Földön, vízen, levegőben — így érint minket is a háborús környezetszennyezés

Egyetlen nap háború tönkreteheti azt az eredményt, amelyet éveken át a környezetünk védelmében teszünk. Nagyhatalmak és kisemberek – melyikükön múlik Földünk jövője?

A szén-dioxidnál is rosszabb 

Ha az iráni háború elhúzódik, ha két-három hónapig lövik az olaj- és földgázmezőket, környezetpusztító hatása nagyobb lesz, mint az ukrajnai háborúnak, mondja a szakember. Már eddig mintegy 75 ezer tonna szén-dioxid-egyenértékű üvegházhatású gáz került a légkörbe, valamint az esővel együtt a savas eső előanyagai – kén-dioxid és nitrogén-dioxid – is. Mivel Iránt öt éve aszály sújtja, a vízkészleteinek kilencven százaléka deficites, a maradék tíz pedig szennyezett. Az első műholdas mérések szerint már az első héten közel 25 százalékkal nőtt a közel-keleti régióban a metánkibocsátás, amely jóval erősebb melegítő gáz a szén-dioxidnál. Az elszennyeződött talajt a későbbiekben meg lehet tisztítani, de az eljárás nagyon drága. Kérdés, Ukrajnának lesz-e erre pénze, Iránnak pedig kellő fejlettsége. Ezenfelül Iránban a szennyvíz és az olajos anyagok a mai napig a tengerbe ömlenek, a Kaszpi-tengerben húsz év alatt 25 százalékkal csökkent a fajok száma.

A mai háborúknak az emberek egészségére is hosszú távú hatásai lesznek, környezetükben bizonyosan nőni fog a daganatos betegségek, elsősorban a tüdőrák száma.

Hiába gyűjtöttük a pillepalackot? 

Mindezek után felmerül a kérdés, mennyit ér a civilek környezetvédelmi munkája. A klímapolitikai erőfeszítések nem csupán a kapcsolódó iparágak hasznát gyarapítják-e a Föld megmentése helyett? Ideális esetben a (szak)politika, a gazdaság és az egyén egy-egy halmazt alkotnak, mindegyiknek megvan a maga felelőssége – válaszolja Kovács Erik. De a világ országainak többsége nem fejlett, hanem fejlődő, ahol még nem kiemelt szempont a környezetvédelem. A XXI. században a környezetvédelmi szempontok közül a klímapolitikán van a legnagyobb hangsúly. Mindeközben az Egyesült Államok kihátrált a klímamegállapodásokból, pedig hatvanszázalékos kibocsátásával a világ legszennyezőbb országa. A további sorrend Oroszország, Kína, majd Európa. Magyarország mindösszesen 0,1 százalékos kibocsátó, mégis a legkitettebb a változásoknak. Nem mi okozzuk, de mi szenvedjük el. Lassan észhez térnek a nagy országok is. Peking várhatóan teljesíteni fogja kibocsátáscsökkentési terveit, így az EU és Kína lesz a változás zászlóshajója. Az unió elkövette azt a hibát, hogy mindent hirtelen akart, így került lakat például a német atomerőművekre, amelyeknek már tervezik az újranyitását. Emellett elavult az ENSZ 1992-es éghajlatváltozási keretegyezménye, de még mindig annak az elvei szerint haladunk. Reformra szorulnak a nagy nemzetközi szervezetek. 

A magyar emberekben nagyon erőteljes a környezetvédelmi gondoskodás Kovács Erik szerint. Nem a klímapolitika hatására, hanem mert tenni akarnak a Földért. Csökken az eldobott szemét mennyisége, zárkózunk fel a Nyugathoz. Hazánk azért is a legkitettebb a klímaváltozásnak, mert nálunk három éghajlati hatás érvényesül: a kontinentális, az óceáni és a mediterrán. Az ország elhelyezkedése nem ideális. Míg a kis jégkorszakban a medence védettséget nyújtott annak hatásaitól, most nyaranta katlanná válik. Beragad a forró szennyezett levegő, a melegedés üteme ezért 2-2,5-szerese az átlagnak. A légkörben felgyülemlik az energia: a nyári viharok erőteljesebbek, és egyre erősebbekké is válnak majd. Mivel a klíma nem ismeri az országhatárokat, a szomszédunkban folyó háború minket is érint – mondja Kovács Erik. Nálunk a talaj és a víz nem szennyeződött, de a levegőszennyezés és az ebből eredő klímaváltozás már érződik.

Ma már az aszály hazánkban a legnagyobb mezőgazdasági klimatikus probléma (Fotó: Szabad Föld/Németh András Péter)

Ha bárki növeli a szennyezőanyag-kibocsátását, a légkörbe kerülő nagyobb energiamennyiség miatt Magyarország kitettsége még nagyobb lesz – véli Kovács Erik. Egy néhány éves becslés szerint 2030-ra a magyar GDP három-négy százalékát elviheti a klímaváltozás. Minél jobban húzzák az időt, hazánknak annál rosszabb lesz. Míg 2020-ig a belvíz volt nálunk a legnagyobb probléma, ma az aszály. Az alföldi talajból két tiszányi víz hiányzik, a folyóban is egyre kevesebb a víz, a Körös és a Maros időnként száraz lábbal átsétálható. Ezt megoldani nem, legfeljebb mérsékelni lehet – el kell tehát kezdenünk adaptálódni. Nem víznagyhatalom, hanem vízbefogadó és -függő ország vagyunk, hiszen a beérkező víz 80-85 százaléka átfolyik rajtunk, amelyet 45-60 százalékra kellene csökkenteni. Mivel a világ politikusai nem vigyáznak ránk, nekünk kell vigyáznunk magunkra.

Borítókép: Felcsapó füst a Teherán melletti sahráni olajraktárat ért izraeli csapás után idén márciusban (Fotó: WANA/Reuters/Majid Asgaripour)