A telki kocsma mint közéleti fórum tulajdonképpen nem illett ebbe az idilli képbe. Egyik helyi rendezvényen, ismerősökkel beszélgetve merészeltem megemlíteni Trianont, mire valaki megjegyezte: „Ne politizáljunk!” Nem hittem, hogy egyeseknek ez a téma évszázados messzeségből is kényes, ám a kocsma falain kívül ezzel is szembesülnöm kellett.

Amikor a telki kocsma kilehelte lelkét, akkor még nem létezett Magyar Péter, nem volt Tisza Párt. Úgy érzem, a magyar társadalom számára nagy veszteség, hogy nincs Kerék söröző, s nem kerülhet sor olyan vitákra, amelyekben körüljárhatnánk a hazaárulás fogalmát. Mert lenne miről beszélni, és akkor mondhatná valaki, hogy ne politizáljunk.

Az viszont megtörtént, hogy egy-egy sör mellett komoly eszmecserébe bonyolódtunk, történetesen a sörrel való koccintás tilalmának kérdéséről. Többen állították, hogy a tilalom csak százötven évre szólt, az pedig – 1849-től számítva – 1999-ben lejárt. Ez a magyar hagyomány sajnos már tíz éve is eltűnőben volt, „hála” a suttogó propagandának és a sörgyárak televíziós reklámjainak, amelyekben a sörivók előszeretettel koccintanak a korsóikkal vagy a palackjaikkal. Ez a divat a telki kocsmában is terjedőben volt, ezért szóvá tettem, hogy nem kellene semmibe venni egy még élő és tiszteletet parancsoló magyar hagyományt.

Nem hagyhattam annyiban a dolgot, mert amikor nem koccintunk sörrel, akkor az Aradon, 1849. október 6-án kivégzett vértanúkra, illetve a velük egy időben, Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajosra, az első független magyar kormány miniszterelnökére emlékezünk. Ez az emlékezés kapcsolódott össze a sörrel való koccintás elhagyásával. Az 1999-ben elindított sörkoccintós kampány sajnos egy élő „népszokás” kiiktatását szolgálja.

Ezt a kérdést legjobban a telki kocsmában lehetett tisztázni. Nem volt könnyű a koccintás elhagyásának hagyománya mellett érvelni, mivel akadt olyan sajtótermék, amelyik közismert legendának nevezte a magyarok százötven évre szóló fogadalmát. Ilyen legenda azonban nem létezett, százötven évről szó se volt. Az időhatárról csak az évforduló közeledtével lehetett hallani.

Telki szép és élhető hely. Kár, hogy nincs kocsmája, ahol hatásosan ki lehetne fejteni: nem életszerű a százötven évre vonatkozó időkorlát. Vajon ki hallott olyan hagyományról, amelyet a kezdeményezők lejárati időhöz kötnek? Képzeljük el, amint derék elődeink azt mondják: a vértanúinkra emlékezve ne koccintsunk sörrel, de csak százötven évig, mert a szépunokáink már elfelejthetik őket. Ez ugyebár teljes képtelenség.

A szerző író, újságíró