Aczélék mattja

A Szabó családtól a Szomszédokig sakkozott az életünkkel a kommunista kultúrpolitika.

És milyen primitív állat vala: diktátor, aki a krumplipaprikást szereti, nem a bélszínt, ízlése sem volt – írta Petri György Kádár Jánosról, és azon tűnődöm, hogy a diktatúra Cipollájának, a bábmester Aczél Györgynek vajon milyen ízlése volt? A magyarok asztalára rántott parizer és krumplileves jutott. S mellé A Szabó család. Rádiójátékba csomagolt propaganda. A lapályizmus diadala, ahogyan Révész Sándor írta.

A lapályizmusból lett aztán lantosizmus, erről szólt a valóságban a rendszerváltásunk, amíg Szabó néniék a Lapály utcában éltek, a Szomszédok örök vesztesei a Lantos utcában. Előbbi egy élhetetlen diktatúrát hazudott kellemessé, utóbbi a demokráciát, a szabadságot tódította rettenetesnek, a folyamatos panaszkodás mögött sunyin-nyíltan visszasírva a régit, a biztosat, a jót, amit csak „az ostoba fasiszták” miatt kell „átkosnak” neveznünk, hiszen „mi komcsik” tudjuk: jó volt az.

Ezeknek a magyaroknak semmi sem jó.

Istenem, istenem, mindig van valami baj. Tizenkilencben apáddal, negyvennégyben a bátyáddal, és most az ellenforradalomkor. A jóisten megsegített bennünket és a kommunisták győztek…

– dünnyögte Szabó néni az egyik részben, pontosan idézem, ezért írom szándékosan kisbetűvel a jóistent, mert Gobbi Hildáék világában a jóisten csak kisbetűvel létezett. A spájzban. Igaz, volt minek örülni, ekkor már nem meglincselték és bebörtönözték, „csak” bebörtönözték, megfigyelték, megzsarolták, beszervezték, az Állami Egyházügyi Hivatalba rángatták a papokat. Nehéz volt „megnevelni a magyarodat”, lassan szoktak csak le arról a csúnya szokásukról, hogy A tőke helyett Istenben higgyenek. „Mikor Peti az elvhű és igen szigorú Solti miniszterhelyettes elvtársnak »Dicsértessék a Jézus Krisztus«–sal köszön, Bandi ereiben megfagy a vér. Csakúgy, mint amikor fia a Parlament épületét templomnak hiszi, és a vörös szőnyegen féltérdre ereszkedve keresztet vet. Az eset a sorozatbeli karakternek és a valóságos alkotóknak egyaránt az állásába kerülhetett volna. Liska Dénes [a Szabó család egyik írója – M. G.] a József Attila Színház dramaturgjaként olykor találkozott a Kádár házaspárral. »Kádárné színházjáró volt, ezért tudta a Dénes, hogy a Kádárné hallgatta a műsort, aki révén nyilván értesült a dologról a Kádár.« Mindenki meglepetésére végül az MSZMP Központi Bizottságának (KB) első titkára tetszéssel fogadta az események ilyetén alakulását” – olvassuk Voloncs Laura egy tanulmányában. Dicsértessék! A legvidámabb barakk világába ez már belefért. Kádár és Aczél nagylelkű volt.

„A polgári humanizmus az álhumanizmus. A mi humanizmusunk az igazi humanizmus” – szónokolta Major Tamás éppen Kádár társaságában az '56-os megtorlás idején, egy zárt KB-ülésen. Ebben az értelemben igaza lehetett Pokorny Lia színművésznek, aki tavalyi írásában humanistának nevezte Gobbi Hildát. Csak pár betűt tévedett. Gobbi nem humanista, hanem kommunista volt. Abból persze – mondjuk éppen Majorhoz képest – messze nem a legrosszabb. Mégis, igazi öröksége az, hogy a kádári propaganda, a „nagy mű” talán legfontosabb hangja lehetett.

A magyarországi szocializmus sorsa akkor dőlt el, amikor Szabó néni a mindennapok világának szervező középpontja lett. Akkor dőlt el, hogy a magyarországi szocializmus élni fog és halni fog. A megfelelő távolságra átvitt értelemben Szabó néni éltette s emésztette el a Kádár-rendszert. Nem tudta, de tette 

– írta róla a már említett Révész a Beszélőben.

A Szabó család főszereplői. Állnak: Garics János, Sütő Irén, Balogh Erzsi, Benkő Gyula, középen Gobbi Hilda és Szabó Ernő, elöl Lőte Attila és Vörösmarty Lili. Forrás: Fortepan / Rádió és Televízió Újság 

Költői túlzás? Lehet. Viszont, ha Szabó néni volt annak a világnak a középpontja, akkor a Szomszédoké a modoros, a többi remek színész között kirívóan rossz Csűrös Karola lett. Etus. A sznob baloldali, a kerámiákat égető hatvannyolcas szabad szellem, a „Csibemama”, akinek ágyába hiába próbált a szegény zöldséges bejutni, hiába az ingyen paradicsom, arra még Virág doktornak sem volt esélye. Virágot amúgy a remek Kézdy György játszotta. Ő A tanúban még Virág elvtárs „fiát” alakította. Felnőtt hát a kis Virág, az ÁVH után orvosként folytatta. Talán Janikovszky Béláról beszélünk? Ő valóban körzeti orvos lett, s csodálatos, melegszívű férje egy újabb „jó kommunistának”, Janikovszky Évának.

Virágom, virágom. Milyen finom, belsős kommunista-szocialista poén ez is. A tanún is jót rötyögtünk (megnéztem volna a moziban annak a túlélőnek az arcát, akinek a társait agyonverték, kivégezték egy koncepciós ügyben), addig sem kellett szembesülnünk a terrorállam kegyetlen valóságával. Könnyebb volt elvtársilag – Bacsó Péter is nagy kommunista volt – elviccelni az egészet. Egy amúgy remek filmben.

Szóval: Etus, azaz Csűrös Karola. A rendező, Horváth Ádám felesége. Finom kis belterjesség sora: a karaktert Horváth a saját édesanyjáról mintázta. Még jó, hogy nem az apjáról. Utóbbi, Horváth Zoltán a szocdemek egyik nagy árulója volt, megbízható kommunista propagandista, érthető, ha fiára, a kádergyerek Ádámra is komoly karrier várt, és már a korai időktől a szigorúan védett tévében dolgozhatott. Utóbbi hűséges is maradt az átalakuló mozgalomhoz, a Szomszédok rendezése mellett komoly tisztogatást végzett a tévében, ’94-ben, akkor, amikor elvtársa, Horn Gyula visszatért a hatalomba.

A sorozat másik idolját, a „Nagy fehért”, azaz Mágenheim Ádámot részben magáról, részben a barátjáról, elvtársáról, Kulka Frigyesről mintázta a rendező. (Mágenheim doktort a fia, Kulka János alakította.) Utóbbi remek orvos és nagy kommunista volt. Sokszor meg is jutalmazta a diktatúra: „1956-ban a Szocialista Munkáért Érdemérem kitüntetésben részesült, 1957-ben Fegyverrel a hazáért kitüntetést vehette át.” Az szép! Fegyverrel a hazáért. Mármint Kádárért. Tudom, ünneprontó vagyok. Csak megzavarom a nosztalgiát. Gondolom, az öreg Kulka is humanista volt.

Az ő szobrával is lehetne szelfizni Szegeden. Hiszen csupa humanizmusból kapta meg a Fegyverrel a hazáért kitüntetést. Meg azt a Munka Érdemrendet, amelyet a „magyar–szovjet barátság erősítése érdekében végzett kiemelkedő munkájáért” vehetett át.

Titkaink, titkaink, mennyi van még a szőnyeg alatt? Azon tűnődöm, vajon Aczél nézte-e a Szomszédokat? Bécsben halt meg, bolsevikjaink kedvenc menedékvárosában. Halála előtt a megbízható és okos Szinetár Miklós készített vele nagyinterjút. Erdős Péter, a „popmenedzser” a vele készített beszélgetésben ügyes sakkozónak nevezte önmagát. Hiszen érzése szerint csak sakkozott a tűrt, tiltott, támogatott zenészekkel. Istenem, hogy volt, aki elmenekült, más tönkrement, belehalt? Van ilyen. Így sakkozott Aczél is, Kádár is, Horváth is. Sakkozott A Szabó család rendezője, László Endre is. Úgy kaptunk mattot, hogy észre sem vettük. 

Borítókép: Frajt Edit, Kulka János és Ábel Anita a Szomszédok című tévésorozat egy jelenetében. (Fotó: MTI / Burghardt Ferenc)