Amazonok a színpadon

A rocker szó hallatán legtöbbeknek egy nagydarab, hosszú hajú, bőrdzsekis vagy farmermellényes, zenekaros pólót viselő, szakállas férfi jelenik meg a lelki szemei előtt, aki egyik kezében söröspoharat tart, a másikkal metálvillát formáz, esetleg a többi hasonszőrű fazonnal pogózik a daráló közepén a színpad előtt. Ha rockzenészekről beszélünk, valószínűleg hasonló a képlet, annyi különbséggel, hogy egy ilyesmi fizimiskájú fickó a színpadon tépi a húrokat, veri a dobot vagy teli torokból ordibál a mikrofonba. Pedig a rock és a metál már rég nem csak a férfiak játszótere.

Fotó: Getty Images/Classic Rock

A banda időközben teljesen kicserélődött Amy körül, bő húsz évvel ezelőtti diadalmenetüket sem tudják már megismételni, egy nagy dobás azonban nemrég összejött az énekesnőnek: a modern metál két aktuális csillagával, Poppyval és a Spiritbox torkaként ismert Courtney LaPlante-tal közösen kiadott dalukkal tavaly ősszel történelmet írtak: az End of You lett az első olyan listavezető dal a Billboard mainstream rock slágerlistáján, ami három női előadó kollaborációjából született. Ez a szám ráadásul azért is különleges, mert Amy egyfajta idősebb testvérként, nővérként maga mellé emeli a műfaj két kurrens sztárját, vagy ha úgy tetszik, jelen nagyjai tisztelegnek az előző generáció dívája előtt, a múlt és a jelen összeér, előrevetítve egy még fényesebb jövő képét. Egy olyan jövőjét, amelyben minden eddiginél nagyobb szerepet kaphatnak a metálon belül a női énekesek és zenészek. 

Hangszeres zenészként is bizonyítanak a lányok 

Mert utóbbi kategóriában, a hangszeres zenészek között is egyre több a kiemelkedően sikeres hölgy. Ezeken a posztokon elvétve találtunk egy-két női muzsikust akár 15-20 évvel ezelőtt is, a basszusgitárosok közül a Chthonic Doris Yehje, illetve a Coal Chamber Nadja Peulenje jut eszembe hirtelen, a dobosok közül a skilletes Jen Ledger 2008 óta tagja napjaink egyik legnagyobb keresztény rockzenekarának, míg csapattársa, Korey Cooper harminc éve, az együttes megalakulása óta gitározik a bandában. A hardcore punkot és a metált vegyítő, a legutóbbi Grammy-díj-átadón két kategóriában is győztes Turnstile-nak is hölgy gitárosa van Meg Mills személyében, ahogy napjaink egyik legizgalmasabb formációjában, a nu metalt modernebb köntösben újraértelmező Tetrarchban is egy nő, Diamond Rowe tépi a húrokat. 

Emilyvel újra dübörög a Linkin Park, Lzzyvel megállíthatatlan a Halestorm 

Az utóbbi években reneszánszát éli a 2000-es évek elejének zenei világát meghatározó nu metal, ennek a stílusnak a másodvirágzásából is kiveszik a részüket a szebbik nem tagjai. Az irányzat emblematikus alapbandája, a Linkin Park Chester Bennington halála után női énekessel tért vissza, és bár Emily Armstrong érkezését nem mindenki fogadta kitörő örömmel, a hosszú szünet utáni feltámadás igazi sikertörténet lett: kiváló albumot készítettek óriási slágerekkel, koncertjeik pedig bő másfél éve nagyrészt telt házzal mennek világszerte. A kezdetektől fogva női énekessel működik ugyanakkor a Halestorm, amely tavaly az Iron Maiden előzenekaraként turnézta körbe a világot a legendás angol bandával, de saját jogon is képesek komoly koncerthelyszíneket megtölteni, ezt többek között ősszel is bizonyították, amikor önálló bulival tértek vissza Budapestre. Frontasszonyuk, Lzzy Hale igazi rocksztáralkat, a színpadon képtelenség nem rá figyelni, a hangjában olyan karcosság, olyan „dög” van, amit nagyon ritkán hallani a mai énekesektől, és igazán egyedivé, ezer közül is felismerhetővé teszi a csapat zenéjét. Lzzy elismertségét és nimbuszát jól jelzi, hogy négy női előadó egyikeként kapott meghívást Ozzy Osbourne és a Black Sabbath tavaly nyári búcsúkoncertjére, a nagyszabású birminghami metáldzsemborin összesen négy számot énekelt, ebből hármat a Halestormmal. 

Japán tündérek és brazil boszorkányok 

Sokan talán csak legyintenek, komolytalan bohóckodásként, a japán popipar újabb tömeggyártott termékeként aposztrofálják a néhány év alatt elképesztő magasságokig jutó Babymetalt. A Key Kobayashi producer-zeneszerző által kitalált és működtetett produkció valóban egy minden ízében profi és részletesen megtervezett gépezet, de mégsem lélektelen és műanyag. Épp ellenkezőleg, a három fiatal énekesnő pofátlanul slágeres, vegytiszta pop énektémái és a zúzós, lendületes metál zenei alap egy olyan valószínűtlen, furcsa, de mégis magával ragadó elegyet alkot, amit nehéz nem szeretni. Ahogy a fenti példákból látható, a metálnak jellemzően a dallamosabb alműfajaiban találkozhatunk több női zenésszel, és bár erről  nem nagyon találni megbízható statisztikát, valószínűleg a hallgatók  szempontjából hasonló a helyzet: a kimondottan zúzós-hörgős irányzatokat nagyrészt inkább a férfiak kedvelik, a melodikusabb hangzásvilággal bíró bandák viszont sok hölgyet is meg tudnak szólítani.  

Nos, azért akadnak szép számmal olyanok is, akik nőként mégis a leginkább „vérengzős” alzsánerekben találják meg magukat: a súlyos thrash metalban utazó brazil Nervosa, valamint a Nervosa egykori tagjai által alapított, kompromisszummentes, éjsötét death metalt játszó Crypta egyaránt „csajbuli”, azaz csak nőkből áll, de keménységben semmivel nem maradnak el a férfiak alkotta együttesektől, sőt.

Borítókép: Doris Yeh, a Chthonic basszusgitárosa (Fotó: Getty Images/Classic Rock)