A németországi parlamenti szünet előtti utolsó jelentős szavazás a múlt héten alkotmányos krízisbe sodorta Friedrich Merz amúgy is futóhomokra épült, ingatag koalícióját. Három új alkotmánybírót kellett volna megválasztani, egyet a CDU/CSU, kettőt az SPD javaslatára – a Zöldekkel és a Linkével egyetértésben. Igen ám, de
a baloldali pártok olyan személyeket akartak megválasztatni, akiknek a korábbi tevékenysége és kijelentései erős kétségeket ébresztettek, hogy képesek lesznek az alkotmánybíróktól elvárt semleges, politikai befolyástól mentes döntésekre.
A Welt tévécsatorna a parlamenti vitáról élőben közvetített adásában Beatrix von Storch, az AfD képviselője a szavazás előtt, július 9-én megkérdezte Friedrich Merz CDU-s kancellárt: össze tudja-e egyeztetni a lelkiismeretével, hogy egy olyan személyt válasszon alkotmánybíróvá, aki a röviddel a születés előttig lehetővé tenné az abortuszt és ezt összeegyeztethetőnek tartja-e az emberi méltósággal? Merz erre határozott „igennel” válaszolt. Ezzel a válasszal megtagadta a pártjának keresztény gyökereire utaló „C” betűt. A későbbi szavazáson azonban számos CDU-s és CSU-s képviselő elfogadhatatlannak tartotta az SPD által jelölt Frauke Brosius-Gersdorfot.
A Bild korábbi és a Nius című online magazin jelenlegi főszerkesztője, Julian Reichelt egy X-en közölt posztjában azt írta, hogy mindennek az előzménye az volt, hogy az SPD jelöltje, Frauke Brosius-Gersdorf a terhességmegszakítás társadalmilag amúgy is nagyon kényes kérdésében, egy – a Zöldek családügyi (!) minisztere, Lisa Paus és az SPD egészségügyi minisztere, Karl Lauterbach megbízásából készült – tanulmányában olyan szélsőséges álláspontot képviselt, hogy az a terhesség bármelyik szakaszában, tehát közvetlenül a szülés előtt is lehetségesnek és büntetésmentesnek kellene lennie, nemcsak orvosilag indokolható esetben, hanem akkor is, ha az anya úgy dönt, hogy a gyermekvállalás számára nemkívánatos nehézséget jelentene. Ehhez a jogtudós tanulmányában különböző lehetséges magzatgyilkossági módszereket is felsorolt – írta Reichelt.
Ezzel a tanulmánnyal
az alkotmánybírói székre pályázó nő szembement a német alaptörvény 1. cikkelyével, mely szerint „az ember méltósága érinthetetlen”. Szerinte az emberi méltóság csak a születés után érvényes. Ez azonban ellentétes az alaptörvény 2. cikkelyének 2. pontjával: „Mindenkinek joga van az élethez és a testi épséghez.”
Egyébként Brosius-Gersdorf az AfD betiltását szükségesnek és jogilag elfogadhatónak tartja, noha egy párt betiltásához szükséges akadályokat döntéseivel korábban maga az alkotmánybíróság emelte magasra. A több mint 10 millió szavazót képviselő, a februári Bundestag-választáson 20,6 százalékot elért AfD betiltására semmi esély sem lenne, ha nem politikai aktivista bíróknak kell dönteniük erről.
A baloldaliak másik jelöltje, Ann-Kathrin Kaufhold azzal vált ismertté, hogy ő is az AfD betiltását akarja, valamint azután tovább folytatná a „jobboldal elleni harcot”. Ő is támogatja a klímahisztériát és a dezindusztrializációs politikát
és véleménye szerint azokat a jövőben a parlamentek helyett az alkotmánybíróságoknak és a központi bankoknak kellene irányítaniuk.
A Tichys Einblick magazin egy cikkében jellemezte az SPD jelöltjét: Ann-Kathrin Kaufhold nemrégiben részt vett a berlini Zöldek és a Linke (Balosok) megbízásából egy népszavazást előkészítő tanulmány kidolgozásában, amely alapján nagy ingatlantulajdonnal rendelkező vállalatok államosításáról szavaztatták meg a berlinieket és akik 57 százalékban a lakások kisajátítása mellett tették le a voksukat. Ezt követően a két baloldali párt szakértőket bízott meg, hogy véleményezzék a kisajátítás lehetséges jogi módszereit. A szakértők az alaptörvény 15. cikkelyének értelmében, a lakosság alapszükségleteinek érdekeire hivatkozva, megfelelő kártérítés ellenében, lehetségesnek nevezték a kisajátítást. A szakértői bizottság szóvivője Ann-Kathrin Kaufhold volt, akinek esetleges megválasztása esetén, később az alkotmánybíróságban arról a tanulmányról kellene döntenie, amelynek elkészítésében ő maga is részt vett.
A februári választáson csúfosan leszerepelt, ám a CDU vezette koalíciós kormányba bevett SPD az AfD betiltását és a kisajátításokat akarja. Ezért számára nagyon hasznos lenne, hogy a professzori szakértelem álcája alatt olyan szocialista gondolkodású embereket telepítsenek be a karlsruhei alkotmánybíróságba, akik ezt lehetővé tehetik.
Kaufhold egy müncheni egyetemi előadásában azt is mondta, hogy az AfD betiltása nem jelentheti a jobboldal és a demokrácia ellenségei elleni intézkedések végét. A CDU/CSU-nál ezért minden veszélyt jelző lámpának, csengőnek működésbe kellene lépni!
Ha az SPD a CDU/CSU zsarolásával eléri célját, Brosius-Gersdorf és Kaufhold a szövetségi alkotmánybíróság második szenátusában fog ülni, amely az AfD betiltásáról dönthet.
Ha ez gyorsított eljárásban történne meg, és kizárnák a jobboldali pártot a Bundestagból, akkor egy egyszerű bizalmatlansági indítvánnyal Friedrich Merz kancellárságának vége lenne, és azonnal egy piros–zöld–vörös szövetségi kabinet alakulhatna meg.
Erre ugyan kicsi az esély, de nem lehetetlen. Az SPD, a Zöldek és a Linke egy „klímasemleges” társadalmat akarnak, ami ugyan első pillantásra jól hangzik, de az ezzel járó korlátozó intézkedések nem jelentenek mást, mint egy szocialista, felülről, központi irányítással működő, a szabadságjogokat nagy mértékben korlátozó totalitárius társadalmat.
Ehhez kell a hatalmi ágak szétválasztásának korlátozása, azaz
a törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltató hatalom összeolvasztása, valamint a negyedik hatalmi ágnak nevezett, az előző három ellenőrzésére hivatott sajtó rövid pórázra fogása, az alternatív média államilag finanszírozott, álcivil szervezetek segítségével történő ellenőrzése és ellehetetlenítése.
Ilyen NGO például a Correktiv, amely egy AfD-rendezvényen titkosszolgálati módszerekkel szerzett információk elferdített publikálásával uszította rá az igazságszolgáltatási szerveket a pártra és hónapokba telt, amíg kiderült, hogy az egész akció hamis állítások alapján történt.
A közösségi médiában a szabad véleménynyilvánítás elnyomásához szükséges keretet az EU a Digital Services Act irányvonalával adta meg, így az idevonatkozó német törvényekkel már minden ellenzéki hangot el lehet hallgattatni, a hangadókat – akár bírósági ítélet nélkül is – hónapokra börtönbe lehet zárni, a közösségi médiában posztolókat súlyos büntetésekkel lehet megfélemlíteni. Ez a bírósági gyakorlat ma már szinte mindennapos.
Az egyeduralomra törő németországi baloldalnak olyan alkotmánybíróságra van szüksége, amely a terveinek megfelelő döntéseket hoz és a többi pártot vagy betiltja (AfD), vagy működésében korlátozza (CSU).
Erre dolgozta ki a korábbi jelzőlámpa koalícíó az új választási törvényt, amelyben a parlament létszámának csökkentésén volt ugyan a hangsúly, de bújtatott célja az volt, hogy a bajorországi CSU parlamenti részvételét megnehezítse, vagy ellehetetlenítse. A legtöbb közvetlen mandátumot hagyományosan a CSU képviselői szerezték meg a szövetségi parlamentben, de az új szabály szerint ők is csak a párt szövetségi szinten elért százalékos eredménye szerinti helyek számát kaphatták meg. Ezért ha Bajorországban a CSU nem éri el a szövetségi (országos) szinten mért 5 százalékos küszöböt, akkor kiesne a Bundestagból. Ezzel a korábban konzervatívnak számító CDU/CSU pártszövetség jelentős veszteséget szenvedne az összbaloldal javára.
Ez ellen a törvény ellen a CSU természetesen tiltakozott és az alkotmánybírósághoz fordult. Ezen a példán is látszik, hogy
milyen fontos a demokrácia törvényes működését garantáló legfőbb döntéshozó testület összetétele. Ha azt a baloldal kisajátítja magának, akkor vége a szabad, demokratikus társadalomnak. Ilyen rendszer már volt egyszer – úgy hívták, hogy NDK. A baloldal ide akar visszakanyarodni, de a CDU/CSU vezetői ezt még nem akarják észrevenni, vagy más utasítást kaptak.
Ne felejtsük el azonban azt sem, hogy Angela Merkel kancellársága idején a CDU volt parlamenti frakcióvezető-helyettesét tette meg alkotmánybírónak, akinek szintén semmilyen bírói gyakorlata sem volt. A koronavírus-járvány idején a német alkotmánybíróság a kormány minden szabadságjogot korlátozó intézkedésére készséggel rábólintott. A politikától független alkotmánybíróságnak még a látszatát is eltüntette, amikor egy fontos döntés elött együtt vacsorázott annak elnök-bírójával.
Az egész színjáték kísértetiesen hasonlít arra, amit Soros György az USA-ban már évek óta gyakorol: minden tagállamban azoknak a Demokrata Párthoz húzó ügyészeknek a megválasztását támogatja milliókkal, akik utána ítélkezési gyakorlatukban a muzsikát megrendelő nótáját húzzák. De a Magyar Helsinki Bizottság jogászoknak szervezett „jogtudatosítási” tanfolyamai, vagy a Társaság a Szabadságjogokért szervezet tanulmányi versenyei is a társadalom fontos hatalmi ága, az igazságszolgáltatás működésének befolyásolását szolgálják.
Merz kancellárt a német baloldal három pártja már megválasztásakor megzsarolta és ezt tovább folytatja, mert nélkülük nemcsak alkotmánybírókat nem lehet megválasztani, hanem kétharmados többséget igénylő törvényeket sem lehet meghozni.
A jelzőlámpa koalíció három és fél év után bukott meg az állandó ideológiai viták miatt, de a jelenlegi koalícíós káosz Merz kormányát még az ősszel felrobbanthatja. A nyári szünet hőségében nem valószínű, hogy le tudnak hűlni a kedélyek és őszig megoldást találnak az alkotmányos válság megszüntetésére. Az SPD a Zöldekkel és a Linkével karöltve továbbra is támogatja a két jelöltjét és nem hajlandók mást javasolni.
A baloldal zsarol, a CDU/CSU háttal a falnak vívódik, hogy mi legyen az AfD-vel szembeni tűzfallal, amelyet a szélsőballal szemben már régen ledöntöttek. Nem kizárt, hogy az idén lesz még egy szövetségi parlamenti választás Németországban. De egy új kormány már Merz nélkül fog létrejönni, ő már túl sok porcelánt taposott szét.
A szerző újságíró (München)
