A ringtől a pingpongasztalig – a Marty a sokadik sportfilm, amely beverekedte magát az Oscar-gálára (+ videó)

A sport ideális keret a mozi számára: látványos, drámai és mindenki által érthető. Talán ezért tér vissza rendszeresen a sportfilm műfaja az Oscar-jelölések közé. Idén az 50-es években élt legendás amerikai asztaliteniszező, Marty Reisman életéről szóló Marty Supreme várta eséllyel a díjátadó gálát, noha végül nem nyert.

2026. 03. 18. 5:10
Fotó: Chris Torres Forrás: MTI/EPA
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A sport különleges helyet foglal el a filmművészetben. Elsőre egyszerű, a kifinomult ízlésű bölcsészeknek talán unalmas műfajnak tűnik: van egy verseny, egy hős, egy akadály és egy végső megméretés. Ám az élet és a sport is ennél bonyolultabb, a sportfilmek sokkal többről szólnak a győzelemnél vagy vereségnél.

A legjobb alkotások az emberi kitartásról, társadalmi konfliktusokról és a siker áráról mesélnek. Nem véletlen, hogy évtizedekre visszanyúlóan több ilyen mozi is komoly elismerést kapott a filmtörténet első számú díjátadóján, az Oscar-gálán.

Idén sem maradtak sportfilm nélkül az ítészek. A kilenc kategóriában jelölt 150 perces Marty Supreme ritkán látott sportág, az asztalitenisz világába kalauzolja a nézőt. A film az 1950-es évek New Yorkjában játszódik, ahol egy különc, egykor cipőboltban dolgozó pingpongjátékos olykor erkölcsileg megkérdőjelezhető módon próbál kitörni az underground klubok és a fogadások világából. A Marty Reisman életéről szóló történet összetett portré és tipikus amerikai sztori. Timothée Chalamet mesterien formálja meg a főhős karakterét: elhiheti a közönséggel, hogy a sport nem csupán látványos küzdelem, hanem sokkal több, emberi dráma színtere.

Valamikor magyar sportág 

A filmnek van magyar vonatkozása: feltűnik egy Kletzki Béla nevű magyar pingpongbajnok, akit a Saul fia főszereplőjeként Hollywoodban is megismert Röhrig Géza alakít. A karaktert két sporttörténelmi egyéniség ihlette. Kletzki alakját Barna Viktorról mintázták, aki 1929–39 között huszonkét aranyérmet nyert világversenyeken. A filmben Kletzki és Marty Mauser bemutató mérkőzéseken vesz részt, mintegy rácsatlakozva a világhírű amerikai kosárlabdacsapat, a Harlem Globetrotters turnéjára. Barna is járta a világot a visszavonulása után, látványos bemutatókkal népszerűsítve az asztaliteniszt.

Kletzki karakterének másik előképe a háromszoros világbajnoki ezüstérmes lengyel asztaliteniszező, Alojzy Ehrlich. A holokauszt idején Ehrlich Auschwitzban és Dachauban raboskodott több mint négy évet, és csak azért menekült meg, mert a nácik felismerték benne a világklasszist. A bombák megsemmisítése volt a feladata a haláltáborban. Ez elhangzik a filmben, sőt azt is látjuk, ahogy Röhrig karaktere méhkasokra bukkan, titokban pedig mézet ken a mellkasára, hogy a többi fogoly lenyalhassa róla, s így ne haljon éhen. Ez állítólag Ehrlichhel is megtörtént.

A Marty Supreme előtt legutóbb a világhírű teniszezők, az amerikai Williams nővérek családtörténeti drámáját az edző-édesapa szemüvegén keresztül bemutató Richárd király szerepelt az Oscar-gálán. Az apa szerepét megformáló Will Smith nyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat. Ha a mennyiséget vesszük alapul, az asztalitenisz és a tenisz is eltörpül, az ökölvívás vezeti a sportágak listáját az Oscar-díjas nagyfilmek között.

Ringbéli klasszikusok 

A műfaj egyik legismertebb klasszikusa a 70-es években született. A Rocky-sorozat debütáló része első pillantásra egyszerű bokszfilm: egy philadelphiai kisember (Sylvester Stallone) megkapja az esélyt, hogy világbajnoki címért küzdjön. A történet azonban jóval több egy látványos bunyónál: a társadalmi felemelkedés mítoszát meséli el egy olyan korszakban, amikor gazdasági és politikai bizonytalanságokkal szembesült az amerikai társadalom. Nem véletlen, hogy a Rocky elnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat, és azóta is a sportfilmek etalonjának számít.

Sylvester Stallone a Rocky első részében.
Sylvester Stallone a Rocky első részében (Forrás: TMDb) 

Martin Scorsese klasszikusa, a Dühöngő bika a műfaj sötétebb oldalát mutatja meg. A legendás bokszoló, Jake LaMotta története rendkívül drámai; a ringben legyőzhetetlennek tűnő öklöző a magánéletében a saját indulatainak a rabja. A fekete-fehér képek és a brutális mérkőzések révén a film inkább tragédia, mint felemelő sikertörténet: a győzelmek mögött ott húzódik az emberi gyengeség és az önpusztítás. A főszereplő, a karakter megformálása miatt jelentős súlyfelesleggel küzdő Robert De Niro Oscar-díjat nyert alakításáért. A Dühöngő bika szintén a sportfilmek egyik csúcspontja lett.

A ring világát feldolgozó filmek sorába illeszkedik a Millió dolláros bébi. Clint Eastwood 2004-es filmje egy fiatal bokszolónő (Hilary Swank) és idős edzője kapcsolatát állítja a középpontba. A történet klasszikus sportfilmnek indul: a tehetséges, de hátrányos helyzetű bunyós kemény munkával jut el a csúcs közelébe. A film azonban váratlanul tragikus fordulatot vesz, és a történet végül az emberi méltóság, a felelősség kérdéseit vizsgálja. Négy Oscart nyert, köztük a legjobb film díját is.

Tűzszekerek Vangelis örökzöldjével 

Megtörtént eseményen alapul a Tűzszekerek című klasszikus. Hugh Hudson remekművét sem lehet beskatulyázni; az 1924-es olimpiára készülő brit, a skót és a zsidó származású atléta drámája a motivációról, erkölcsi döntésekről szól. Az egyik hős vallási meggyőződésből nem hajlandó vasárnap versenyezni, ami különös feszültséget teremt az olimpiai eszme és a személyes hit között. A négy Oscar-díjat – köztük Vangelisnek köszönhetően a legjobb filmzenéjét – besöpört Tűzszekerek sikere részben abban rejlett, hogy a sportot erkölcsi és kulturális dilemmák színtereként mutatta be.

Szintén megtörtént esetről szól az Én, Tonya című film. A nélkülöző családban felnőtt kiváló műkorcsolyázónő, Tonya Harding képtelen elfogadni az élsportolók fegyelmezett, aszketikus életét. Magánélete, karrierje a szenzációgyártás áldozatává vált. 1994-ben korábbi férje intézte el neki legnagyobb riválisa, Nancy Kerrigan sérülését. Harding képtelen volt tisztára mosni magát, a karrierjébe került a rossz párválasztás és a sportolóhoz méltatlan életvitel. A film több nézőpontból meséli el a történetet, miközben azt is bemutatja, hogyan formálja a média a sportolók körüli narratívákat. A legjobb női mellékszereplői Oscar-díjat elnyerő alakítás különösen emlékezetessé tette Tonya Harding történetét.

A sportfilmek gyakran történelmi eseményeknek állítanak emléket. A 2004-es Csoda a jégen az amerikai jégkorong egyik legendás pillanatát idézi fel: az 1980-as téli olimpia elődöntőjét, amikor az amerikai egyetemistákból álló lelkes, de esélytelen csapat legyőzte a verhetetlennek tartott szovjet válogatottat a Lake Placid-i téli olimpián. A hokimeccs az amerikai közvélemény számára a nemzeti önbizalom szimbólumává vált, a film ezt a történelmi jelentőséget is érzékelteti. A kritikusok dicsérték a főszereplő, Kurt Russell alakítását és az alkotást is, noha a díjakat odaítélő akadémia figyelmen kívül hagyta, nem kapott Oscar-jelölést.

Előfordul, hogy a sport témájú filmek nem a pályán zajló küzdelmekre összpontosítanak. Idővel a műfaj a sport gazdasági és társadalmi hátterét is felfedezte. A Jerry Maguire – A nagy hátraarc a sportügynökök világába vezet. A történet középpontjában egy menedzser áll, aki erkölcsi válságba kerül a profi sport cinikus üzleti logikája miatt. Amikor úgy dönt, hogy kevesebb ügyféllel, de tisztességesebb módon dolgozik, szinte az egész szakma hátat fordít neki. A film romantikus történet és sportdráma is egyben. Több Oscar-jelölést kapott, és a mellékszereplői kategóriában díjat is nyert.

A modern sportfilmek gyakran a sport és a gazdaság kapcsolatát vizsgálják. A hat kategóriában is Oscar-díjra jelölt 2011-es Pénzcsináló például azt a pillanatot ragadja meg, amikor a baseballba betolakodott a mára nélkülözhetetlenné lett adatalapú gondolkodás. A történet egy menedzserről (Brad Pitt) szól, aki statisztikai elemzések segítségével próbál versenyképes csapatot építeni, ezzel ellensúlyozva a gazdag klubok erőfölényét. Kiderül, hogy a modern sport már régóta nem csupán fizikai teljesítményről szól: a háttérben matematikai modellek, üzleti döntések és stratégiai számítások alakítják az eredményeket. A néző pedig elgondolkodik: vajon eltűnt volna a sport romantikája?

A sportfilmek mélyen megélt érzelmeket váltanak ki a nézőkből. Ilyen értelemben az idei Oscar-jelölt Marty Supreme is a műfaj hagyományát követi, még ha szokatlan sportágat választva teszi fel a kérdéseket: mit ér a siker, a hírnév, és milyen árat kell fizetni a győzelemért?

A kérdésre egyszerű a válasz: a sportfilm összetett műfaja azért tér vissza időről időre az Oscar-jelölések közé, mert a versenyzői küzdelem mögött ott húzódik az esendő ember, akinek az a leghőbb vágya, hogy felülmúlja önmagát.

Ezzel pedig mindannyian könnyen azonosulunk. 

Borítókép: Timothée Chalamet a Marty Supreme címszerepéért járó Golden Globe-díj januári átvételekor (Fotó: MTI/ EPA Chris Torres) 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.