Médiatudatosság a képernyők közt felnőve

A digitális tér ma már nem külön világ, hanem a gyerekek mindennapjainak természetes része: tanulnak, szórakoznak, kapcsolatot tartanak, közben információk tömegével találkoznak a médiában.

A digitális világ rohamos terjedésével a gyerekek egyre fiatalabb korban találkoznak különböző médiatartalmakkal, legyen szó televízióról, közösségi médiáról, videójátékokról, online híroldalakról vagy streamingplatformokról. Ez a változás alapvetően átalakítja a tanulás, a szórakozás és a társas kapcsolatok formáit, ugyanakkor új kihívásokat is teremt. A médiatudatosság – vagyis annak képessége, hogy a gyermek kritikus szemmel, tudatosan és felelősen használja a médiumokat – napjainkban nélkülözhetetlen készség.

A médiatudatos gyerek nem csupán passzív befogadó, képes felismerni a tartalmak mögött rejlő szándékokat, manipulációkat, reklámokat és álhíreket.

E felismerések mentén született meg a Transzparens Újságírásért Alapítvány oktatóanyaga, amely részletes tájékoztatást kínál a diákoknak, s amely nemcsak megtanít védekezni a veszélyek ellen, hanem eszközt is ad a gyermekek kezébe a személyes fejlődéshez és önálló gondolkodáshoz.

A kezdeményezés a Mathias Corvinus Collegium (MCC) támogatásával valósult meg. Célja egy olyan fiatalokat megszólító szakmai anyag létrehozása volt, amely közérthető módon segít eligazodni a digitális és közösségi média világában, bemutatva annak működését, kockázatait és a tudatos használat lehetőségeit. Az elkészült oktatóanyag reflexív szöveg, amely konkrét példákon keresztül foglalkozik többek között az álhírek felismerésével, a közösségi média figyelemformáló hatásaival, az online manipulációval, valamint az adatvédelem és a biztonság kérdéseivel.

A Transzparens Újságírásért Alapítványnak több projektje fut, ebből az egyik a tényellenőrzés

– avatott be Rácz András újságíró, a médiatudatosság projekt egyik vezetője. – Egy tényellenőrző portál tartozik a felülethez, a Faktum. A tényellenőrzések során szembesültünk azzal, hogy álhírekkel összefüggésben nemcsak arról van szó, hogy a média tudatosan hamisít híreket, de sokszor egyszerűen kicsúszik a valóságból. A média ugyanis nem tudja az egész világot leképezni, ezért mindenképpen válogat a hírek, a tartalom vagy a tartalmakhoz tartozó narratívák, értékítéletek tekintetében, azaz mindig a saját igényeinek, nézőpontjainak és előzetes feltevéseinek megfelelően formálja, torzítja a valóságot. Ezek a hatások úgy alakítják a modern médiafogyasztást, a média és az ember viszonyát, hogy abból nem az ember jön ki jól. Ezt felnőttként általában tudjuk kezelni, a gyerekeket azonban erre meg kell tanítani. Ehhez viszont az kell: össze tudjuk foglalni, hogy milyen problémákkal kell szembenézniük, amikor a médiával találkoznak. Ezzel a céllal készült el a Transzparens Újságírásért Alapítvány médiatudatosság oktatóanyaga – mondja a projektvezető, kitérve arra: a munkában különleges, az alapítvány körül megjelenő újságírókból, szakemberekből álló csapat vett részt. Úgy válogatták össze őket, hogy mindenkinek legyen valamilyen speciális háttértudása. Van köztük pedagógus, (média)szociológus és pszichológus is. Ennek megfelelően műhelymunkaként készült el az anyag. Rácz András kiemeli: nem új kutatás jött létre, hanem a meglévő tudományos kutatásokra, megismerhető információkra építve készítettek el két különböző anyagot.

Az egyik tanulmányokból áll, amely pedagógusoknak, könyvtárosoknak, ifjúsági vezetőknek szól. A másik egy leegyszerűsített, izgalmas, színes, forgatható, fókuszokat kiemelő, gyerekbarát változat, amelyik kimondottan a 12–18 évesek számára készült. Mint mondja, nagy előnye a dákoknak szóló anyagnak, hogy a digitális térben lett elérhető. Másfelől annak is örülnének, offline, azaz a valóságban is megjelenhetne.

Fotó: Shutterstock 

– A témák között talán az egyik legérdekesebb számomra a VR, a virtuális tereknek és a valós tereknek az összeolvadása és a mesterséges intelligencia megjelenése. Robbanásszerűen hatja át korunkat, úgy, ahogy a 90-es években azt tanultuk, hogy a nyelv gyakorlatilag nem modellezhető. Annyira újszerű, hogy még kérdéseket se nagyon tudunk föltenni vele kapcsolatban. Nagyon izgalmas, hogy mit lehet kezdeni ezzel. De persze a jelen kérdései mellett vannak a kiadványban kultúrtörténeti érdekességek, filmtörténet, sajtótörténet, amelyek történeti kontextusba helyezik a médiatudatosságot – fejti ki Rácz András.

Várhatóan lesz folytatása is a projektnek. A szerkesztők úgy látják, fontos lenne olyan lehetőségeket is kidolgozni, ami a gyerekek számára életszerűbbé teszi a tudást. – Érdemes lenne minden fejezethez valamiféle példatárat csatolni, hogy a gyerekek fölismerjék a manipulációt, vagy az információtorzítás eseteit. Arra is volna lehetőség, hogy óravázlatok szintjére lebontsuk az anyagot, és példákkal, gyakorlatokkal kiegészítve olyan eszközt adjunk a pedagógusok kezébe, amit az iskolában könnyen felhasználhatnak – foglalja össze az elemző.

A hiánypótló anyag közérthető módon ad enciklopédikus jellegű összefoglalót arról, hogy milyen veszélyek bukkannak föl a média használata során. A kiadvány ingyenesen hozzáférhető a Transzparens Újságírásért Alapítvány honlapján, de a könyvtárellátó segítségével közvetlenül hírlevél formájában is kiküldik iskoláknak is.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Transzparens Újságírásért Alapítvány)