Jólét és művelődés

A tavaly százötven éve született Klebelsberg Kunó szegedi munkásságához kapcsolódóan jelent meg a Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Levéltára kiadványai sorozat első kötete.

Klebelsberg Kunó nevét leginkább a népiskola-építési programmal kapcsoljuk össze, hiszen 1922 és 1931 közötti kultuszminisztersége idején több ezer népiskolai létesítmény (iskolák, tanítói lakások, iskolakápolnák, tornatermek stb.) épült. Az alföldi tanyai iskolák létrehozásával azt kívánta biztosítani, hogy minden gyermek számára elérhető legyen az elemi iskola nyújtotta alapvető tudás, ezért az oktatási intézményeket egymástól öt–tíz kilométeres távolságra tervezte. Oktatáspolitikai koncepciója az óvodától az egyetemig terjedő, magas színvonalú képzésre épült, amelynek célja a trianoni békeszerződés következtében erőforrásait elvesztő ország számára a humán tőke fejlesztése volt. Közel egy évtizedes vallás- és közoktatásügyi miniszteri szolgálata során jelentős szerepet játszott az analfabetizmus visszaszorításában, a magyar közoktatási rendszer modernizációjában s a nyolcosztályos iskolarendszer bevezetésének előkészítésében. A felsőoktatás fejlesztésére is nagy hangsúlyt fektetett. Közreműködött a Pozsonyból elűzött Erzsébet Királyné Egyetem Pécsre telepítésében, illetve a Kolozsvárról távozni kényszerült Ferenc József Tudományegyetem Szegeden történő elhelyezésében.

A tavaly százötven éve született Klebelsberg Kunó szegedi munkásságához kapcsolódóan jelent meg a Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Levéltára kiadványai sorozat első kötete Te saxa loquuntur – Képes album és dokumentumgyűjtemény az 1926–1930 közötti szegedi egyetemi építkezésekről címmel Gausz Ildikó és Vajda Tamás összeállításában.

A reprezentatív könyv két nagyobb egységből áll. Az első a száz esztendeje kezdődött szegedi egyetemi építkezések történetét tekinti át minden korábbi részlettanulmánynál, illetve összefoglaló munkánál nagyobb pontosságra és alaposságra törekvéssel, míg a második forrásokat közöl: a szegedi egyetem építési bizottsága huszonhárom ülésének és a szegedi Fogadalmi templom környékének (a mai Dóm tér) rendezésére hirdetett pályázat bírálóbizottsága két ülésének a jegyzőkönyvét. Mindezekből a dokumentumokból kiderül, hogy Klebelsberg Kunó az elméleti koncepciótól az operatív szintig (szinte már szőrszálhasogatónak tűnően, a legapróbb részletekre is figyelve) vett részt a szegedi egyetemi építkezések irányításában. A szegedi Ferenc József Tudományegyetem 1926 és 1930 kialakított infrastrukturális háttere, a klinikai és egyéb építkezések, valamint a Dóm tér – a maga politikai programjellegű szimbolikájával – megkonstruálása igazolja, hogy Klebelsberg szegedi munkáságáról maguk „a kövek beszélnek”. Gausz Ildikó és Vajda Tamás gazdagon, mintegy százhetven fotóval illusztrált kötete fontos hozzájárulás a magyar felsőoktatás két háború közötti történetének és a szegedi egyetemi épületek kivitelezéstörténetének alaposabb megismeréséhez.

A kötet szerzőinek következő megállapítása – benne a kultuszminisztertől származó idézettel – alátámasztja, hogy Klebelsberg Kunó államférfiúi tevékenységének egyik legjelentősebb és leginkább kézzelfogható eredménye a szegedi egyetemi (valamint a katolikus egyházi) központ kiépítése. „Áttekintve az 1926–1930 között megvalósult szegedi egyetemi építkezéseket (néhány kiegészítés tekintetében egészen 1939-ig elhúzódtak a kivitelezési munkálatok), megállapítható, hogy azok a magyar állam két világháború közötti legnagyobb beruházásait jelentették. A széles körű egyetem- és városfejlesztés program a konkrét pénzügyi és építkezési tevékenység mellett szoros személyes kötődés kialakulására is lehetőséget nyújtott a miniszter, valamint a polgármester és az érintett professzorok között. Jellemző Klebelsberg Kunó gróf és a város kapcsolatára, hogy 1926-os szegedi országgyűlési választási sikere után Somogyi Szilveszter polgármester levélben üdvözölte a kultuszminisztert, ő pedig

a válaszában minden támogatást megígért Szeged számára: »Biztosíthatlak róla, tisztelt barátom, hogy a jövőben is mindent el fogok követni, hogy különösen Szeged és vidéke kulturális tekintetben és egyebekben is minél gyorsabban fejlődjék, és elérje a jólétnek és művelődésnek azon fokát, amelyet a dicsőséges múltú város és érdemes közönsége méltán megérdemel.«”

(Gausz Ildikó és Vajda Tamás: Te saxa loquuntur – Képes album és dokumentumgyűjtemény az 1926–1930 közötti szegedi egyetemi építkezésekről. Szegedi Tudományegyetem Levéltára, Szeged, 2025, 196 oldal)