Ma Trump elnök gyorsan szeretné elérni a harci cselekmények beszüntetését, lehetőleg már pénteken, az alaszkai csúcstalálkozón. A helyzet azonban gyökeresen más: az Egyesült Államok ma már nem biztos saját erejének mértékében, és legközelebbi szövetségesei is egyre inkább kételkednek abban, mit képes és mit nem képes elérni. A második világháborús helyzettel ellentétben Trump elnök előtt most óriási feladat áll: békekonszenzust kovácsolni, és mindenkit egy irányba mozdítani. Nem mehet oda Putyin elnökhöz azzal, hogy tárgyaljon békemegállapodásról – nemhogy aláírja azt –, ha a saját táborában sincs senki, aki hajlandó lenne elfogadni azt.
Az Egyesült Államok hatalmát és tekintélyét fenyegető kockázatok egyre halmozódtak. Mindenekelőtt erőt kellett gyűjtenie, és támogatást kellett kikényszerítenie szövetségeseitől és partnereitől. A vám- és kereskedelmi politikával, valamint a „vámdiplomáciával” a Trump-adminisztráció engedelmes szövetségesekből álló koalíciót hozott létre. Az EU és az Egyesült Államok között megkötött Turnberry-megállapodás volt az utolsó nagy győzelem az Alaszkáig vezető úton. Végül miután Európa teljes háború felé vette az irányt, látszólag még időben visszalépett, hogy támogassa a legújabb békekezdeményezést.
Trump elnök arra is törekszik, hogy valódi béketeremtőként építse fel a hitelességét.
Korábbi sikerére alapozva – amikor rövid időn belül sikerült békemegállapodást létrehoznia Marokkó és a Nyugat-Szahara szeparatistái között – közvetlenül vagy közvetve több térségben is békét kovácsolt, a Kongótól egészen Kambodzsáig. Senki sem vádolhatja azzal, hogy újonc lenne a béketeremtés terén. A gázai és az ukrajnai konfliktus továbbra is a legnehezebben kezelhető, de ha reálisan nézzük, ha van valaki a világon, aki hitelesen megpróbálhatja, akkor az Trump elnök.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!