Példátlan szidalmak céltáblája az ország 

Egy rangos brit lap cikket közöl Bethlen Istvántól, amelyben a miniszterelnök leírja: az európai sajtó nyugodt közömbösséggel adott hírt más országbeli pénzhamisításokról, a magyarországit viszont rettentő eseményként festette le, amely súlyos nemzetközi következményekkel jár. Merényletet kísérelnek meg a nyílt utcán Vázsonyi Vilmos vezető ellenzéki politikus ellen, amely kudarcba fullad ugyan, ám nagy felháborodást kelt. Megkezdik Lillafüred kiépítését, mert a fölművelésügyi minisztérium még az évben meg akarja építeni a magyar Tátrát. A Nemzeti Színházban zsúfolt nézőtér előtt ünneplik Rózsahegyi Kálmán színházi tagságának 25. évfordulóját.

A The Banker című brit lap cikket közöl Bethlen Istvántól, amelyet a magyar miniszterelnök írt a magyarországi pénzhamisítási ügy kapcsán; ezt a Pesti Napló szemlézte február 18-án. A kormányfő rámutat: „Az utóbbi időben csaknem egyidejűleg jöttek nyomára bankjegyhamisításoknak Magyarországon, Portugáliában, Németországban és Jugoszláviában. Egy angol lap ezzel kapcsolatban megállapította, hogy Európában valóságos pénzhamisítási járvány ütött ki.” Úgy látja: érdemes volna megvizsgálni ennek a jelenségnek az okait.

Talán felhozható, hogy a háború utáni infláció számos államban nemcsak a pénz gazdasági értékének, hanem a törvényes fizetési eszköz erkölcsi tekintélyének csökkenésével is jár és ezzel felébresztette a bűnre hajlamos emberek bűnöző ösztöneit.

Ez szerinte nem menthet semmilyen bűncselekményt, ám megjegyzi: amíg az európai sajtó nyugodt közömbösséggel adott hírt más országbeli hamisításokról, a magyarországit rettentő eseményként festette le, amely súlyos nemzetközi következményekkel jár és ezáltal példátlan szidalmak céltáblájává tették az országot.

Merényletet kísérelnek meg a nyílt utcán Vázsonyi Vilmos vezető ellenzéki politikus ellen, amely kudarcba fullad ugyan, ám nagy felháborodást kelt. Rákosi Jenő a február 17-i Pesti Hírlapban arról ír: bár a polgári demokrata képviselő szerencsére sértetlenül került ki a veszedelemből, kérdés, a politikai élet is sértetlenül kerül-e ki az ügyből.

A támadás délelőtt 11 órakor történt a Teréz körúton, amikor Vázsonyi kiszállt egy taxiból.

„Az egyik támadó, vitéz Vannay László fejbesújtotta, majd amikor Vázsonyi Vilmos botjával védekezett, társa, Molnár Ferenc pisztolyt fogott rá. A hirtelen összecsődült tömegből néhányan közbeléptek és a sofőr segítségével lefogták a támadókat, akiket aztán előállítottak a VI. kerületi rendőrkapitányságra.” Kiderül: a fiatal elkövetők azzal vádolták a képviselőt, hogy megsértette a kormányzót, és belekeverte a frankügybe, ezért akarták „megfenyíteni”.

Vázsonyi azt kiáltotta nekik:

Hazudtok, a kormányzót én nem sértettem meg!

A február 18-i lapok már közlik: előzetes letartóztatásba helyezték a merénylőket. A miniszterelnök és a belügyminiszter is elítéli a támadást és megfelelő eljárást ígér. Rákosi Jenő szerint viszont az ellenzék is hibát követett el a pénzhamisítási ügy kapcsán, amikor kezdettől a kormány lemondását követelte. Ezt pedig „oly szilaj erőszakossággal” tette, hogy „a miniszterelnököt és a belügyminisztert a nemzetgyűlésen meg sem hallgatta, felszólalásukat sértő közbekiáltozással és fülsiketítő zajjal iparkodott megakadályozni.” Ebben benne volt a gyanúsítás, mintha a kormánytagok részesei lennének a „frankosok” bűnének.

A Miskolc melletti Lillafüred nyaralótelepének építkezéséről közöl riportot az Ujság február 16-án. Mint írják: még az évben kiépül a Bükkben a magyar Tátra. „Csak két hete járt itt Bethlen miniszterelnök és Lillafüreden máris meglátszik, hogy a miniszterelnök váratlanul megszakadt kétnapos vadászata alatt is komoly elhatározások történtek. Vasárnapra leérkeztek ide a földművelésügyi minisztérium kiküldöttei és megkezdték Lillafüred jelentős kiépítésének előkészületeit, mert a minisztérium még ebben az esztendőben meg akarja építeni a »magyar Tátrát«.” A lap munkatársa a helyszínen tájékozódik, ahol egy vezető tisztviselő elmondja neki: Mayer János tárcavezető nem hiába állapította meg, hogy a vadászaton többet tudott elintézni, mint egy minisztertanácson. Gróf Bethlen István miniszterelnök ugyanis „nemcsak érdeklődést tanúsít a kincstári fürdőtelep ügye iránt, de emellett leglelkesebb híve lett annak, hogy még ebben az esztendőben meg kell kezdeni Lillafüred gyors kiépítését”. A tervezet a minisztertanácsban megkapta a hozzájárulást, s „miután a miniszterelnök itt a helyszínen már áttanulmányozta a ügy részletkérdéseit is, nem volt semmi akadálya annak, hogy a jelentős építkezéseket minél sürgősebben megkezdjék.” Mérnökök, geológusok tevékenykednek a helyszínen, akik elmondják: „Miután a fürdőtelep Magyarország egyik legjelentősebb gyógyfürdője lesz, a geológusok megkezdték az ásatásokat és kutatásokat gyógyforrások után. Eddig a mérések és kutatások sikerrel jártak, amit megkönnyített az, hogy harminc évvel ezelőtt már történtek sikeres kutatások gyógyforrások után itt.” Osterlamm Ernő miniszteri tanácsos, erdőigazgató arról számol be: „Az összes építkezések a beruházási hitelből történnek, mert szanálás miatt csak így lehetséges a komoly beruházási terv megvalósítása.” A nagyívű elképzelésekről megtudjuk: „A tátralomnici állami fürdő szerepét tölti majd be az itt megépítendő fürdőtelep. Hatalmas tüdőszanatóriumon kívül szálloda és egész villasor épül majd itt, mind a fölművelésügyi tárca tulajdona marad, csak a tüdőszanatórium építési költségeihez járul hozzá a népjóléti minisztérium. Ragyogó az az ötlet, amivel az építkezéseket a legkevesebb költséggel a földművelésügyi minisztérium és az erdőkincstár meg akarja valósítani.” A lap úgy értékel: „A tervek olyan szépek, hogy azok megvalósulása után Magyarország legszebb üdülőtelepe lesz Lillafüred.” Hozzáteszik:

Ha a miniszterelnököt ide nem hozzák és személyesen nem látja ezt a világfürdő keresettségére predesztinált klimatikus helyet, akkor nem Lillafüreden, hanem Parádon építik meg a kincstári fürdőt.

A Nemzeti Színházban zsúfolt nézőtér előtt ünneplik Rózsahegyi Kálmán színházi tagságának 25. évfordulóját – ad róla hírt a Budapesti Hírlap február 21-én. A kormányzó a családjával, Auguszta főhercegasszony, a főpolgármester és más előkelőségek részvételével tartott bensőséges eseményen zúgó taps fogadja a népszerű művészt. Hevesi Sándor, a színház igazgatója nyitja meg a gratulációk sorát, aki úgy fogalmaz: „Te nem lehetsz és nem is vagy öreg, mert minden szavadat, minden gesztusodat bearanyozza lelked örök ifjúsága. Kívánom nemcsak a magam, hanem a Nemzeti Színház nevében is, hogy maradj továbbra is ilyen ifjú, mindnyájunk örömére.”

Rózsahegyi Kálmán  Forrás: Magyarmuzeum.org

Borítókép: A lillafüredi Hámori-tó a Palotaszállóval 1930-ban (Forrás: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége)