„Mocskos magyarokat” gyanítanak a külföldi támadások mögött

Ma is világító oszlop a nemzet számára Deák Ferenc, mert hirdetője és tanúja azoknak az erőknek, amelyek egy újabb felemelkedés előidézői lehetnek – jelenti ki Berzeviczy Albert akadémiai elnök a haza bölcse halálának ötvenedik évfordulóján. Bethlen István miniszterelnök a frankhamisítási ügy kapcsán cáfolja a kormányválságról szóló híreket, és megerősíti: az az érdekünk, hogy minden tisztázódjon és napvilágra kerüljön. Benedek Elek az erdélyi irodalmi élet feléledéséről számol be.

Deák Ferenc, a haza bölcse halálának ötvenedik évfordulójáról emlékeznek meg az országban. A Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülésén Berzeviczy Albert elnök a Pesti Napló január 26-i tudósítása szerint kiemeli: a tudós testület volt igazgatója és tiszteleti tagja „a haza körül szerzett halhatatlan érdemei közt mély hálára kötelezte Akadémiánkat is, mert nagy része volt az abszolut uralom alatt az alapszabályok körül fölmerült nehézségek kiegyenlítésében. És mert azzal, hogy hazánknak az alkotmányosság kivívása által egy félszázados nyugodt fejlődés és haladó munka korszakát biztosította, tudományos munkásságunk előtt is megnyitotta a szabad és biztos pályát.” Arról is beszél: „A mai nehéz és gyászos sorsunkban inkább, mint valaha, kell híven ragaszkodnunk az ő államférfiúi nagyságának legértékesebb tartalmához: a jog erejébe és az erkölcs felsőbbségébe vetett rendíthetetlen hitéhez. E hit szerezte vissza hazánk szabadságát és nemzeti életét, a hit teremtette meg állami életünk legbecsesebb és legnemesebb hagyományait. És ma, amikor a világdúlás romjai alá temetkezett nemesebb erkölcs már annyira feledve van, hogy a megengedettnek és meg nem engedettnek fogalmai teljes átértékelés felé látszanak közeledni, nekünk, akik a világdúlás áldozatai vagyunk, még inkább, mint a győztes nemzeteknek, kell igyekeznünk a tiszta erkölcs visszaállításában keresni és találni új védelmet a gyöngébb számára.”

Berzeviczy hangsúlyozza: Deák ilyen értelemben ma is világító oszlop a nemzet sötét éjszakájában, hirdetője és tanúja azon erőknek, amelyek egy újabb felemelkedés előidézői lehetnek. 

A parlamenti megemlékezésen Scitovszky Béla házelnök rövid beszédét január 29-én az egész Ház állva hallgatja végig. A nemzetgyűlés elnöke úgy fogalmaz Deákról: „az emberi és államférfiúi bölcsesség legtökéletesebb összeolvadása volt ő. Méltán vált szállóigévé ez a mondása: »A hazáért mindent, a hazát semmiért!«” Hozzáteszi:

Deák Ferenc történelmi jelentősége rendkívüli, és ha azt az utat követjük, amelyet ő kijelölt, akkor megmenthetjük nemzetünket a süllyedéstől.

Az ellenzék igyekszik kiaknázni a kormány támadására a frankhamisítási ügyet, minden alkalmat megragadva, hogy a miniszterelnököt és a kormányt lemondásra szólítsa fel. A Budapesti Hírlap január 29-én úgy ír erről: „A tegnap terjesztett válsághírek ma kissé elcsöndesedtek és már a baloldali folyosókon sem beszéltek olyan határozottsággal a kormány demissziójáról (távozásáról ― a szerző), mint tegnap. Ma már oda lokalizálódtak a hírek, hogy egy miniszter bukását tartották csak elkerülhetetlennek, de abban megegyeztek, hogy ez az esemény sem fog elkövetkezni a parlamenti vizsgálóbizottság működésének befejezése előtt”. A Ház folyosóján megjelenik Bethlen István miniszterelnök, aki mosolyogva hallgatja, majd erőteljesen cáfolja a kormányválságról szóló híreket. A köré csoportosuló képviselőknek azt mondja:

Annyi bizonyos, hogy semmi körülmények között nem engedek kilőni egyes minisztereket a kormányból. Mi mindnyájan szolidárisak vagyunk vagy hibásak vagyunk valamennyien, és akkor valamennyien távozunk. Vagy pedig nem, és akkor egyelőre marad a kormány.

Bethlen a kormányzó Egységes Párt értekezletén is kifejti álláspontját. Úgy véli: az országnak két érdeke van az üggyel kapcsolatban. „Az egyik az, hogy teljes mértékben tisztáztassék, semmi homályban ne maradjon, mert sem a kormánynak, sem a pártnak, […] semmi eltitkolni valójuk nincs, sőt érdekük, hogy minden napvilágra kerüljön.” Szerinte az ország másik érdeke az, „hogy egységes erővel verje vissza azt a gyalázatos kísérletet, mely arra törekszik, hogy bemocskolja a nemzet becsületét. Hogy minden tisztességes embert sárba rántson, s ezáltal az országot megfossza azoktól a hivatott vezérektől, akik sok tekintetben már eddig is megvédték az ellenséges támadásokkal szemben. Ezek a külföldi támadások részben mocskos magyar emberek forrásából erednek, akik tudják azt, hogy az ő napjuk csak akkor virulhat fel, amikor sikerül ennek a nemzetnek a becsületes vezetőit sárba rántani. A nemzet becsületéről van szó, s arról, hogy a nemzet ne veszítse el tisztességes vezetőit.” 

Benedek Elekkel készít interjút a Pesti Napló Erdélyben, amit január 26-án közölnek. Az Erdély magyarsága dolgozik című cikkben úgy válaszol arra a kérdésre, hogy mi újság az erdélyi irodalmi körökben: az irodalomról sok jót mondhat. „A különböző városokban levő társaságok is föléledtek s a legutóbbi idő óta erőteljes munkába kezdtek. Most már semmi akadálya sincs a felolvasások tartásának, s a temesvári Arany János Társaság, a váradi Szigligeti s a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság sűrűn élnek is ezzel a jogukkal. A közönség mindenütt lelkes örömmel s nagy szeretettel fogadja az írók munkáját. A Kolozsvárt székelő Erdélyi Irodalmi Társaság újabban kibővül. Nemcsak az írókat, de a jövőben a tudósokat is egyesíteni fogja tagjai közt, úgyhogy ebben az egyesületben helyet foglal most már mindenki, akinek az erdélyi irodalmi, kulturális, politikai és társadalmi életben szerepe van.” Arról is beszél, hogy nemrég megalakult

a Szépmíves céh nevű egyesület, amelynek soraiban a legjobb nevek fogtak össze az erdélyi magyar irodalom istápolására.

Benedek Elek kiemeli Kós Károly Varjúnemzetség című, Rákóczi György korában játszódó történelmi regényét és Makkai Sándor Ördögszekér című, Báthory Annáról szóló kétkötetes művét.

Benedek Elek 1925 körül. Forrás: Wikipédia 

Majd a többi írót is méltatja. „Az Áprily fiam nemrég látogatott meg Kisbaconban, dolgozik serényen. Nyírő József, akit én a legjobb prózaírónknak tartok Erdélyben, most hallgat. Meg is pirongattam legutóbb Kolozsvárt. Regénybe kezdett, de félbehagyta. Tavalyi szép könyve óta (A Jézusfaragó ember) nem írt újat. Szépen dolgozik Remenyik Sándor. Van egy Kádár Imre nevű lírikusunk, egy Tamási Áron nevű novellistánk. Ez olyan Kőrösi Csoma Sándor-féle lélek, nekivágott Amerikának, kezdetben kilincseket tisztogatott, abból tartotta fenn magát.” A lap hozzáfűzi: „Így tartja számon Benedek Elek a fiait s a fiainak a sorsát. Nagy örömmel, lelkesen beszél róluk, mint a gyerekeiről.” 

Borítókép: Deák Ferenc Mauzóleuma a budapesti Fiumei úti Nemzeti Sírkertben (Forrás: Fortepan / Schmidt Albin)