A Műegyetem aulájában rendezett természettudományos tanácskozás megnyitásáról ad hírt a Pesti Hírlap január 5-én. A teljes nevén Természet-, Orvos-, Technikai és Mezőgazdaságtudományi Kongresszus „annak a megvitatására gyűlt össze, hogy a rendelkezésünkre álló erők és intézmények gazdaságos felhasználásával miképpen biztosíthatjuk a természettudományok haladását és a természettudományi és technikai ismereteket hogyan alkalmazzuk gyakorlatilag az ország felvirágoztatására”. Az ünnepségen, amelyen a fél kormány élén jelen van gróf Bethlen István miniszterelnök is, Horthy Miklós kormányzó elmondja a megnyitó beszédében: „A magyar nemzet történetének legszomorúbb korszakában is tudott dolgozni. Mindig a szellem hatalma pótolta az erőt, amitől a sors csapásai megfosztották. A török időben Werbőczi Hármaskönyve, az abszolutizmus alatt az Akadémia munkája és az irodalomból kisugárzó erő őrizték meg az integritását. Kultúránkban ma is tovább él a nemzeti gondolat teljessége. Ez a kongresszus azért fontos az ország történetében, mert a tudomány és a gazdasági élet tényezőit közös munkára fogja össze.”
Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter – akinek a kezdeményezésére hívta össze a kormányzó a tanácskozást – az elnöki megnyitójában kifejti: nem akar programot adni, mert a kongresszusnak épp az a célja, hogy megtalálja a tennivalót. Az Est január 5-i tudósítása szerint így folytatja: „Az életet szebbé, élvezetesebbé kell tenni, ezért istápolja a kultuszkormány elsősorban a művészetet és az irodalmat, csak utánuk jöhetnek a szellemi tudományok. A világot átfogó elmék azonban mindig felkarolták a természettudományokat. Az államok ma már felismerték a laboratóriumi munka korszakos jelentőségét. Nekünk sem szabad tehát ebben elmaradunk a nemzetek mögött.” Úgy vélekedik:
A kultúrpolitika hosszú lejáratú váltó. Ha hiba történik, későbbi nemzedékeknek kell a hibát reparálni.
Emlékeztet, hogy az akadémiák mellett alapvetően két tudományos szervezet ismeretes: az egyetem és a múzeum. Ezek között van a kutatóintézet, „ahol a tudós fel van mentve a tanítás és a múzeumi munka alól”. Nekünk viszont csak olyan területen érdemes vállalkozni kutatásra, „amilyennel más nemzet nem rendelkezik. Így a Balaton biológiai átkutatása nemzeti kötelesség. Gondoskodni fogunk arról, hogy Budapesten nagy területek rezerváltassanak kutatóintézetek céljaira.” Hangsúlyozza: „A kongresszusnak javaslatokat kell tennie a hiányok pótlásáról. Ezenkívül szervezetet kell teremtenünk, amely a váltakozó miniszterektől függetlenül gazdája legyen az itt felmerülő eszméknek. Kettős szervezetre gondolok: egy államira és egy társadalmira, amelyben a mezőgazdasági és ipari üzemek is képviselve lesznek.” Kiemeli, hogy az ország regenerálódik, mivel
az egészséges nemzet a katasztrófák után kétszeresen fejlődik. A magyar anya és a magyar tudós ugyanazt a szent célt akarja: Magyarország feltámadását.
Döntő fordulat következik be a frankhamisítási ügy felderítésében – számol be róla a 8 Órai Ujság január 5-én. Kiderül, hogy Windischgraetz Lajos herceg áll a botrány hátterében. Mint írják: „A tegnapi nap folyamán súlyos bizonyítékok kerültek elő a rendőrség kezébe arra vonatkozólag, hogy a frankokat Windischgraetz Lajos herceg és eddig ismeretlen társai ugyan nem egyéni nyereségvágyból, hanem általuk hazafiasnak vélt indokokból hamisították. A bizonyítékok folytán a rendőrség a mai nap folyamán őrizetbe vette Windischgraetz Lajos herceget.” A hivatalos jelentés arról is beszámol:
Az üggyel kapcsolatban a belügyminiszter Nádosy Imre országos főkapitányt állásától felfüggesztette, és ellene a fegyelmi vizsgálatot elrendelte, hivatali ténykedésből elkövetett mulasztások miatt.
A lap január 10-én rekonstruálja a bűncselekményt, összefoglalva a rendőrségi nyomozás eredményeit: „A frankhamisítás eszméje herceg Windischgraetz Lajostól ered, aki a gondolat kivitelére már régebben elszánta magát. Tervének hazafias cél hangoztatásával sikerült megnyernie Nádosy Imre országos főkapitányt és Gerő Lászlót, a Térképészeti Intézet tisztviselőjét. A térképészeti intézetnél a munka csakhamar megindult, és Gerő László az intézet néhány alkalmazottjával hozzáfogott a klisék elkészítéshez.”
A hamis pénzhez szükséges papíranyagot a Térképészeti Intézet pincéjében állították elő a munkásokkal, majd az értékesítésre vállalkozó személyeket Windischgraetz titkárának vezetésével szervezték be.
Végül huszonnégy ember letartóztatása vált szükségessé, s a nyomozás adatai szerint „semmi olyan momentum nem merült fel, amelyből arra lehetne következtetni, hogy a bűncselekmények előkészítését vagy keresztülvitelét valamilyen párt vagy csoport, illetőleg társadalmi egyesület vagy szervezet irányította vagy mozdította volna el, hanem ez egyes, egymással erre a célra szövetségbe tömörült emberek egyéni akciójának tekinthető”.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!