyis, hogy megy-e valóban tovább a „rendszer”, és ha igen, akkor a rendszerváltás berendezkedésének az első húsz éve vagy az utóbbi 16 év.

A szerző közgazdász

Borítókép: Szabadság tér, tüntetés az MTV székháza előtt, 1989. március 15.  (Fotó: Fortepan/Vészi Ágnes)