Az ukrajnai béketeremtéshez a két szuperhatalom együttműködésére van szükség. Ez kétségtelenül megvalósult az alaszkai csúcstalálkozón.
Ukrajnában a béke nem érhető el a világ többi részén zajló folyamatoktól elszigetelten. Ha a világ többi része is olyan kaotikussá válik, mint Európa, akkor még több háború és szenvedés következik, és az ukrajnai békemegállapodás esélyei továbbra is csekélyek maradnak. Egyszerűen nem tehetjük a szekeret a ló elé. Az Európai Bizottság azonban éppen ezt a megközelítést követte. Ezért nem történik semmilyen előrelépés. Mocsárban rekedtünk, és a békeszerető ukrán nép előtt gyorsan halványul a remény.
Trump elnök teljes mértékben tisztában van a helyzettel. Rájött, hogy fogy az idő, és gyorsan sodródunk egy potenciálisan veszélyes globális konfliktus felé. Az orosz–ukrán háború több, mint két szláv nemzet összecsapása; ez egy olyan láng, amely felgyújtotta a már amúgy is instabil világrendet.
Nemzetek egyetlen kombinációja sem tudja könnyen visszafordítani a helyzetet, de az amerikai elnök elszánt, hogy megtegye. Semmi nem fogja megállítani — még a valóban jó szándékai elleni szégyentelen támadások sem. Mindez hatástalan rá, mert a probléma gyökereit próbálja kezelni.
Ez a katasztrófa soha nem sújtotta volna Ukrajnát, ha egyes európai országok nem dolgoztak volna azon, hogy Oroszországot ellenséggé tegyék.
A berlini fal leomlása óta az Egyesült Államok jelentős összegeket fektetett abba, hogy Oroszországot integrálja az atlanti rendszerbe. Putyin elnök büszke volt erre az átalakulásra, és 2003 májusában, a szentpétervári EU–Oroszország csúcstalálkozón lefektette a „Négy közös térség” kereteit az Európai Unió és Oroszország közötti együttműködés elmélyítésére, beleértve a biztonság területét is. Ennek eredményeként Európa virágzott az olcsó orosz ásványi nyersanyagokhoz, energiahordozókhoz való hozzáférés révén, Oroszország pedig modernizálta politikai és gazdasági rendszerét.
Sajnos a NATO keleti bővítése és Oroszország erre adott reakciója megszakította ezt a folyamatot. Ezután következtek azok a vádak, miszerint Putyin elnök Oroszországa beavatkozott a nyugati választási eredmények meghamisításába, beleértve a 2016-os amerikai elnökválasztást is. Ezek a hamis vádak azt a célt szolgálták, hogy Trump Oroszország-politikáját ellehetetlenítsék, és így megfosszák attól a lehetőségtől, hogy első elnöki ciklusában végleg megoldja a kibontakozó ukrán válságot. A helyzet fordulóponthoz érkezett, amikor Nagy-Britannia 2018-ban Oroszországot vádolta a „salisburyi mérgezésekben” való részvétellel.
Európa úgy döntött, hogy egyoldalú szankciókkal elszigeteli Oroszországot, de ezzel valójában saját magát is elszigetelte a világ többi részétől. Az amerikai elnök véget akar vetni ennek az öngyilkos helyzetnek, amely a nyugati civilizáció pusztulásával fenyeget. Mielőtt túl késő lenne, helyre kívánja állítani az orosz–atlanti integrációt.
Alaszkában megtette az első határozott lépést azzal, hogy elismerte és bizonyos értelemben szuperhatalmi státust adott Oroszországnak. Ezzel visszarántotta a világrendet az összeomlás széléről, mivel az orosz–amerikai kapcsolatok normalizálása világszerte sok térségben alakíthatja át a konfliktust együttműködéssé. Ráadásul azzal, hogy Oroszországnak szuperhatalmi státust biztosított, Trump elnök visszaállította a hierarchia érzését a Nyugaton belül. Ahol van hierarchia, ott rend uralkodik, és ahol rend van, ott a békének is esélye nyílik.
A szerző a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója