Álhíreket terjesztenek a miniszterelnökről

Bizonyos körök eredménytelennek és sikertelennek kívánják feltüntetni genfi tárgyalásait és ezért vetnek be álhíreket Bethlen István szerint. A miniszterelnök arról is beszél: a Népszövetség meghatározó államai azon az állásponton vannak, hogy a frankhamisítási affér nem nemzetközi ügy. Hosszas előkészületek után megtartja alakuló közgyűlését a Magyar PEN Club, amelyben igazgatósági tag Babits Mihály, Herczeg Ferenc, Karinthy Ferenc és Kosztolányi Dezső. Sokan vesznek részt az egész országban a március 15-i ünnepi rendezvényeken. A volt iglói főgimnázium egykori tanulói találkozóra hívják hajdani diáktársaikat.

A Népszövetség rendkívüli ülése után gróf Bethlen István miniszterelnökkel interjú jelenik meg a március 18-i Pesti Naplóban. Arra  a kérdésre, miszerint a genfi útja eredménytelen volt egyes vélemények szerint, mivel nem sikerült a Népszövetség Magyarország feletti pénzügyi ellenőrzését megszüntetnie, azt válaszolja:

Újra ismétlem, hogy ez nem is volt szándékunkban. A pénzügyi ellenőrzés megszüntetése nem is volt mostani programunk tárgya. […] A pénzügyi ellenőrzés megszüntetésének kérdése azonban már hónapok óta a Népszövetségi Tanács júniusi ülésszakának programján szerepel.

Ilyen értelemben állapodott meg Jeremiah Smith amerikai népszövetségi főbiztossal is. Hozzáteszi: „Objektív okaim is voltak arra nézve, hogy miért nem vittem a pénzügyi ellenőrzés megszüntetését ezúttal Genfbe. A zárszámadások, amelyekre a pénzügyi ellenőrzés megszüntetéséhez feltétlenül szükség van, még nem készültek el, csak a legközelebbi hónapokban fognak elkészülni és így azokat most nem bocsáthattuk rendelkezésre.” Toleráns az álhírek terjesztőivel szemben. „Hogy ezt a hírt mindegyre kolportálják (híresztelik ― a szerző), azt én teljesen értem. Bizonyos körök ugyanis eredménytelennek és sikertelennek kívánják feltüntetni genfi tartózkodásomat és ezért terjesztik az ilyen híreket.” A frankhamisítási ügy nemzetközi, népszövetségi visszhangjára vonatkozó kérdésre Bethlen István úgy reagál: „Azt a tapasztalatot szereztem itt, […] hogy az összes hatalmak azon az állásponton vannak, hogy a frankhamisítási affér nem nemzetközi ügy. Nemzetközi üggyé csak akkor válhatnék, ha a bűnösök, akiknek ebben az ügyben részük van, nem állíttatnának bíróság elé vagy ha a bíróság nem sújtaná őket ítélettel.” Végül az iránt érdeklődnek a miniszterelnöknél, „hogy milyen tapasztalatokkal és milyen általános benyomások birtokában utazik haza Genfből?” Úgy felel: ő a helyzetet sokkal nyugodtabban ítéli meg. „Látom, hogy a nemzetközi életben ennek az afférnak a hullámai nem csaptak olyan magasra, mint azt Budapesten gyakran hiszik. Kívánatos volna, hogy ezt az ügyet Budapesten is megfelelő módon tárgyalják, mert ebben az esetben ez az egész ügy nem hagy mélyebb nyomokat a nemzetközi közvéleményben és Magyarországnak a külföldi hatalmakhoz való viszonyában.” 

Bethlen István a Népszövetség genfi ülése idején 1926-ban (Forrás: Fortepan/ Francia Nemzeti Könyvtár)  

Hosszas előkészületek után megtartja alakuló közgyűlését a Magyar PEN Club ― tudósít az eseményről a Budapesti Hírlap március 18-án. Azt írják: Berzeviczy Albert, az Akadémia elnöke nyitotta meg az ülést, „a jegyzőkönyv vezetésére Germanus Gyulát kérte fel, azután röviden előadva a Magyar PEN Club megalakulásának előzményeit, felkérte Herczeg Ferencet, hogy terjessze elő a kijelölő bizottság javaslatát. Ennek értelmében a közgyűlés egyhangúan megválasztotta elnöknek Rákosi Jenőt, alelnöknek Heltai Jenőt, Radó Antalt (ügyvezető alelnöknek), Teleki Sándorné grófnét és Voinovich Gézát; főtitkárnak Zilahy Lajost, titkárnak Germanus Gyula dr.-t, ellenőrnek Harsányi Zsoltot.” Az igazgatóság tagjai lettek: Babits Mihály, Bartóky József, Bánffy Miklós gróf, Bársony István, Csathó Kálmán, Lengyel Laura, Hevesi Sándor, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Lengyel Menyhért, Lyka Károly, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Pekár Gyula, Surányi Miklós, Szász Zsomborné és Vikár Béla. Az elnök, Rákosi Jenő javasolja Berzeviczy Albert és Herczeg Ferenc felvételét az igazgatóságba, amit egyhangúan elfogadnak. 

Mint az ifjúság és a polgárság ünnepéről emlékezik meg március 15-ről a Budapesti Hírlap másnap.

Úgy írnak: már a kora reggeli órákban gyülekezett az egyetemi és főiskolai ifjúság, s a bajtársi egyesületek zászlói alatt sorakoztak föl az Egyetem téren. Katonazenekar kíséretével vonultak a Szabadság térre, ahol levett kalappal énekelték a szitáló hóesésben a Himnuszt, s hallgatták a beszédeket. Egész nap ünnepségekkel, koszorúzásokkal ünneplik a forradalom évfordulóját a fővárosban és az egész országban.

A lap beszámol a Ludovikáétól kezdve a szabómesterek, a MÁV gépgyári munkásai, az iskolák ünnepségeiről is. A Budapesti Piarista Gimnáziumban felavatják Vörösmarty Mihály domborművét, amelyet az iskola volt tanítványa, Esterházy Miklós herceg megbízásából Damkó József szobrászművész készített. Majd „Dr. Sík Sándor beszédében rámutatott arra a nagy szellemi értékre, amit a magyarságnak a négy nagy piarista diák, Petőfi, Kossuth, Vörösmarty és Széchenyi jelentett.” A zsidó leánygimnázium is kiemelten emlékezik. Mint közli a lap: „Tóth Kálmán »kik voltak a honvédek« melodrámáját hatással adta elő Erdős Böske, Schlanger Annus. Krausz Erzsi, Berger Magda és Steiermann Erzsi.” Utána az ünnepség Wirth Kálmán igazgató záróbeszédével és a Magyar Hiszekegy eléneklésével ér véget. 

Sík Sándor (Forrás: gyulatelevizio.hu)

A felvidéki volt iglói főgimnázium egykori tanulói találkozóra hívják hajdani diáktársaikat – adja hírül a Budapesti Hírlap március 16-án. Mint közlik: „Bizonyára ez lesz a legnépesebb találkozó mindazok között, amelyeket idáig rendeztek, hiszen a volt iglói diákok száma ezrekre rúg, s személyükben minden életkor, foglalkozás és Magyarországnak minden elszakított része képviselve van. A tervezett monstre összejövetel alkalmát a diákkori emlékek felújítása mellett arra is szeretnék felhasználni a rendezők, hogy egy iglói diákszövetséget alapítsanak, amely állandó köteléket létesítene a volt diáktársak között.” A lap arról ír, hogy a rendezőbizottság felhívást tett közzé az ügy érdekében, amely emlékeztet: a régi Igló búcsújáró helye volt a magyar ifjúságnak, „ott hagytuk a meghitt barátokat és megannyi hősét rajongó ifjú érzéseink első eszményeinek és ábrándjainak. Könnyező szemekkel tekintünk vissza arra, ami elmúlt és látni vágyunk azt, ami még megmaradt.” Kifejtik: egy iglói diákszövetség terve lebeg a szemük előtt. „Ebben a szervezetben gondoskodó szeretetet igyekszünk gyakorolni a diáktársak irányában, s erkölcsileg és anyagilag is támogatni kívánjuk a rászorultakat.” Részletes programot később adnak, egyelőre az összejövetelbe bevonandók nevét és tartózkodási helyét szeretnék megtudni. 

Borítókép: A Provinciális-ház az iglói Fő utcán 1933-ban (Forrás: Fortepan / Bor Dezső)