Az alaszkai találkozó nemcsak Ukrajnáról fog szólni, hanem a nemzetközi rend alakulására is jelentős hatást gyakorol majd. Putyin elnök tisztában van a tét nagyságával. Tudja, hogy nem kockáztathatja meg, hogy ne adjon valami érdemit Trump elnöknek, amit az elvihet európai szövetségeseihez és a meggyötört, de továbbra is makacs Ukrajnához. Taktikai és gyakorlati szempontból fenn kell tartania az amerikai elnök Oroszországgal szembeni viszonylag kedvező hozzáállását – ez az az egyetlen előny, amelynek elvesztését nem engedheti meg magának.
Trump elnök a maga részéről teljesen világossá tette, hogy esélyei minimálisak. Hétfőn kijelentette, hogy a találkozó első két perce után tudja majd meg, lesznek-e konkrét lépések a béke irányába vagy sem. Két perc – egy ablak, ami egyszerre félelmetes és sorsdöntő.
Ami minket illet, imádkozzunk azért, hogy Trump elnök győzedelmeskedjen, mert a jelenlegi helyzet, ahogy most áll, Európa számára biztos katasztrófát jelent. Ursula von der Leyen és társai fokozatosan olyan útra terelték Európát, amely egyértelműen a teljes háborúhoz és a feledéshez vezet.
Bármit is tud Trump elnök hazavinni, az megkönnyebbülést jelent majd a zavarodott és irányt vesztett Európának. Ilyen súlyos időkben a megkönnyebbülés nem kis győzelem.
Ami egy átfogó és tartós békét illeti, senki sem képzeli, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktus a közeljövőben rendeződhetne. Ahogy Bibó István érvelne, egy valódi békemegállapodáshoz mindkét félnek meg kell értenie a másik oldal alapvető okait, félelmeit és tapasztalatait. Ez időt és önmérsékletet igényel minden érintett féltől. A legfontosabb pedig – ahogy Bibó is hangsúlyozná –, hogy a békemegállapodást a helyszínen kell megszervezni. Ez óriási teher és felelősség, amelyet nagy valószínűséggel egy külső hatalomnak kell viselnie.
A második világháború után az Amerikai Egyesült Államoknak megvolt az erős akarata és az erőforrásai nemcsak a háború befejezéséhez, hanem egy békemegállapodás kikényszerítéséhez is.
Megvoltak az erőforrások, de ami igazán döntő volt, hogy az 1941-es atlanti konferenciától kezdve egészen az 1945 eleji jaltai konferenciáig az USA meggyőzően felépített egy békepárti koalíciót. Az is igaz, hogy ezek után az Egyesült Államok vitathatatlan globális hatalomként került ki a háborúból, és a Franciaországhoz, illetve Nagy-Britanniához hasonló birodalmakat fokozatosan rávették, hogy ezt a tényt elfogadják. És ez a folyamat kemény öt évet vett igénybe.
