India soha nem adja el a lelkét

A film egy ablak, amelyen át be lehet tekinteni egy ország kultúrájába – mutatott rá Anshuman Gaur, India budapesti nagykövete, a magyarok figyelmébe ajánlva a tizedszer megszervezett indiai filmfesztivált, amelyet a Puskin moziban tartanak február 27. és március 1. között. A diplomata szerint a hozott alkotások ugyan nagyon indiaiak, de egyetemes kérdéseket boncolgatnak.

Fotó: Ladóczki Balázs

- India egy teljesen új világ számunkra, magyaroknak. Egy olyan kulturális szuperhatalom, amely távoli és ismeretlen. A filmek segíthetnek közel kerülni hozzá?

- Természetesen, ez az olyan média csodája, mint a mozgófilm. Nincs szükség szavakra ahhoz, hogy értsd a lényeget. A film össze tud kötni nemzeteket. Ha én egy magyar filmet nézek feliratozás nélkül, érteni tudom a történetet, az érzelmeket, a drámát, az alapvető üzenetet. Épp ezért szerveztük meg a filmfesztivált, az a mostani már a tizedik hasonló rendezvény. A filmek különböző hátterűek, különböző stábok által készített alkotások, különböző nyelveken szólnak, más és más stílusúak. Említhetem a nagyon sikeres, Oscar-díjjal kitüntetett RRR című filmet, amely Dél-Indiában készült, roppant látványos, nagy költségvetésű alkotás. Ugyanakkor hoztunk egy nagyon érzékeny filmet Gudzsarátból, egy másik mű egy ember harcát mutatja be az igazságért, vagy említhetem azt a művet, amely valós történetet dolgoz fel és azt üzeni, a kudarc se jelenti az út végét, mindig van lehetőség felfelé törni. Reméljük, hogy ezek segítségével jobban meg tudják ismerni a magyarok Indiát. Hozzá kell tennem, Budapest mindig nyitott és befogadó város volt.

- Bár lehet, hogy az alapvető üzenetet meg tudja ragadni az indiai néző is egy magyar filmben, de az indiai filmnyelv jelentősen eltér a magyartól és az európaitól. Ha India átvenne nyugati jegyeket jobban értenénk őket mi is?

- Az indiai filmek épp azért annyira népszerűek, mert mi soha nem adjuk el a lelkünket. A filmkészítés azonban egy nemzetközi fogalom, nem feltétlenül kötődik egyetlen kultúrához. Láthattuk rendkívül népszerű amerikai vagy brit filmeket, amelyek átlépik a határokat, de említhetem a japán, a koreai vagy az iráni alkotásokat, amelyek hasonló utat jártak be. A film egy ablak, amelyen át be lehet tekinteni egy ország kultúrájába. Nem kérdéses, hogy a filmek hatnak egymásra, ahogy az irodalom vagy más művészetek esetén is így történik. A lényeg, a történet azonban indiai marad, ez is eredményezi, hogy az indiai filmek annyira különlegesen és felismerhetőek.

- A Krrish című akciófilm Indiából jött, ugyanakkor nagyon nyugatias jellegűre készítették. Egy ilyen stílusú film Indiában mennyire sikeres?

- Az indiai filmkedvelők nagyon különböző ízlésűek, minden film megtalálja nálunk a közönségét. Az amerikai szuperhősfilmek is népszerűek, az ön által említett Krrish is egy ilyen stílusú alkotás. De indiai kontextusba volt helyezve. Nem keleti vagy nyugati stílusú film, hiszen a jó és a rossz harca univerzális téma, mindenhol feldolgozzák.

- India nem úgy ország, ahogy Magyarország, inkább különböző ősi, egymástól sokban eltérő kultúrák szövete. A tamil filmek, Bengál vagy Gudzsarát filmművészete mennyiben más, mint Bollywood?

- Ez egy félreértés, hogy Bollywood az indiai filmművészet. Bollywood a hindi nyelvű filmek legfontosabb központja, amely Bombayben, a mai Mumbai városában található. Érdekességként megemlítem, hogy Mumbaiban nem is hindi nyelven beszélnek, hanem marathiul, de mégis ez a hagyományos központ. Chennaiban a kultúra nem annyira különbözik a más régióktól. A nyelv azonban igen. Ez is adja az indiai filmnek azt a szépségét, hogy annyira sokszínű tud lenni. A malayalam nyelvű, keralai központú filmek hagyományosan realista stílusúak. Tamil Nadu államban szeretik a grandiózus filmeket. Bengálban büszkék arra, hogy talán a legjobb filmesek onnan érkeztek. Asszám is fantasztikus filmekkel jelentkezett, de az említett RRR című alkotás éppenséggel egy telugu nyelvű film. Bihar állam is saját filmeket készít, ez egyébként az a hely, ahonnan én is származom.

Fotó: Ladóczki Balázs

- Ön azonnal felismeri, honnan érkezik a film?

- Azért az elég nehéz lenne, nem olyan óriási a különbség.

- A filmfesztivál segítséget nyújt a kultúra megmutatására. Más területeken is tervez nyitást a nagykövetség?

- Mindig nagyon aktívak voltunk a kultúránk megmutatásában. Budapesten már több mint tizenöt éve működik az Indiai Kulturális Központ, miközben az önök egyik legnagyobb kulturális központja éppen Újdelhiben található. A két nemzet kapcsolódása a kultúra területén nagyon régre nyúlik vissza, említhetem Kőrösi Csoma Sándor utazását Indiába, keresvén a magyarok rokonait. Számos nagy tudású kutató látogatott hozzánk Magyarországról, vagy az ismert festőnők, akik Indiában telepedtek le és India lelkét festették meg. Mikor a filmeinket megmutatjuk a magyaroknak, a kultúránkat mutatjuk be, de közben a történetmesélés örömét is átéljük. Ez nem csak az indiai kultúráról szól, egyetemes érzések kerülnek előtérbe. A mi drámánk és az európai, görög hátterű dráma nagyon hasonlatos.

- Miként segít az indiai egység megszilárdításában a filmművészet?

- A film üzen, és az üzenetet messzire el tudja vinni. Az igazságtalanság ellen, a szociális helyzet javítása érdekében, vagy az egységről - bármilyen ügyben el tudja juttatni a nézőknek. Főként Dél-Indiában sok olyan politikai szereplő van, akik korábban a filmiparban lettek ismertek, de ez északon is megtörtént sokszor. A mozinak nagyon fontos és jó hatású szerepe van a kommunikáció terén.

- A Slumdog millionaire (Gettómilliomos) című film indiainak maszkírozott brit film. Ez inkább örömteli, hogy tiszteletet mutattak az önök filmművészetének, vagy bánja, hogy nem egy indiai film lett ilyen ismert?

- A film alapjául szolgáló regényt egy indiai diplomata írta, aki alatt én magam is szolgáltam. De a film készítői valóban britek voltak. India túl nagy és bonyolult ahhoz, hogy be lehessen mutatni egy filmben. Óhatatlanul önmaga karikatúrájává válik ilyenkor. Nem sért minket ez. Örömmel vesszük, hogy megpróbálnak bemutatni minket. Az új India nagyon öntudatos és fejlődik. A sztereotípiák nem a valóságot mutatják be. India a világ negyedik legnagyobb gazdasága, a leggyorsabban fejlődő nagy gazdaság.

- Ötven évvel ezelőtt Indiát sommásan úgy jellemezték, hogy szegény és tehenek sétálnak az utcákon. Ma úgy, hogy mindenki az IT területén dolgozik. Mi az igazság?

- A valóság folyamatosan változik. Erős vezetőink vannak, az indiaiak ambíciói pedig nagyon magasra hágnak. India az a hely, ahol minden igaz. Szegénység? Persze, hogy vannak szegények Indiában. De az elmúlt húsz évben annyi ember emelkedett ki a szegénységből, mint a történelem során még soha. Az információtechnológiai ipar fontos? Hogyne lenne az, most tartottunk Delhiben egy nemzetközi találkozót a mesterséges intelligencia kérdésében, Magyarország is küldött képviselőt. De nem csak ennyi India. Nálunk készül a legtöbb film a világon, a zeneiparunk nagyon kiterjedt és termékeny, ahogy a sajtó is. Indiában bővül a világon egyedül a papír alapú hírlapok olvasottsága. Bármit mondhat Indiáról, igaz lesz, ugyanakkor teljes tévedés is. Vannak felhőkarcolóink, ahogy sárkunyhókból álló falvak is. Kiváló egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó intézményeink vannak. Jöjjenek Indiába, nézzék meg a Taj Mahalt, s tegyék rendbe a fogsorukat az otthoni ár töredékéért, mondjuk ezt a nyugat-európaiaknak.

Borítókép: Anshuman Gaur, India budapesti nagykövete (Fotó: Ladóczki Balázs)