Így már érthető az is, hogy Magyar Péter miként vette a bátorságot már a választás éjjelén, hogy az államfő, az alkotmánybírók és az összes állami hivatal vezetője elzavarásával fenyegetőzzön, majd a két éve megválasztott nem tiszás polgármestereknek is selyemzsinórt küldjön.

Persze nehéz az éveken át luxizó, magát rommá kereső, majd az első fenyítésre mimózalelkűen összeomló Balásy Gyulában szimpatikus mártírt látni. De ha már most, még csupán árnyékhatalomként ilyen brutális módon tiporhatják a törvényt a Tisza arctalan végrehajtói, akkor bárki, ismétlem: bárki lehet a következő, aki ellen merészel állni ennek a gátlástalan klikknek.

Az elvetemült gazemberség fogalmának legmélyebb jelentését megtestesítő Magyar Péter és tanácsadói persze pontosan tudják, hogy ehhez a totális államcsínyhez kell a cirkusz (hiszen még a beiktatásából is nemzeti ünnepet, katonai parádét kreál) és kell a plebs, a mindenre kapható söpredék, amelyet csak még inkább extázisba hoz a távozó kormányhoz közel álló figurák meghurcolása.

Herényi Norbert sárvári vállalkozó például a kolumbiai nyakkendő módszerét javasolja. Más szerint ellenben túl enyhe büntetés a sima halál. Lekövethető, valós profillal teszik mindezt. Persze az egész szórakoztató is, például amikor az akasztós sorozatba bekapcsolódva feltűnik egy újabb lángelme, szeretne ő is valami nagyot mondani, de csak ez jön ki belőle: „Wass Albertet kitöröljük a történelemből.”

Ezek a szerencsétlenek nem tudják, hogy sem Wass Albertet, sem a nemzeti sajtót, sem a Szent István-i, Kossuth Lajos-i, vagy Né­meth László-i hazaszerető, szabad magyar gondolatot nem lehet kitörölni és elvenni tőlünk. Mi a magunk módján és a megmaradt eszközeinkkel, de megyünk tovább és nem is hagyjuk, hogy megfélemlítsenek bennünket. Nagyon fontos, hogy ezt minden jóérzésű ember így gondolja!

A balliberális, globalista média- és influen­szerhálózat egyre csak korbácsolja a gyűlölethullámot, miközben egészen émelyítő módon hízeleg Magyar Péternek. Immár a teljes, szerintük kizárólag közpénzen kitartott nemzeti-konzervatív média elpusztítását vizionálják, miközben persze hazugság, hogy itt mindenki közpénzből élt. Az előzményekhez tartozik, hogy a rendszerváltoztatás utáni balliberális kormányok száz százalékban a saját oldalukra torzították a médiapiacot, miközben az Orbán-kormányok legfeljebb csak megpróbálták kiegyensúlyozni a külföldi befolyást, de azért bőven jutott az ellenzéki és apolitikus műhelyeknek is. A fordítottját a mostani házmesterkurzustól nem reméljük, de azt nem engedhetjük meg, hogy a diktatórikus eszközökkel megfojtsák a jobboldali műhelyek mögött álló mecenatúrát.

Közhely, hogy a balliberálisok persze sosem voltak hajlandók elszámolni a saját jövedelmeikkel és a valódi küldetésükkel. Az ­uniós és amerikai adófizetők milliárdjai, amelyet évről évre különféle médiaügynökségek és NGO-k ezeknek a szerkesztőségeknek juttattak, nem számítanak ugyanolyan közpénznek? Arról és a pénzért elvárt aknamunkáról nem kellene beszámolni? Késő bánat, de e téren erélyesebben és professzionálisabban kellett volna fellépni. Kifejezetten nagy ziccer volt például a civiltörvény elmismásolása, végül pedig a szuverenitásvédelmi törvény technikai elbaltázása.

Az persze már túlzott nagyvonalúság volt, hogy ott agitálhattak, ahol csak akartak, még a kisgyerekeket is büntetlenül demonstrációkra terelhették az iskolákból és végül a betiltott ­pride-ot is meg lehetett tartani. Még a hímtagjukat lóbáló aberráltakat sem kapcsolták le a rendőrök.

Mindenesetre a szembenézést folytatni kell, a hibákat és bűnöket a nevükön kell nevezni. Magának a Fidesznek is elemi érdeke, hogy ezekből tanuljon és végül megtisztuljon. (A témában kiemelten ajánlom a legutóbbi Polbeat-beszélgetésünket Both Hunorral és Szabó Gergővel a #konzervatív csatornán és a PestiSrácokon.) S persze engedni és támogatni kell a politikai és civil életben az újabb, hazaszerető kezdeményezéseket, a legújabb generáció belépését a patrió­ta közéletbe.

Ám a legfontosabb most a szolidaritás és az összetartás. A rendszerváltoztatás óta nem érte ennyire brutális támadás a demokráciát (pedig Horntól és Kunczétól Gyurcsányon át Bajnaiig erős a mezőny). Meg kell védenünk egymást, a közösségi médiában és a való világban, minden szinten! Álljunk ki bátran és előbb-utóbb legyőzzük a történelmünknek ezt az újra és újra bekövetkező elfajzását.