Ezzel eljutottunk oda, amiért 2025 évek múlva is emlékezetes maradhat. Igen, a sokat emlegetett „magyar-”, illetve „fiatalszabály” ­miatt. Amit sportvezetők garmadája kárhoztat amúgy Kubatov Gáborral, az FTC elnökével az élen. Nem állíthatjuk, hogy a jelenlegi rendszer, amely majd teljes vértezetében a következő idényben lép életbe, minden elemében tökéletes lenne, például a nemzetközi porondon szereplő csapatok talán kaphatnának kedvezményt, továbbá a fiatalokra szakosodó ügynökségek hatalmát korlátozni kellene. Nem megfeledkezve az állami támogatással megvalósult látványos infrastruktúra-fejlesztésről, évtizedek óta mégis ez talán az első olyan központi intézkedés, amitől okkal remélhetjük a magyar labdarúgás fejlődését, de legalábbis olyan irányváltását, ami találkozik a tömegek igényével. Azért ugyanis valóban nincs értelme vagyonokat ölni a sportágba, hogy a hasznot és a sikert külföldiek arassák le.

Olimpiát követő évben az ötkarikás sportágak rendre eleve kevesebb figyelmet vonzanak, 2025 a világbajnoki selejtezősorozat miatt különben is futballcentrikus volt, de azért a labdarúgáson kívül is zajlott az élet. Olimpiai számítás szerint felemás évet zárt a magyar sport. A mérleg számszerűen nem rossz, de nem is kiugró: a 2025-ös világbajnokságokon az olimpiai versenyszámokban húsz magyar érem született – négy arany, nyolc ezüst és nyolc bronz. Ez stabil alap, egyben pontos lenyomata annak, hol tart most a magyar sport az olimpiai ciklus elején, helyesebben inkább a közepéhez közeledve.

Kopasz a kajakosok királykategóriájában, K–1 1000 méteren harmadszor lett világbajnok, s közben persze Tokióban olimpiai aranyat is szerzett. Lassan egy évtizede sportága kiemelkedő egyénisége, ami ritkaság. Kós Hubert 2023 óta uralja a 200 méteres hátúszást, s immár vegyesen és pillangón is a legjobbak közé tartozik.

A sportágak versenyét a kajak-kenu nyerte meg: olimpiai számokban összesen öt érem született, köztük két világbajnoki cím. Kopasz mellett a másikat Kurucz Levente és Nádas Bence szerezte K–2 500 méteren, Nádas Bence tehát Kopasz és Tótka Sándor után harmadik társsal is eredményes lett. A nőknél Csikós Zsóka 2025-ben valósággal berobbant a nemzetközi elitbe. Az olimpiai számban, K–1 500 méteren vb-bronzot szerzett, de a kép ennél jóval összetettebb: ezren világbajnok lett, az Európa-bajnokságon három aranyérmet nyert, ráadásként pedig maratoni világbajnoki címet is szerzett. Ritka az ilyen komplex év, amely egyszerre szól gyorsaságról, állóképességről és mentális erőről. Ha a Kozák Danuta–Csipes Tamara-féle korszak valóban lezárult, Csikós lehet az, aki vezéregyéniséggé válhat a női kajakos szakágban.

Úszásban a sikerek mellett ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Milák Kristóf az ígérete ellenére nem versenyzett 2025-ben. Hiánya nemcsak szakmailag, erkölcsileg, hanem számszakilag is érzékelhető: pillangón reálisan akár két világbajnoki arany is benne lehetett volna. A kérdés továbbra sem az, mit tud, hanem az, mikor és milyen állapotban tér vissza, ha egyáltalán…

A vívás is hozta magát: öt olimpiai számban szerzett érmet a magyar válogatott (három ezüstöt és két bronzot), ezzel a kajak-kenu mögött a legerősebb sportági teljesítményt produkálva. Siklósi Gergely egyéniben és csapatban is világbajnoki ezüstérmes lett, vagyis két medállal vezette a csapatot. Szilágyi Áron visszatérése külön történet: a műtét és a hosszú rehabilitáció után csapatban vb-ezüstig jutott. Szemes Gergő bronza egyéniben és a csapattal férfi tőrben talán új korszak nyitánya lehet a talán leginkább lyukasnak vélt magyar számban.

A Márton ikrek idén is kitettek magukért: Luana 67 kg-ban arany-, az olimpiai bajnok Viviana pedig ezüstérmet szerzett tekvandóban. A küzdősportokban rajtuk kívül is születtek szép eredmények: Vitek Dárius kötöttfogású birkózásban vb-ezüstig, Fritsch Róbert -bronzig jutott, Gyertyás Róza dzsúdóban lett harmadik.

Vízilabdában mindkét válogatott világbajnoki ezüsttel zárt, vagyis sportági szinten két döntőt játszott Magyarország. A férfiaknál mindez Vogel Soma nélkül sikerült, a nőknél pedig Cseh Sándor új szövetségi kapitányként, megfia­talított csapattal jutott el idáig. Pólóban rendre telhetetlenek vagyunk, Los Angelesre gondolva remélhetőleg nem alaptalanul.

Akadtak ugyanakkor visszaesések is. Rasovszky Kristóf nem tudott olimpiai számban érmet szerezni, Losonczi Dávid pedig sérülése miatt maradt el korábbi önmagától. Ezek figyelmeztető jelek: a húsz érem mögött nincs végtelen merítési lehetőség.

 Nem diadalmenet, de nem is visszaesés. Nem emiatt van hiányérzetünk. Hanem a futball, az írek miatt.