A pszichológiában ismert Solomon Asch kísérlete az 1950-es évekből, ahol a csoportnyomás hatását vizsgálták a személyes véleményalkotásra. A feladat egyszerű volt: vonalak egymáshoz viszonyított hosszúságát kellett megítélni. A kacifántot az adta, hogy voltak beépített emberek, akik fals választ adtak, rövidebbnek állították a hosszabbat.
A valódi kísérleti személy, általában a sorvégén, hat-nyolc ember után következett. És hiába volt nyilvánvaló a helyes válasz, mivel a többiek előtte mind a rövidet ítélték hosszúnak, a kísérleti személyek 33 százaléka csatlakozott a hibás válaszhoz.
Számomra megdöbbentő volt ez a kísérlet, hogy ennyire nem akarunk kilógni a sorból? Ennyire gyengék, sőt gyávák vagyunk, hogy nem mondjuk ki az igazat, amit látunk?
De van remény, mivel a kísérletben az is kiderült, hogy ha egyetlen (!) személy a sorban, a kísérleti személy válaszadása előtt, az igazat választotta, akkor a hazugság kórusának a hatása már csak hat százalék volt.
Megnyugtató, hogy létezik az, amiben hiszek, hogy a világosság elűzi a sötétséget, a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, és ne higgy annak az embernek, aki télen kalapot hord, mondják a székelyek.
Talán ezt tudom mondani Lottinak is, hogy járjon nyitott szemmel és jól figyeljen, mert a szíve érezni fogja, a belső hangja figyelmeztetni fogja, hogy kihez menjen közelebb és kitől meneküljön, ahogy a lába bírja.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!