A francia robbanásoktól Budafokig: amikor a pezsgő magyar üggyé vált

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Szilveszterkor pezsgőt bontunk. Nem gondolkodunk rajta sokat: a pohár koccintásra emelkedik, a buborék felszáll, az év lezárul. Pedig minden palackban hosszú történet pezseg. Kísérletek, robbanások, reformkori álmok és magyar nevek sora. A pezsgő története Franciaországban kezdődik, Angliában vesz fordulatot, és meglepően hamar már hazánkban folytatódik. Nézzük, mivel is ünneplünk ilyenkor!

2025. 12. 31. 5:39

A 20. század elejére a pezsgő az ünneplés fontos kísérője lett. Forrás: fortepan/Erky Nagy Tibor

Angol kézben született meg a pezsgő „tudománya”

A történet egyik izgalmas fordulata, hogy a történeti források szerint pezsgőt valójában nem Champagne-ban, hanem Angliában készítettek először. Az angol üvegművesek ugyanis a vas és a mangán hozzáadásával olyan palackokat állítottak elő, amelyek nemcsak színesek, hanem jóval erősebbek is voltak francia társaiknál, így azok nem robbantak fel. Ehhez társult a portugál parafadugó, amely megbízhatóbban zárt, mint a korábban használt fa- vagy textildugók. A döntő felismerést Christopher Merrett angol fizikus fogalmazta meg 1662-ben, amikor a Royal Society előtt tartott előadásában leírta, miként lehet az importált francia – köztük champagne-i – borokat cukor hozzáadásával élénkebbé, pezsgőbbé tenni, az angol almaborok (cider) stílusához közelíteni. Ezek után nem meglepő, hogy a „sparkling Champagne” első írásos említése is angol forrásból származik, 1676-ból.

Pozsonytól Budafokig: a magyar pezsgő aranykora

Akár egymástól tanulták, akár külön fejlődött ki a pezsgőgyártás, a lényeg, hogy végül hazánkba is eljutott. Széchenyi gondolatai (egyébként a pezsgő szavunkat is neki köszönhetjük) ugyanis termékeny talajba hullottak.

A Magyarország bortermesztését tárgyazó folyóírás 1838-ban így fogalmaz: a pezsgő készítése inkább gyárba tartozik, ahol kitanított emberek dolgoznak, és a palackok tízszer-tizenkétszer is végigmennek a kezeik között. A pezsgőkészítés ugyanis komoly szakmai felkészültséget kíván. És valóban, nálunk is nagyobb üzemben, hozzáértők kezdtek foglalkozni a pezsgővel.

Elsőként Schönbauer Mihály és Fischer János vállalkozása vált ismertté, amelyet 1825-ben a Hubert cég vásárolt meg. 1835-ben megalakult az Esch és Társa, majd 1842-ben a Palugyay család cége, amely a század végére Európa-szerte jegyzett pezsgőgyártóvá nőtte ki magát. Palugyay Jakab fia, József már Franciaországban tanulta ki a szakmát, modern gépeik révén pedig 1870-ben már napi kétezer palackot töltöttek meg. Sikereiket jól mutatja, hogy termékeik eljutottak Ausztriába, Németországba, Svájcba és Amerikába is, az 1900-as párizsi világkiállításon pedig a Château Palugyay nagydíjat is nyert.

A név Pozsony városképéhez is hozzátartozott: a család háza, pincerendszere, vendéglője a város életének központja volt. Övék volt a híres Zöldfa szálló is, amelynek erkélyéről egy nappal Batthyány Lajos kormányának kinevezése után Kossuth Lajos örömmel hirdette ki az ország megújulását. A Palugyay család nagylelkűségét számos történet őrzi, vendéglőjükben mindig jutott terített asztal szegény diákoknak, a szabadságharc leverése után pedig saját tüzifájukat adták oda az orosz katonáknak, hogy megmentsék Pozsony fáit a kivágástól. Ezer szállal kötődtek tehát a városhoz, mégis menniük kellett.

1882. november 18-án nyílt meg Budafokon Törley József és Tsa Pezsgőgyára, ahol a ma is a legismertebb magyar pezsgő készül. A világmárkának számító Törley pezsgő mintegy száz országban kapható, a legfinomabb magyar borok és pezsők sorát egészíti ki. A kaptárkövek és a bükkaljai kőkultúra pedig egyedülálló természeti jellegük miatt kapták meg a címet. 2016-ban Törley pezsgő bekerült a Hungarikumok Gyűjteménybe.
A Törley színre lépése előtt a legnevezetesebb a J.E. Hubert által 1825-ben alapított pozsonyi és az 1876-ban indult pécsi pezsgőgyár volt, amelyet Littke Lőrinc alapított.
Törley József (Szabadka, 1858. január 10. – Oostende, Belgium, 1907. július 28.) Reimsben megismerkedett a pezsgőgyártás minden fortélyával, majd egy másik neves pezsgőgyártónál, a Delbeck et Cie. cégnél a gyakorlatban is kipróbálta a pezsgőkészítési tudományát. 1880-ban egy alapbor-beszerző körútján jutott el Promontorra (ma Budafok).
A termelés francia gépekkel és francia szakemberekkel indult, a gyártást egyik megbízható reimsi barátja, a kiváló pezsgőmester, Louis François irányította, kit öccse, César François is követett 1886-ban. Az üzemet a legmodernebb gépekkel szerelték fel, Törley az országban elsőként vezette be a fagyasztásos seprőtelenítést. A lehető legjobb minőség az alapborok kiválasztásánál is elsődleges szempont volt, a cég többnyire Etyek és környéke pincészeteiből vásárolta a pezsgőnek valót. A gyár folyamatosan fejlődött, a termelés 1905-ben megközelítette az egymillió palackot. Törley a minél gyorsabb és biztosabb áruszállításhoz elsőként vásárolt teherautókat, s alapító tagja lett a Királyi Magyar Automobil Clubnak is. A hazai piac ellátásán túl nagy hangsúlyt fektetett a pezsgők nemzetközi ismertségének növelésére is, először Franciaországban kezdte külföldi piacainak kiépítését, később a tengerentúli országokba is exportált.
Az 1885-ben elnyerte a budapesti Országos Általános Kiállítás aranyérmét, majd 1893-ban az Országos Iparegyesület aranyérmét is. Törley József 1896-os budapesti milleniumi világkiállításon mint “királyi és császári udvar kitüntetett szállítója” szerepelt. 1896. április 1-jén csantavéri előnévvel, magyar nemességet kapott Ferenc Józseftől.
A gyár termelése az 1910-es években már elérte a 2 millió palackot. Történetének egyik szakasza lezárult 1944-ben, amikor a gyár főépületét bombatalálat érte. A háborút követően, az 1950-es államosításig az üzem szinte állt, mindössze négy főt foglalkoztatott.
A Törley Pezsgőpincészet nem csupán kiváló minőségű pezsgőiről ismert. Alapítója, Törley József majd követői hozzáértéssel alkalmazták a reklámeszközöket is. A céget nem csupán termékei, hanem ötletgazdag plakátjai, menükártyái, számolócédulái és feliratozott teherautói is hozzásegítették a nemzetközi hírnévhez. A Törley napjainkban is a reklámmal legjobban támogatott pezsgőmárka Magyarországon.
A Törley volt az első pezsgőmárka, amelyik 1997-ben TV-reklámspottal jelent meg a televíziókban. A folytatás sem váratott sokáig magára: 1999-ben került a képernyőkre a Törley második reklámfilmje. Harmadik reklámfilmünket 2002 őszén forgattuk és az évvégi pezsgőszezon nyitányaként került először sugárzásra. A 2008-as szezonban már a hatodik spotot láthatták a TV-nézők. — Fotó: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

Trianon után a Palugyay család és a pezsgőgyártás súlypontja Budafokra került át. Nem véletlenül, Budafok már 1887-ben elnyerte a Borok és Pezsgők Nemzetközi Városa címet, innen indult világhódító útjára a Törley is. Az első világháborúig Magyarországon összesen 23 településen gyártottak egyébként pezsgőt, Pozsonytól Pécsig, Debrecentől Zágrábig, Nagyváradtól Kolozsvárig.

Pezsgő a konyhában és a gyógyászatban

A pezsgő nemcsak ünnepi ital volt, hanem a XIX. századi konyha és háztartás sokoldalú alapanyaga is. Az 1864-es Magyar Gazdasszony pezsgőkrémet ajánl: tojássárgájával, cukorral, citromlével sűrítve, hidegen tálalva.

A Hét szakácskönyve (1902) töltött káposztába, fürj, szalonka és csirkehasé készítéséhez is javasolta használni. Sőt, itt olvasható a lábadozóknak való húsleves receptje is:

Négy kanálnyi erős húsleves marhahúsból készítve, kihűtve és a megfagyott zsiradék leszedve. Ha egészen meg van fagyva, 3–4 külön kevert tojássárgája jő bele, azután negyed üveg finom pezsgő hirtelen belekavarva és, míg habzik, adjuk a betegnek. Mivel csak frissen hatásos e keverék, adagok szerint készítjük, például egyszerre csak 1 kanál leves, 1 pohár pezsgő, 1 sárgája. Kevéssé ismert, de kitünően kipróbált erősítő

– írják.

A pohár alján

A XX. század elejére a pezsgő már a modern életstílus része lett. Csáky Sándor 1929-es receptgyűjteményében egy könnyed koktélt találunk: jég, citromhéj, vanília, pezsgő és egy kevés szóda – highball pohárban, kanállal felkeverve, ahogy illik.

Az aranykornak az 1929-es gazdasági világválság és a második világháború vetett véget, az ötvenes évekre pedig a megmaradt pezsgőgyárak is állami kézbe kerültek. A buborék azonban nem tűnt el, a magyar pezsgő története ma is ott pezseg minden palackban, amelyet szilveszterkor kibontunk.