bethlen istván miniszterelnök csernoch jános főváros

Manifesztáció a külföldi beavatkozás ellen

Vezető közéleti személyiségek manifesztációt tesznek közzé, nemzeti összefogásra szólítva a hazát érő igaztalan vádak ellen. Az aláírók az ország érdekeivel ellentétesnek tartanák, ha a kormányt a távozásra kényszerítenék. Sikeresek Bethlen István miniszterelnök genfi népszövetségi tárgyalásai – minden előterjesztését elfogadják. A fővárosra hagyja végrendeletileg az óbudai kiscelli kastélyt Schmidt Miksa gyáros. 65 ezerre emelik Budapesten a telefonkészülékek számát és az automatikus rendszer bevezetéséről döntenek.

2026. 03. 10. 5:10

A nemzethez készülnek manifesztációt intézni, amelynek első aláírója Csernoch János esztergomi érsek, bíboros-hercegprímás – közli Az Est március 7-én. Azt írják: „Hetekig foglalkoztatta a nyilvánosságot annak a demonstrációnak a terve, amelynek az volt a célja, hogy a különböző társadalmi egyesületek budapesti és vidéki tagjainak bevonásával tüntető felvonulást rendezzenek Bethlen miniszterelnök mellett.” Akkor a tüntetés tervét el kellett vetni, ám a demonstráció gondolata ismét felmerült, más keretek között, írásban. A szellemi elit emberei, intézmények, tudományos és irodalmi testületek vezetői „manifesztációt intéznek a nemzethez, amelyben a frankhamisítási affér kapcsán előállott válságos helyzettel összefüggésben az összetartás és egység fontosságát hangoztatják.” A dokumentum „a nemzet egyetemét (egyetemességét – A szerző) felszólítva arra figyelmeztet, hogy ilyen nehéz időkben félre kell tenni minden viszálykodást, össze kell fogni, hogy a nemzet presztízsét megmenthessük.

Mintegy figyelmeztetés kíván lenni a manifesztáció a politikai pártokhoz is, úgy a kormányt támogató, mint az ellenzéki pártokhoz, és arra figyelmeztet, nehogy a pártpolitika küzdelmeiben a nemzet presztízse kapjon sebet”. Az iratot Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke szerkeszti, az első aláíró Csernoch János, őt követi Rákosi Jenő, Hoitsy Pál orvos, csillagász és báró Szterényi József.

A március 7-i Budapesti Hírlap már a kész manifesztáció szövegét hozza teljes terjedelmében, az aláírók hosszú névsorával. A Szózat a nemzeti egységért címet viselő kommüniké úgy kezdődik: „Alulírottak, mint a pártpolitikai küzdelmektől távolállók, kötelességüknek tartják, hogy hazánk jelen súlyos politikai és gazdasági helyzetében az ország közvéleménye előtt megnyilatkozzanak, mert gyötri őket az aggodalom, hogy a frankhamisítási ügy politikai fejleményei közállapotaink végzetes felfordulását idézhetik elő.” Szerintük az eset „máris mérhetetlen károkat okozott és még súlyosabb veszélyekkel fenyeget. Kívánják a kíméletlen szigort ezen bűnügy teljes felderítésében, hogy annak minden tettese különbség nélkül elvegye méltó büntetését.” Kifejtik: „Látván azt, hogy a kormány nemcsak az ország érdekében fekvőnek, hanem a maga becsületbeli kötelességének is tekinti, hogy a tényállás hiánytalanul felderíttessék és az ügy gyors bírói elintézést nyerjen és bizalommal tekintve az elé, hogy e kötelességét híven teljesíteni is fogja, az ország érdekeivel ellenkezőnek tartanák azt, hogy a kormány most helyét elhagyja, vagy arra kényszeríttessék.” Remélik azt is, hogy

minden hazafias érzelmű magyar, pártállásra való tekintet nélkül, nemcsak semmi közösséget nem fog vállalni, hanem egyesült erővel fog szembeszállni minden olyan törekvéssel, mely hazánkat ez esetből kifolyólag külső fórumok előtt igaztalanul megvádolva, jogtalan nemzetközi beavatkozás felidézésével beláthatatlan bonyodalmakba sodorná.

Miután a Népszövetség Genfben megelégedéssel fogadta gróf Bethlen István előadását, a Pesti Hírlap március 10-én arról tudósít, hogy a magyar miniszterelnök hosszasan elbeszélgetett Austin Chamberlain brit külügyminiszterrel. Arról is ír a tudósító:

„Feltűnést keltett, hogy a kisantant képviselői szokásuktól eltérőleg a kritika minden fajtájától tartózkodtak.” Ennek az volt állítólag az oka, hogy bosszankodtak Bethlen szívélyes fogadtatásán. „És ezzel függnek össze az ülés után a folyosón elterjedt pletykák. Magyarország ellenségei azt terjesztették, hogy az ülésen nem fogtak kezet Bethlennel. Saját szemeimmel meggyőződtem arról, hogy ez nem igaz.”

A miniszterelnök úgy nyilatkozik a lapnak, hogy a tárgyalások kitűnően haladnak. Március 13-án a Pesti Hírlap már arról számol be, hogy Bethlen István előterjesztéseit változtatás nélkül fogadták el. Vass József miniszterelnök-helyettes reagál azokra a híresztelésekre, amelyek a kormányfő genfi útjának eredménytelenségéről szóltak. Elmondja: éppen az ellenkezője igaz, mivel „minden kérdés, amit Genfbe kivitt, egy szó változtatás nélkül elfogadtatott. Csupán a MÁV költségvetésével kapcsolatban tették szóvá, hogy beruházási tételekként szerepelnek olyan összegek, amelyek rekonstrukciós kiadásokra vonatkoznak.”

A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsági ülésén közben Bud János pénzügyminiszter bejelenti: a második félévben hetvenkétmillió koronás beruházási programot bonyolít le.

A fővárosé lesz az óbudai kiscelli kastély a parkjával egyetemben ― számol be róla a Budapesti Hírlap március 7-én. Azt írják: „a Közmunkák Tanácsának tudomására jutott, hogy

Schmidt Miksa, a műgyűjteményeiről ismert gyáros a főváros részére kívánja hagyományozni műkincsekkel telt Kiscelli úti kastélyát és a kastélyt körülölelő hatvanezer négyszögöl terjedelmű hatalmas parkot. A hír fővárosi körökben örömet keltett.” A Fővárosi Közmunkák Tanácsa ezt követően érintkezésbe lépett Schmidt Miksával, aki megerősítette az örökül hagyás tervét és kijelentette azt is: már el is készítette a végrendeletét, amelyben arról intézkedik, hogy a kastély teljes berendezésével, műgyűjteményeivel és a hozzá tartozó ingatlanokkal együtt Budapestre szálljon.

Közli a bútorgyáros: „végrendeletében csupán azt kötötte ki, hogy kastélyát iparművészeti múzeumként tartsa fenn a főváros, a kastélyt körülvevő parkot Attila parknak nevezzék el, azt a közönség szabad rendelkezésére bocsássák és végül vásárolja meg a főváros azokat a kis telkeket, amelyek a park bővítéséhez szükségesek, amennyiben azokat ő életében nem tudná megszerezni.” A közmunkák tanácsa átiratban értesíti minderről a fővárost, amely most már hivatalos formában is tudomást szerez az öröklés tényéről.

Kolossváry Endre államtitkár a március 13-i Pesti Hírlap szerint a Tisza István Társaskörben bejelenti: új telefonközpontok „létesítése vált szükségessé, és miután a posta vezetőség belátta, hogy

a mai kézikapcsolásos rendszer nem felel meg a forgalom lebonyolítására és a félautomatikus rendszer csak a kezelő hibáit küszöböli ki, ezért az egészen automatikus rendszer mellett döntött.”

Ezzel lehetővé válik a hálózat nagyarányú központosítása, s az előfizető maga kapcsolhat. A kapcsolókészülékek számát pedig 37 ezerről 65 ezerre emelik fel 1927 után.