A frankhamisítási ügy tisztázására kiküldött parlamenti bizottság lassan befejezi munkáját. Jeremiah Smith amerikai népszövetségi biztos is kitér rá jelentésében, s azt írja, az üzleti világnak egy bizonyos kis része kiaknáz minden bajt, s élénk tevékenységet fejt ki, hogy kikezdje az ország politikai és kormányzati stabilitását. Minderről a Budapesti Hírlap számol be február 23-án, s úgy fogalmaz:
Nagyrészt ennek az élénk tevékenységnek róhatjuk föl, hogy a frankügy világbotránnyá fajult, hogy ellenségeink sajtójában és parlamentjeiben utálatos kannibalizmussal esnek neki Magyarországnak és hogy idehaza a politikai fejlemények ismét robbanásig fokozták a feszültséget.
Szerintük a pénzhamisítási ügyet a politikai világ kis része léptette elő első számú politikai üggyé, tekintet nélkül az ország érdekeire. Azért tette, hogy „kerülő úton megbuktassa Bethlent, akivel szemben a parlamenti küzdőtéren mindig csatát vesztett és tette ezt azért, hogy magának szabaddá tegye a politikai érvényesülés útját, ha másképp nem, hát teljes felfordulás árán”. Az elemzés szerint ez a szándék annyira átlátszó volt, hogy a közvélemény teljes egyértelműséggel a miniszterelnök mögé sorakozott fel.
„Még azok is, akik sohasem lelkesedtek Bethlen politikájáért, észrevették, hogy vakmerő kezek anarchiát készítenek elő, tehát félre kell tenni minden elválasztó kisebb-nagyobb felfogásbeli árnyalatot, kétséget és ellentétet és egyesült erővel kell szembeszállni a politikai világ ama bizonyos kis részével.”
A bizottsági jelentés lesz az utolsó felvonás, körülötte lesz a döntő ütközet. A szélsőbaloldal azonban már kialakította véleményét. „Még nem tudja, hogy mi lesz a többség jelentésében, de már előre tudja, hogy nem lesz vele megelégedve, tehát külön véleményt fog előterjeszteni.”
A február 25-i számban már a bizottsági jelentések közzétételéről számolnak be. A többségi jelentés azt bizonyítja, hogy a kormánynak a frankügyben semmi része nincs. Amikor meg tudomást szerzett róla, mindent elkövetett a bűnösök kinyomozására és megbüntetésére. A kisebbségi jelentés szerint viszont előbb el kellett volna rendelni a nyomozást, s bizonyítékokat látnak arra, hogy a kabinet előzetesen tudott a hamisítók tevékenységéről. Az eltérő jelentések ellenére eredmény mégis van.
„Az eredmény az, hogy Bethlen többet tett a frankügy büntetőjogi és parlamenti kinyomozására, mint amennyit egy kormány hasonló esetben tenni szokott. És eredmény az, hogy a kisebbségi vélemény sem tud egyetlen egy tényállást kétségessé tenni, hogy a vád megvethesse a lábát. Ezt aligha lehet letagadni. Ennek megnyugtató hatása az országra és a külföldre el nem maradhat.”
Herczeg Ferencet ünneplik a cenkiek A híd című drámája alkalmából, amelyen megjelenik Klebelsberg Kunó kultuszminiszterrel együtt a miniszterelnök is, és köszöntőt mond. A február 23-i Budapesti Hírlap Széchenyi szűkebb hazája ünnepelte Herczeg Ferencet című cikke szerint Bethlen István arról beszél: „Ha végigtekintünk a magyar történelem eseményein, akkor úgy látjuk, hogy a história és a költészet között mindig megvolt a közösség. […] A magyar költészetnek, a magyar irodalomnak valóban az a hivatása, hogy a nemzet prófétája legyen a költő és az író. A fantázia mellett azonban akarás és cselekvés is kell, mert enélkül nem válik valóra és realitássá a nemzet boldogulását és előbbre vitelét szolgáló eszme.” Az igazi politikus kritériumairól is szól.
„Az utolsó évszázad sok államférfiút adott. Voltak nagy kritikai elmeéllel rendelkező államférfiak, akik éles elmével és logikával tudták boncolgatni az államrend különböző formáit. Aki azonban csak kritizálni tud, de cselekedni nem, az nem jelent reális értéket a nemzet életében.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!