Manifesztáció a külföldi beavatkozás ellen

Vezető közéleti személyiségek manifesztációt tesznek közzé, nemzeti összefogásra szólítva a hazát érő igaztalan vádak ellen. Az aláírók az ország érdekeivel ellentétesnek tartanák, ha a kormányt a távozásra kényszerítenék. Sikeresek Bethlen István miniszterelnök genfi népszövetségi tárgyalásai – minden előterjesztését elfogadják. A fővárosra hagyja végrendeletileg az óbudai kiscelli kastélyt Schmidt Miksa gyáros. 65 ezerre emelik Budapesten a telefonkészülékek számát és az automatikus rendszer bevezetéséről döntenek.

Csernoch János (Forrás: Wikipédia)
 

Miután a Népszövetség Genfben megelégedéssel fogadta gróf Bethlen István előadását, a Pesti Hírlap március 10-én arról tudósít, hogy a magyar miniszterelnök hosszasan elbeszélgetett Austin Chamberlain brit külügyminiszterrel. Arról is ír a tudósító: 

„Feltűnést keltett, hogy a kisantant képviselői szokásuktól eltérőleg a kritika minden fajtájától tartózkodtak.” Ennek az volt állítólag az oka, hogy bosszankodtak Bethlen szívélyes fogadtatásán. „És ezzel függnek össze az ülés után a folyosón elterjedt pletykák. Magyarország ellenségei azt terjesztették, hogy az ülésen nem fogtak kezet Bethlennel. Saját szemeimmel meggyőződtem arról, hogy ez nem igaz.”

 A miniszterelnök úgy nyilatkozik a lapnak, hogy a tárgyalások kitűnően haladnak. Március 13-án a Pesti Hírlap már arról számol be, hogy Bethlen István előterjesztéseit változtatás nélkül fogadták el. Vass József miniszterelnök-helyettes reagál azokra a híresztelésekre, amelyek a kormányfő genfi útjának eredménytelenségéről szóltak. Elmondja: éppen az ellenkezője igaz, mivel „minden kérdés, amit Genfbe kivitt, egy szó változtatás nélkül elfogadtatott. Csupán a MÁV költségvetésével kapcsolatban tették szóvá, hogy beruházási tételekként szerepelnek olyan összegek, amelyek rekonstrukciós kiadásokra vonatkoznak.”

A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsági ülésén közben Bud János pénzügyminiszter bejelenti: a második félévben hetvenkétmillió koronás beruházási programot bonyolít le.

A fővárosé lesz az óbudai kiscelli kastély a parkjával egyetemben ― számol be róla a Budapesti Hírlap március 7-én. Azt írják: „a Közmunkák Tanácsának tudomására jutott, hogy 

Schmidt Miksa, a műgyűjteményeiről ismert gyáros a főváros részére kívánja hagyományozni műkincsekkel telt Kiscelli úti kastélyát és a kastélyt körülölelő hatvanezer négyszögöl terjedelmű hatalmas parkot. A hír fővárosi körökben örömet keltett.” A Fővárosi Közmunkák Tanácsa ezt követően érintkezésbe lépett Schmidt Miksával, aki megerősítette az örökül hagyás tervét és kijelentette azt is: már el is készítette a végrendeletét, amelyben arról intézkedik, hogy a kastély teljes berendezésével, műgyűjteményeivel és a hozzá tartozó ingatlanokkal együtt Budapestre szálljon.

 Közli a bútorgyáros: „végrendeletében csupán azt kötötte ki, hogy kastélyát iparművészeti múzeumként tartsa fenn a főváros, a kastélyt körülvevő parkot Attila parknak nevezzék el, azt a közönség szabad rendelkezésére bocsássák és végül vásárolja meg a főváros azokat a kis telkeket, amelyek a park bővítéséhez szükségesek, amennyiben azokat ő életében nem tudná megszerezni.” A közmunkák tanácsa átiratban értesíti minderről a fővárost, amely most már hivatalos formában is tudomást szerez az öröklés tényéről.

Kolossváry Endre államtitkár a március 13-i Pesti Hírlap szerint a Tisza István Társaskörben bejelenti: új telefonközpontok „létesítése vált szükségessé, és miután a posta vezetőség belátta, hogy 

a mai kézikapcsolásos rendszer nem felel meg a forgalom lebonyolítására és a félautomatikus rendszer csak a kezelő hibáit küszöböli ki, ezért az egészen automatikus rendszer mellett döntött.” 

Ezzel lehetővé válik a hálózat nagyarányú központosítása, s az előfizető maga kapcsolhat. A kapcsolókészülékek számát pedig 37 ezerről 65 ezerre emelik fel 1927 után.

Borítókép: A kiscelli kastély, a mai Kiscelli Múzeum épülete 1935-ben (Forrás Fortepan/Vajkai Aurél)