A szeretet újíthatja meg a világot

A Sacré Coreur egy nagyon francia film egy francia szentről, egy eleven francia kultuszról.

A dramatizált és dokumentarista eszközöket használó film négy szálat sző össze.

Az egyik bemutatja Alacoque Szent Margit Mária (1647–1690) életét, aki 1671. június 20-án lépett be a Szűz Mária látogatásáról elnevezett szerzetesrend, a vizitációs nővérek Paray-le-Monialban (ma a Jézus Szíve tisztelet központja) álló monostorába. Margit Máriának látomásai voltak, Jézus a bizalmasának választotta, hogy „az emberek iránti szeretettel lángoló Szívének hírnöke legyen, mert ő mindenkit üdvözíteni akar”. Az első jelenés 1673. december 27-én, Szent János apostol ünnepén, szentségimádás közben történt: „Így szólt hozzám: »Isteni Szívem oly szenvedélyes szeretettel szereti az embereket és egészen különleges módon téged, hogy többé már nem tudja visszatartani izzó szeretetének lángjait, rajtad keresztül kell kiáradnia ennek.«” Margit Mária látomásában Jézus azt mondja a szerzetesnővérnek: „Hogy legyen, amire emlékezz, és ne gondold, hogy mindez a képzelet szüleménye, a szívedbe helyezem szeretetemnek lángját, amit éjjel-nappal érezni fogsz.” Margit Mária ettől kezdve egész életében mellkasi fájdalmakkal küzdött, ami soha nem csillapodott.

A második szál Jézus passiója. A kiindulópont nagycsütörtök, az utolsó vacsora, majd látjuk a kereszten szenvedő Krisztust, és halála után a dárdáját az oldalába döfő római katonát megrendülten leborulni. Ott van a keresztnél Szűz Mária és Jézus szeretett tanítványa, János. Aztán a levétel a keresztről, a fiát sirató Mária, és megjelenik a feltámadt Jézus is.
A harmadikban papok, szerzetesnők, teológusok, filozófusok és Alacoque Szent Margit Mária oldalági író leszármazottja beszélnek a Szent Szív tiszteletéről.

A film negyedik szála azok vallomása, akiknek a Jézus Szent Szívével való találkozás megváltoztatta az életét: egy gyermekkorától izomsorvadásban szenvedő író; egy egykor sikeres női futballista; egy ismert rockzenész; egy idős házaspár; egy családanya; egy hajdani drogdíler, aki speciális nevelőként dolgozik és egy híres francia festőművész. Ők (van, akinek a leszármazottjai) mesélik el, hogyan jutottak el a közömbösségtől, tétova istenkereséstől a hitig.

Ha az ember elég öreg, gyerekként sokszor találkozott nemcsak templomban, de otthonokban a Szűzanya és Jézus szívének ábrázolásával képeken, falvédőkön, ajtódíszeken. Felnőve, mi tagadás, giccsesnek hatott, noha tán bele sem gondolunk, szívábrázolások között telik az életünk, és nemigen létezik kultúra, amelyikben a szív ne szerepelne szimbólumként. Az egyiptomi Halottak Könyvének ábrázolásain Ozirisz ítélőszéke előtt a halott szívét helyezik a mérleg egyik serpenyőjébe, mert a szív az értelem és az akarat vezére. A Gyémánt Szív a tisztaság, az elpusztíthatatlanság szimbóluma a buddhizmusban. Kínában királyi szervnek tartják, irányító és uralkodó, a szellem lakhelye. Az iszlám a szívet tekinti a spiritualitás és a meditáció tényleges helyének, az abszolút tudás és az illumináció középpontjának, a muszlim hagyomány szerint a szív adja a legrejtettebb és legeredetibb gondolatokat, az ember intellektusának alapját. A magyar népművészet különösen gazdag szívmotívumokban. De hogy egy kicsit közelebb jöjjünk a jelenhez, idézhetjük Borgest, aki így ír az Egy költőhöz című versében: „Felajánlom a magot, amit sikerült magamból megmentenem valahogy, / a szív lényegét, mely szavakkal nem törődik, / álmokkal nem üzletel, / idő, öröm, balsors nem érintheti.”

Visszatérve a filmre, adódik a kérdés: a 21. század egyszerre felszínes, cinikus és szorongó embere mit kezd egy 17. századi apáca látomásaival? Nem egyszerű, hiszen furának tűnik, megszállottnak, hovatovább habókosnak, aki egy másik valóságban élt. De a szentek ilyenek. Kimozdítanak a komfortzónánkból, és ez nem csak ma van így, vélhetően régen is így volt. Vajon nem nézték-e bolondnak hajdanán Assisi Szent Ferencet, amikor odahagyta addigi életét a nincstelenségért, vagy Szent Erzsébetet, aki a családi vagyont osztotta szét a szegények között? Viszont példájuk új támpontokat adott és ad az élethez és a gondolkodáshoz, s aki fogékony rá és igényli, annak segítenek megváltoztatni az életét. Nagyjából ez a helyzet Alacoque Szent Margit Mária, Jézus Szent Szívével és a kiáradó szeretettel; ma, a felgyorsult technológiai fejlődés és az ezzel együtt járó elmagányosodás, az elköteleződéstől való tartás korában, amikor lassan az ember mivoltunk újradefiniálása tételeződik sürgető feladatként, valószínűleg tényleg a szeretet lehet a megújulás kulcsa.

A Sacré Coreur egy nagyon francia film egy francia szentről, egy eleven francia kultuszról. Az ember kilépve a moziból tulajdonképpen csak irigykedni tud. Mintha mi nem tudnánk megfelelően gazdálkodni a meglévő értékeinkkel vagy módszeresen félreértenénk a kor támasztotta igényeket. Mi rockoperát csináltunk Szent Erzsébet történetéből, az országot évszázadokon át összetartó Mária-kultuszról, amelyik pedig mindig és a szó legszorosabb értelmében a népé volt, nem sikerült valóban hatni képes alkotást létrehozni.

(Borítókép: Az Alacoque Szent Margit Máriát alakító Julie Budria)