idezojelek

Óvjuk meg Magyarországot a csalódástól és a restaurációtól!

A TUDATOS POLGÁR – Vasárnap nagy hiba volna megint átszállni a vesztesek süllyedő hajójára.

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely
Cikk kép: undefined
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály
0
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Később, amikor már a civil közéletben is aktívan részt vevő fiatal újságíróként visszatekintettem saját tinédzserkori élményeimre, csak akkor jöttem rá, hogy mi mindent vesztettünk anno a liberálbolsevik restaurációval. Az 1994-essel, mert sajnos jött újra, 2002-ben. 1994-ben az esélyünket, 2002-ben a reményünket vesztettük el. A mai válaszutunkat tekintve tanulságosabb az első bukás.

1994-ben a budapesti világkiállításra készülődött az ország, hogy megismételjük az épp száz évvel korábbi, millenniumi világhírű teljesítményünket. Bár az MDF–FKGP–KDNP-kormány borzasztóan ügyetlen káderpolitikája és végtelen naivitása okán a háttérben folyt a rablóprivatizáció és bőszen szervezkedett a nómenklatúra, a közhangulatot mégis az új, szabad világ légköre határozta meg. A szocialista nagyipar összeomlását némiképp ellensúlyozta a rengeteg új vállalkozás, a beáramló nyugati eszközök és lehetőségek végtelen tárháza és a még meglévő rendszerváltó eufória. Egy évvel korábban még jó esély látszott egy racionálisabb, de továbbra is nemzeti kormányzásra a Fidesz vezetésével, MDF-es és a más pártokból átlépő antikommunisták részvételével.

Aztán jött a hideg zuhany: a posztkádári, álrendszerváltó médiagazemberek remekül kihasználták a nómenklatúra által ránk hagyott szociális válságot és a gazdaság átalakulásával járó megrázkódtatásokat. 

A brutális médiatúlsúlyt kihasználva véget nem érő lejárató kampányok és karaktergyilkosságok sorát indították, előbb az Antall–Boross-kormányok ellen, majd a nemzeti érdekek mellett egyre inkább kiálló, a népszerűségi listát vezető Fidesz ellen. A könnyen uszítható és a messiásvárásra már akkor is hajlamos plebs meg hitt a propagandabűnözőknek.

Következett a második hideg zuhany: a Horn–Kuncze–Bokros-kormány pillanatok alatt megkezdte az állami törzsvagyon elherdálását és átjátszását a globális nyerészkedőknek, felpörgött a bűnözés, mindenhol a volt kommunista elit kiskirályai és az általuk pártfogolt maffiózók sanyargatták az egyről a kettőre jutni próbáló magyarokat, és persze a brutális megszorítócsomag nemcsak szociális válságot okozott, hanem meredeken zuhanni kezdett a fogyasztás és a gazdaság teljesítménye is. Az elméket a vadliberális métely pusztította a kultúrában és az oktatásban. Természetesen világkiállításról, magyar büszkeségről immár álmodni sem lehetett.

Jó időbe telt, amíg magam is helyre raktam az emlékeimet, hogy az ország összeomlásáért, az átmenet nihilista, borzasztó éveiért nem a rendszerváltás elhibázottsága, hanem kizárólag a liberálbolsevik konglomerátum a felelős.

Harminckét év elteltével most ugyanez a veszély fenyeget, s az új kérők is nagyon hasonlatosak (mi több, részben azonosak) az MSZP–SZDSZ-es sötét erőkkel. Annyi változott, hogy a tét most még nagyobb, így a veszítenivalónk is, miközben a nemzetközi helyzet sokkal kontrasztosabb. Háború vagy béke, gyarmati sors vagy patrióta szuverenitás, ők vagy mi, vesztes vagy győztes jövő?

Mi, magyarok végre ismét a történelem főutcáján járunk. A tiszás hályogon át persze észre sem veszik sokan, hogy miközben Orbán Viktort a világpolitika és az európai jövő legnagyobb alakjai támogatják, aközben Magyar Péterért még Manfred Weber vagy Ursula von der Leyen sem vette a fáradságot, hogy Magyarországra utazzon. Nem is szokás ez a vazallusoknál: ha szólítják, ő maga szalad a lábhoz; legutóbb Münchenben árulta el csaholva a magyar érdekű energiapolitikát.

Orbán Viktor viszont az eddigi nemzetközi diadalmenetét megfejelő támogatást és bátorítást kap a szövetségeseitől. Valódi áttörést hozott a miniszterelnök sikere a legutóbbi uniós csúcson, ahol Robert Fico mellett az ukrán ügyekben addig távolságtartó Giorgia Meloni olasz kormányfő is mellé állt. Aztán jött az európai Patrióták nagygyűlése, ahol a portugál André Ventura, az osztrák Herbert Kickl, a cseh Andrej Babis, a holland Geert Wilders, majd a francia és olasz üstökösök, Marine le Pen és Matteo Salvini üzentek nagyon markánsan a magyaroknak, hogy „a legjobb úton jártok, ne hagyjátok magatokat!” Ők ma Európa győzelemre esélyes, élvonalbeli politikusai, akik – különösen az ezekben a hetekben brutálisan felgyorsuló válságban – elhozhatják a valódi fordulatot. Megtudhattuk, hogy a bajnokoknak e különleges ligája szellemi vezetőként tekint Orbán Viktorra.

Közismert, hogy az átformálódó világrend új, ázsiai pólusaival csak a Fidesz épített ki stabil, építő, legmagasabb szintű kapcsolatot. Az Egyesült Államok kormányzó ereje pedig messze Magyarország súlyát meghaladó mértékben támogatja és élteti az orbáni patrióta utat. Mindez tökéletesen megmutatkozott a korábbi Orbán–Trump-találkozókon, majd megerősítette a kölcsönös, stratégiai kiállást Marco Rubio amerikai külügyminiszter, végül Trump elnök videóüzenetben bátorította a magyarokat a megkezdett út folytatására, s tegnap ismét csúcsot döntött a közös jövő építése, hiszen a nyugati világ legígéretesebb politikusa, a valódi népi-patrióta vonal képviselője, az elfajzott nyugat-európai elit legbátrabb ostorozója, J. D. Vance alelnök érkezett Budapestre.

Azon túl, hogy húsz éve nem volt ilyen rangos amerikai vendég Magyarországon (a Biden-korszakban csak Pressman-féle komisszárok jutottak nekünk, azok is csak azért, hogy legyen, aki folyósítja az aberrált ellenzékünknek a havi alamizsnát), Vance látogatása még nagyobb mozgásteret ad a reménybeli hatodik Orbán-kormánynak, hiszen az amerikai védernyőt még a hangosan vicsorgó ukrán despotáknak és az őket uszító brüsszeli, berlini háborús héjáknak is figyelembe kell venniük.

Egyszóval sokévnyi gyötrelmes és kockázatos küzdelem után végre a szuverén magyar politikának kedvező fordulat történik szerte a világban, végre kimondhatjuk, hogy bölcs előrelátással sikerült a helyes és győztes irányba pozicionálni Magyarországot. Miért dobnánk be a törülközőt épp a legígéretesebb menet előtt? Ki szállna át a révbe érés előtt egy süllyedő hajóra?

Magyar Péter lázas elméjében a Fidesz-szavazók „vergődnek”, holott a nemzeti tábor sosem volt eltökéltebb és erősebb, mint ma. Az elmúlt tizenöt év legnehezebb kormányzati ciklusát minden idők legjobb fideszes kampányhajrája zárja. A győzelemhez már csak arra van szükség, hogy a bizonytalankodó vagy épp a nemzeti érdekképviseletet más politikai erőtől remélő honfitársaink is felfogják: most arról döntünk, hogy elveszítjük vagy megnyerjük-e a világrendszerváltást.

Mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy a tét nagyságát a sötét oldal is érzi, s páratlan erőket mozdított meg a világhírű magyar patrio­tizmus megbuktatására. Schmidt Mária legújabb, Magyarország a brüsszelita Negyedik Birodalom útjában című írásában ezt így fogalmazza meg:

„Kérve kérem minden magyar honfitársamat, ne szolgáltassa ki hazánkat ennek az önmegsemmisítési projektben tobzódó ukrán–német–lengyel–brit magyarellenes összeesküvésnek!” Ezt így fejti ki a történészprofesszor: „Az utóbbi hetek eseményei arról győztek meg, hogy az április 12-i magyar választások a magyarság megmaradásáról szólnak. A magyar választásokba ugyanis olyan szinten avatkoznak be a különböző európai nagyhatalmak, mindenekelőtt a németek, a britek (MI6), a lengyelek és a velük összefonódott és tőlük függő ukránok, amire az elmúlt több mint három évtizedben nem volt példa.”

A DK és a bukott ágensek (Párbeszéd, Momentum) sorra léptetik vissza jelöltjeiket a domináns ügynökpárt javára. Ezért most az akár kormánykritikus, de mégiscsak magyarelvű Mi Hazánk-os szavazókon a sor! Nekik is meg kell hozniuk a felelősségteljes döntést! Nem erősíthetik a Negyedik Birodalom komisszárjait a Fidesz jelöltjeivel szemben azáltal, hogy egyéniben az esélytelen harmadikra szavaznak!

1994-ben sokan bedőltek a liberálbolsevikoknak, s elhitték, hogy nem restaurációt, hanem nagyobb jólétet és szabadságot kínálnak. Aztán jött az óriási csalódás és a még sokévi gyötrelem. Ne ismételjük meg ezt a végzetes hibát! Óvjuk meg, óvjátok meg Magyarországot a csalódástól és a bukott birodalomban való megsemmisüléstől!

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!
Országgyűlési választás2026. április 12. Minden hír a választásról

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.