Szánthó Miklós: A számok makacs dolgok – Brüsszel és Kijev árnyékában zajlik a kampány

Hazugságvád, választási matematika, háborús nyomásgyakorlás és brüsszeli játszmák – a Századvég konferenciáján beszélgettünk Szánthó Miklóssal, az Alapjogokért Központ főigazgatójával arról, hogy mi a kampány valódi tétje, miért nem jönnek ki a Tisza Párt számai, és miért kulcskérdés most a nemzeti petíció sikere.

Fotó: Polyák Attila

– Mit szólt ahhoz, hogy Magyar Péter hazugsággal vádolta meg önöket, az Alapjogokért Központot, pedig ott vannak feketén-fehéren a Nemzeti Választási Iroda adatai, miszerint Magyar Péterék 13 806 ajánlóívet vittek vissza, és így fizikai képtelenség lett volna 250 ezer, sőt 300 ezer aláírást gyűjteniük, ha egy íven maximum 8 aláírás lehet?

– Magyar Péter eddigi pályafutását elnézve szinte már biztos indikátornak tekinthető, hogy akit ő hazugsággal vádol, annak jó eséllyel igaza van. Most is ez volt a forgatókönyv, szombaton kamuzott egy hatalmasat, amikor diadalittasan bejelentette, hogy 250 ezer ajánlásnál járnak, miközben az Alapjogokért Központ által a Nemzeti Választási Irodától kikért hivatalos adatok alapján világosan látszik, hogy az aznap felvett ajánlóívek száma legfeljebb 110 ezer aláírás összegyűjtésére lehetett elegendő. Ez nem politikai vita kérdése, hanem egyszerű matematika. Ha egy íven maximum nyolc aláírás szerepelhet, akkor a visszavitt 13 806 ív mellett a 250–300 ezres szám egyszerűen nem jön ki. Ami történik, az a jól ismert kettős beszéd. A nyilvánosság előtt grandiózusnak szánt tódítások, a háttérben pedig makacs, cáfolhatatlan adatok. A kétarcú Magyar Péter nem csupán túloz, hanem következetesen mást állít, mint amit a tények mutatnak. És a tények, bármennyire is kellemetlen, de makacs dolgok.

Fotó: Polyák Attila

– Több, egybehangzó forrás szerint válságtanácskozást hívott össze Magyar Péter, ahol arról beszélt, hogy a tetszetős kutatási eredmények ellenére kikaphat a Tisza az egyéni választókerületek többségében. Magyar Péter brutális lejáratókampányra számít, és belengette, amennyiben veszítenek, nem marad Magyarországon. Az Alapjogokért Központ is rendszeresen készít közvélemény-kutatásokat, hogyan látja az esélyeket? És mit árul el, hogy Magyar Péter kevesebb, mint 50 nappal a választás előtt a vereségre készíti a pártját?

– Az utóbbi hetekben már a baloldalon is megjelent a realitásérzék. Egyre többen beszélnek arról, hogy könnyen lehet, a választást végül a Fidesz–KDNP nyeri. A megbízható kutatóintézetek, mint a Századvég, a Nézőpont vagy az Alapjogokért Központ tavaly ősz óta stabil kormánypárti vezetést mérnek – a Medián szerintem nem közvélemény-kutatást, hanem közvélemény-formálást végez. Négy évvel ezelőtt az akkori mérésükben 16 százalékot tévedtek a végeredményhez képest, ezért most „ha lúd, legyen kövér” alapon bedobták a 20 százalékos Tisza-előnyt. Ez persze nem jelenti azt, hogy lefutott lenne a mérkőzés. Nehéz, eseménydús hetek állnak előttünk, óriási a tét és kemény a küzdelem. A jelenlegi számok alapján azonban az látszik, a kormánypártok állnak nyerésre. Éppen ezért beszédes, hogy Magyar Péter elkezdte felkészíteni saját táborát a vereségre. A baloldali médiakonglomerátum és az önjelölt „szakértők” újra elővették a jól ismert lemezt, a „választási csalás” mítoszát. Ez a régi-új hamis sztori pedig három célt szolgál. Az első, hogy előre gyártott magyarázatot kínáljon arra az esetre, ha a Tisza Párt alulmarad. A második cél a mozgósítás a zűrzavarkeltésre. Ha a Fidesz–KDNP győz, de kisebb különbséggel, mint 2022-ben, már kész is a forgatókönyv, „mi előre megmondtuk”. Ez kiváló eszköz lehet zavargásokat kelteni, főként Budapesten. A harmadik – és talán legfontosabb – dimenzió a nemzetközi tér. Mert itt már nem puszta politikai lózungokról, hanem hazug, de formálisan „jogias” érvekről van szó. Ha sikerül elültetni a kételyt a választás legitimitásával kapcsolatban, arra könnyen rá tud csatlakozni Brüsszel, a nemzetközi szervezetek és a sajtó egy része. Innentől pedig komoly szuverenitási kérdésként merül fel ez az egész. Ha ugyanis azt a látszatot tudják kelteni, hogy a magyar kormány „illegitim”, annak beláthatatlan következményei lehetnek az uniós döntéshozatalban is. Egy ilyen narratíva könnyen eszközzé válhat geopolitikai vitákban, például a magyar kormányfőt nem hívják majd meg azokra az uniós összejövetelekre, amelyeken Ukrajna támogatásáról vagy a háború finanszírozásáról döntenek, és „hoppá”, azonnal zöld lámpát kaphat akár Ukrajna EU-s tagsága is.

– Ötödik évébe lépett az orosz–ukrán konfliktus. Orbán Viktor azt mondta, hogy Magyarország „nem enged a zsarolásnak” és, hogy mélypontra jutottak a diplomáciai kapcsolatok Magyarország és Ukrajna között. Meddig romolhat a viszonyt, különös tekintettel arra, hogy kevesebb, mint 50 nap múlva választás?

– A helyzet valóban történelmi mélyponton van, de fontos világosan beszélni a miértről. A magyar–ukrán politikai és diplomáciai kapcsolatok megromlása nem az ukrán népnek, hanem Kijevnek és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök háborús maffiájának köszönhető. A háború negyedik évében azt látjuk, hogy a konfliktus nem csillapodik, hanem intézményesül, a háborúpártiak összegyűltek Kijevben, és eldöntötték, hogy folytatni fogják a háborút, miközben többek között Magyarország energiabiztonsági és gazdasági érdekei láthatóan háttérbe szorulnak. Magyar Péterrel Münchenben paktumot kötöttek, őt támogatják a magyar választásokon, mert így Magyarországot is fel lehetne használni a háborúban. Orbán Viktor álláspontja ebben következetes, Magyarország nem enged a nyomásgyakorlásnak, és nem hajlandó saját nemzeti érdekeit feladni egy totálisan téves, Oroszország teljes legyőzését vizionáló geopolitikai elképzelés miatt. Közben arról sem szabad megfeledkezni, hogy Magyarország a háború kitörése óta történetének egyik legnagyobb humanitárius akcióját hajtotta végre Ukrajna megsegítésére. Jelentős szerepet vállalt az energiaellátás fenntartásában is. Az ukrán olaj-, gáz- és villamosenergia-ellátás biztosításában kulcsszerepe volt és van ma is a magyar infrastruktúrának. Az ukrán villamosenergia- és gázimport számottevő része Magyarországon keresztül érkezik ma is. Ehhez képest különösen kontrasztos, hogy az ukránok „hálából” elzárják a Barátság kőolajvezetéket. Ez tovább mélyítette a válságot. Zelenszkij és a kijevi vezetés előtt nyitva áll a lehetőség a feszültség csökkentésére. Ennek egyik első, kézzelfogható lépése lehetne – az olajszállítás azonnali helyreállítása után – a kárpátaljai magyar közösség visszahelyezése korábbi jogaiba.

– Hogyan értékeli azt, hogy a kampányban az ukrajnai háború kérdése minden más témát felülír?

– Azért ír felül mindent, mert ma a meghatározó gazdasági-politikai ügyek jó része összefügg a háborúval. A baloldali adóemelési tervek Ukrajna finanszírozására, a sorkötelezettség visszavezetése, az olcsó orosz olajról történő leválás nem elszigetelt ügyek, hanem a háborús politika leágazásai. Brüsszel és Kijev pedig politikai tengelyt alkot ezekben a kérdésekben, és világosan látszik, hogy be akarnak avatkozni a magyar választásokba. Ehhez eszköz a Tisza Párt és a mögötte álló baloldali gépezet. A brüsszeli pénzügyi viták, a különböző jogi eljárások, a folyamatos politikai nyomásgyakorlás mind ugyanabba az irányba mutatnak: elmozdítani a jobboldalt a döntéshozói pozícióból, és a helyére egy Ukrajna- és háborúpárti erőt ültetni. A cél egyértelmű, Magyarországot beléptetni a háború politikai és gazdasági rendszerébe, zöld lámpát adni Ukrajna uniós csatlakozásának, és felszámolni azt a szuverenista álláspontot, amit a patrióták képviselnek. Európai szinten pedig a háborús pszichózis politikai funkciót is betölt. Brüsszel a háború ügyét egyfajta tisztítótűzként használja, ezzel próbálja elfedni vagy háttérbe tolni azokat a társadalmi és gazdasági problémákat, amelyeket részben maga idézett elő. Amíg háborús hangulat van, addig kevesebb szó esik versenyképességről, migrációról vagy a genderpolitika elmebajáról. Ezért ír felül mindent a háború, mert nem egy külpolitikai mellékszál, hanem ma ez a fő politikai választóvonal.

– Támogathatja-e egyáltalán a magyar kormány a 20. szankciós csomagot, amikor korábban már a miniszterelnök is arról beszélt, hogy a szankciók nem működnek?

– Magyarország eddig is világos, reálpolitikai álláspontot képviselt a szankciók ügyében. Orbán Viktor többször elmondta, hogy a szankciók nem érték el a kívánt hatást, viszont Európának – és benne Magyarországnak – komoly gazdasági károkat okoztak. Amikor a vétó került szóba, Brüsszelben rögtön elkezdtek azon dolgozni, hogyan lehetne megkerülni Magyarországot. Láttunk is erre példát az orosz olajról és gázról való leválás ügyében, amit végül nem szankcióként, hanem kereskedelempolitikai intézkedésként fogadtak el, mert ahhoz már nem kell egyhangúság. Összességében a magyar álláspont „önző”, reálpolitika, ami azt jelenti, hogy nem Kijev és nem Brüsszel érdekét kell nézni, hanem kizárólag Magyarországét. Aki viszont hazánkat német vezényszóra birodalmi érdekek kiszolgálójává akarja tenni, pláne Kelet felé akarja masíroztatni – már csak a 20. század tragédiáiból is kiindulva –, az bűnt követ el Magyarországgal szemben.

– A magyar–ukrán kapcsolatok romlása kapcsán felértékelődött a nemzeti petíció jelentősége? Kitöltötte már?

– Sőt! Természetesen vissza is küldtem. Nem „udvariasságból”, hanem meggyőződésből. Kijev és Brüsszel az elmúlt években mindent megtett azért, hogy Magyarországot belenyomja a háborús tengelybe. Ilyen helyzetben minden olyan eszköz felértékelődik, amely közvetlen politikai felhatalmazást ad egy kormánynak. A korábbi nemzeti konzultációk, a Voks 2025 is ezt a célt szolgálták: világos, számszerűsíthető legitimációt adni a magyar álláspont mögé. A 21. századi európai politikában a legitimáció kemény valuta. Egy uniós tanácskozáson, ahol sok vezető mögött meglehetősen gyér társadalmi felhatalmazás áll, külön súlya van annak, ha valaki konkrét támogatottságra tud hivatkozni. Orbán Viktor ebben a kérdésben ilyen pozícióból tárgyal. Azonban ez nem egyszeri ügy. Napi erőfeszítés kell ahhoz, hogy Magyarország kimaradjon a háborúból, hogy fennmaradjon a rezsicsökkentés és hogy a magyar emberek pénzét ne külföldi háborús célokra költsék. Hogyan lehet ebben a legerősebben fellépni? Úgy, ha a nemzeti petíciónak átütő sikere lesz. Ez adja a politikai hátországot a nemzetközi vitákhoz.

Borítókép: Szánthó Miklós (Fotó: Polyák Attila)