Hálók a folyóban

Nem is olyan régen még százak éltek a folyóvízi halászatból. Nem is igen akadt olyan folyó, ahol ne szűrte volna a vizet néhány elszánt halász. A legismertebb hálósok a Tisza mentén dolgoztak, de híresek voltak a Körösök, a Szamos, a Maros, a Bodrog halászai is. Néhány éve azonban a nagyszerszámos halászatot, mint mondjuk a százméteres gyalmokat, törvény tiltja, csupán az emelőháló és a varsa engedélyezett, de azok számát is korlátozzák a rendeletek. A szenvedélyes halászokat azonban ez sem riasztja el, mert ők nem is igazán a zsákmányért járják a vizet. Hanem a halászat során tapasztalt élményekért. Nemrég mi is részt vehettünk a Szamoson egy igazi varsázáson.

Fotó: Kállai Márton

Olcsvánál is pont olyan nagyot kanyarodik a Szamos, mint Kérsemjénnél, s ahogy hallom, itt még mélyebb is, az Ócska-Kraszna torkánál van vagy öt-hat méter. Pedig most kicsi víz van, de így van ez már évek óta, a Tiszához, Dunához hasonlóan évről évre megdűlnek az adott időpontok legkisebb vízállásai. Most is vagy harminc lépcsőfokot kell lefele ballagnunk a vízhez, hogy hajóra szálljunk, s irány a varsák. Én azonban előtte még magamra húzom a mentőmellényt, mert sosem lehet tudni… Hiába kicsi a víz, hideg az még kegyetlenül. 

S fürödtem én már hideg vízben, elég volt egy életre. Igaz, akkor nem tíz-tizenkét fokos volt, hanem egy-két fokos, jégtáblák úszkáltak rajta. Február volt, Géza napját ünnepeltük Túristvándiban, s megunva az ünneplést, leballagtam a Túrra. Nekiálltam emelőhalászni, de az első húzás előtt el kellett tolni a kávafára telepedett jégtáblákat. Sikerült is. Ám közben eltört a jeget toló rúd, én meg hassal bele a háromméteres vízbe. Nem lett semmi bajom, de azóta kicsit tartok azért a hideg fürdésektől.

Pár éve tilos a magyar folyókon a nagyszerszámos, hivatásszerűen űzött halászat, de a törvény megengedi a kisszerszámos, úgynevezett rekreációs halászatot, ami általában három varsát, egy emelőhálót jelent. Vendéglátóink ketten hat varsával dolgoznak, két kilométeres szakaszt bérelnek a vármegyei horgászszövetségtől. Tizenhat éve halásznak együtt, de előtte is „vizetjárók” voltak, horgásztak. Csaba kezdte előbb, nyolcévesen már a Szamos mellett ült, ha csak tehette. Könnyű volt a helyzete, lévén az apja gátőr. Mindketten a szamosszegi oldalon horgásztak, de most mi a folyó jobb oldalán, az apáti oldalon araszolunk felfele, folyással szemben. Már nem is kérdezem, hogy miért szorosan a part mellett, mikor azt diktálná a józan ész, hogy a közepe a mélyebb – de nem itt! A sodrás a part alatt van, itt akár mellig is érhet a víz. Bent viszont térdig, bármelyik pillanatban fennakadhat a csónak vagy a motor.

Hamarosan fel is tűnik az első varsa, de alig emeli meg Csaba, Laci hátul, a motornál már legyint. A varsa szárnya, karikái tele vannak hordalékkal, abban már nem lesz semmi. Nincs, és sajnos a második is tele kosszal, ha komolyabb hal volna benne, tiszta lenne a szerszám.

Na de nem baj, hátra van még négy. Laci barátunk óvatosan kanyarog a folyón felfele, a mi szemünk előtt rejtve maradó akadályokat kerülgetve. Közben mesélnek. Hogy van azért a Szamosban hal, de csak nagy víznél lehet megfogni őket. Márciusban például két méterrel magasabb volt a folyó, fogtak is szép dévéreket, pontyokat. Korábban meg gyönyörű harcsákat. Volt eset, mikor egy varsában két hatalmas harcsa is lapult. Az egyik harminc, a másik meg ötven kilót nyomott. Egy téli halászat alkalmával pedig egyetlen varsában harmincöt darab domolykó verte a vizet. 

A partközelben lévő szerszámok persze fel-felkeltik a rossz szándékú emberek figyelmét is. Pár éve például egy jó harminc kilós harcsával akarták meglovasítani az egyik varsájukat. Amikor elindultak, még megvolt a túloldalt a szerszám, de mire visszafordultak, már nem volt sehol. A víz nem sodorhatta el, akkor meg a parton kell lennie, gondolták a halászaink, és felkapaszkodtak a meredek parton. Meg is tanálták az ártéren a varsát, meg a nagy halat. A tolvajok hátrahagyva menekültek, sosem derült ki, hogy kik voltak. De a barátaink nem is nyomoztak, mert mit értek volna vele, ha fel is derítik a tetteseket?

Közben, még mindig az apáti oldalon, megállunk egy újabb varsánál, s azt mondja Csaba, ebben biztos, hogy lesz. Ezt várjuk mi is, mert szép tiszta a varsa, ami azt mutatja, a lent mozgó hal leveri róla a koszt. Van is benne – öt sovány keszeg. Gyermektenyérnyiek. Mennek vissza persze a vízbe, mi meg csorgunk át a másik oldalra.

Itt valamivel laposabb a part, de aztán megint jön egy kanyar, s egy kisebb sarkantyú, ami arra való, hogy meggyorsítsa, s a túlsó oldalnak csapja a sodrást. Épp ezért mondják csapógátnak is. A friss csapógát mögött általában mély a víz, a langóban, a lassan visszaforgó vízben pedig szép halak rejtőznek. Ezt a sarkantyút azonban vagy húsz éve építették. Lassan kezd feltöltődni, de mögötte azért még tekintélyes víztükör, pompás látvány visszafele nézve. Pont rásüt a nap, a szélső kövekről meg felröppen egy szürke gém. Már vagy nyolc éve ez a rész a tanyája, minden egyes alkalommal találkozni lehet vele. Békákat, de legfőképp kishalakat, főleg küszöket keres. Mi is azokat keressük a szemünkkel, de nem látunk egyet sem. Pedig biztosan vannak, különben a gém nem álldogálna itt. De a legfőbb bizonyíték a jelenlétükre a folyóra lenyúló szamosszegi oldal egyik dűlőneve – a Küszszeg. 

Nagyjából addig bérlik házigazdáink a folyót, de most hiába nézzük fel a még hátralévő három varsát. Nincs bennük egy szál se. Csak két vadkacsa hápog méltatlankodva jöttünkre, pedig megszokhatták volna már ezt a csónakot. Ha meg nem, jobb, ha megszokják. Mert Filep László és Bajnai Csaba ott lesz a folyón holnap meg holnapután is. Mint ahogy az elmúlt másfél évtizedben mindig. 

Varsa, vejsze, emelőháló

A kisszerszámos vagy rekreációs halászat legfontosabb szerszámai a varsa, a vejsze, és az emelőháló. A varsázás az egyik legrégebbi halászati mód. A varsát vesszőből fonták, vagy vesszőből hajlított karikára hálót erősítettek. Szájának, belső nyílásának nagysága és a háló szemmérete meghatározza a fogható zsákmányt is. A varsás halászat eredményessége a terep ismeretén múlik leginkább. A vejsze az állóvizek, árterületek, lassú folyású kisebb folyók rekesztőhalászati eszköze; nádból vagy vesszőből fonott, a fenékre rögzített állandó jellegű fal és hozzá csatlakozó fogókészülék. Az emelőhálóval partról vagy csónakból lehet halászni. A farudakra erősített háló közepe felé mélyülve helyezkedik a vízbe. Néhol csirkebél vagy vörös posztódarabka is került közepébe csaléteknek. Az emelőhalászat a halnak azon tulajdonságát használja ki, hogy sosem felfelé, hanem oldalirányban próbál menekülni.