„Kissé nagy fejű, kicsi szemekkel, ritkás szakállal”: így láttatta Attilát az itáliai utazó (+videó)

Ciro Spontone Attilától Rudolfig írt krónikát vezetőinkről. Recenziónk.

Vittorio Benacci bolognai nyomdász és könyvkereskedő kiadásában jelent meg 1602-ben, rögtön két változatban is Ciro Spontone A magyar királyok tettei (Historia delle attioni del Re d’Ungheria) című műve, amelyet aztán később még kétszer adtak ki, előbb Bolognában 1620-ban, majd Velencében 1685-ben. Az utóbbinak érdekessége, hogy egy ismeretlen alkotó a művet tovább folytatta saját koráig.

Az itáliai arisztokraták és helyi uralkodók mellett titkári és kancelláriai szolgálatokat ellátó Spontone többször is járt Magyarországon. Először 1595-ben, aztán 1601-ben, amikor részt vett Kanizsa ostromában, végül 1605-ben is eljutott hazánkba. Így első kézből szerezte információit.

Első két látogatása után írta meg művét, amely azonban súlyosan aránytalan, hiszen a magyarság uralkodóinak öt évszázados történetéről a terjedelemét tekintve akkora egység szól, mint kortársáról, Rudolf királyról, kiemelve az egyébként székhelyét Prágában tartó különc uralkodó törökellenes elkötelezettségét. 

Ciro Spontone (1552/1556–1612) egyébként maga is szorgalmazta az oszmánellenes európai összefogást. Művének magyar változata a Magyarságkutató Intézet gondozásában Bánrévi Mónika és Kruppa Tamás fordításában, valamint Kanász Viktor és Kruppa Tamás jegyzeteivel és bevezető tanulmányával jelent most meg. A kora újkori szerző egyébként műve összeállításakor nemcsak szóbeli információkat, illetve saját maga által elérhető kortársi dokumentumokat használt föl, de a magyar elbeszélő történeti hagyományt (a Képes krónikát, Kézai Simon és Thuróczy János munkáit, illetve Antonio Bonfini írásait) is ismerte, valamint olvasta Oláh Miklós esztergomi érsek, humanista tudós történeti művét. Noha a magyar királyok pontos nevével és sorszámozásával nem volt mindig tisztában a szerző, műve mégis értékes forrás, hiszen egy, a XVI–XVII. század fordulóján élt itáliai tudós diplomatának a magyar történelemről alkotott narratíváját ismerhetjük meg. Elsődleges történeti forrásként a szöveget inkább Rudolf király törökellenes magyarországi harcainak (és azok diplomáciai hátterének), valamint Mátyás főherceg (a későbbi II. Mátyás) életútjának alaposabb megismeréséhez használhatjuk.

 

Spontone a magyar királyok históriájának kezdőeseményeként Attila uralkodását jelöli meg. Mint írja: „Attilát az összes hun beleegyezésével koronázták királlyá huszonnyolc évvel azután, hogy Pannóniába, a róluk elnevezett Magyarországra beléptek. Ez az ember, ha a testi tulajdonságait nézzük, kis termetű, de nagyon erős és büszke megjelenésű volt, széles mellkasához illő vállakkal, fenyegető tekintetű, kissé nagy fejű, kicsi szemekkel, ritkás szakállal, sasorral és deresedő fekete hajjal. Ami a belső tulajdonságait illeti, a szellem rendkívüli nagysága és fáradhatatlan erő lakozott benne. A háború művészetét tekintve igen nagy fegyelem jellemezte, döntéseit bölcsesség és józan ész hatotta át. Hihetetlen képessége volt a megtévesztések elkerülésében, csodálatra méltó ügyességgel intézte ügyeit, észjárása, felfogóképessége gyors, memóriája igen termékeny, merészsége határtalan, kegyetlensége féktelen, gőgje végtelen volt. Tatárokhoz hasonló gonoszsága pedig mindenféle afrikai álnokságon túltett.” Az államalapító Szent Istvánról pedig ezt olvashatjuk: „A magyarok közül Géza fia, István fogadta el elsőként a keresztény hitet, aki pontosan az egyetemes megváltás után ezer évvel kezdett uralkodni. Szent Adalbert prágai érsek keresztelte meg, a keresztvíz alá sanseverinói Deodatus gróf tartotta, akit Szent István Tatának nevezett, ami magyarul annyit jelent, hogy »Atya«. Róla kapta a nevét Tata városa, ahol a gróf kolostort építtetett. Géza és István példáját követve csaknem egy év leforgása alatt egész Magyarország áttért Krisztus hitére. István harcolt Koppány fejedelem és nagybátyja, Gyula, majd Keán, Bulgária fejedelme, sőt a szlávok ellen is.”

(Ciro Spontone: A magyar királyok tettei. Fordította Bánrévi Mónika és Kruppa Tamás. Sajtó alá rendezte, jegyzetekkel ellátta és az előszót írta Kanász Viktor és Kruppa Tamás. Magyarságkutató Intézet, Budapest, 2025. 190 oldal)

Borítókép: A millenniumi emlékmű a Szépművészeti Múzeum felőli oszlopcsarnoka a budapesti Hősök terén magyar királyok szobraival (Fotó: MTI /Róka László)