„A polgári humanizmus az álhumanizmus. A mi humanizmusunk az igazi humanizmus” – szónokolta Major Tamás éppen Kádár társaságában az '56-os megtorlás idején, egy zárt KB-ülésen. Ebben az értelemben igaza lehetett Pokorny Lia színművésznek, aki tavalyi írásában humanistának nevezte Gobbi Hildát. Csak pár betűt tévedett. Gobbi nem humanista, hanem kommunista volt. Abból persze – mondjuk éppen Majorhoz képest – messze nem a legrosszabb. Mégis, igazi öröksége az, hogy a kádári propaganda, a „nagy mű” talán legfontosabb hangja lehetett.
A magyarországi szocializmus sorsa akkor dőlt el, amikor Szabó néni a mindennapok világának szervező középpontja lett. Akkor dőlt el, hogy a magyarországi szocializmus élni fog és halni fog. A megfelelő távolságra átvitt értelemben Szabó néni éltette s emésztette el a Kádár-rendszert. Nem tudta, de tette
– írta róla a már említett Révész a Beszélőben.

Költői túlzás? Lehet. Viszont, ha Szabó néni volt annak a világnak a középpontja, akkor a Szomszédoké a modoros, a többi remek színész között kirívóan rossz Csűrös Karola lett. Etus. A sznob baloldali, a kerámiákat égető hatvannyolcas szabad szellem, a „Csibemama”, akinek ágyába hiába próbált a szegény zöldséges bejutni, hiába az ingyen paradicsom, arra még Virág doktornak sem volt esélye. Virágot amúgy a remek Kézdy György játszotta. Ő A tanúban még Virág elvtárs „fiát” alakította. Felnőtt hát a kis Virág, az ÁVH után orvosként folytatta. Talán Janikovszky Béláról beszélünk? Ő valóban körzeti orvos lett, s csodálatos, melegszívű férje egy újabb „jó kommunistának”, Janikovszky Évának.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!