Egyre több a barátja Magyarországnak

Ötven esztendeje nem volt egy kormányakció sem, amely olyan általános tetszéssel járt volna, mint a szanálási – jelenti ki Bethlen István miniszterelnök. Hozzáteszi: Magyarország presztízse és barátai szaporodóban vannak. A kormány új beruházási programját ismerteti Bud János pénzügyminiszter, aki leszögezi: az állam jövedelmeit nem adóemeléssel, hanem a termelés fokozásával akarják növelni. A gyülekezési jog törvényi szabályozására készül a kormány, ám az angol példával szemben nem a megtorlásra, hanem a megelőzésre helyezné a hangsúlyt – nyilatkozza Rakovszky Iván belügyi tárcavezető. Meghal Helfgott Samu, a városligeti vurstli legendás fényképésze.

Bud János  pénzügyminiszter. Forrás: Wikipédia

A gyülekezési jog szabályozására készül a kormány, ami mögött a baloldali ellenzék eddigieknél szigorúbb korlátozást sejt. Az Est december 19-i számában Rakovszky Iván belügyminiszter a lapnak utal rá, hogy a gyülekezési jogot szabályozó 1872-es rendelet módosításra szorul. Elmondja: visszatértek ugyan a háború előtti szabályozáshoz, ám „ma az a helyzet, hogy a nagyközönség szemében ezen a téren bizonyos káosz állott elő, és a megbolydult állapotban a rendeletszerű intézkedéseknek nincs többé az az imponáló erejük, mint a háború előtt évtizedeken keresztül változatlanul állott rendeleteknek volt.” Kiemeli: nem lesz korlátlan és ellenőrizetlen a gyülekezési szabadság, „mégis mert törvény, a hatósági intézkedéseknek nagyobb lesz a tekintélyük, s a nagyközönség is szívesebben fog belenyugodni olyan intézkedésekbe, amelyek törvény rendelkezéseinek felelnek meg.” Felemlíti, hogy 

Angliában kisebb a prevenció és a gyülekezési jog tágabb, mint nálunk, ezzel szemben ott a retorzió abszolút közvetlen és rendkívül szigorú.” Miután azonban nálunk „azonnal lecsapó retorzióra nem lehet gondolni, természetesen nekünk a prevenció elvi alapján kell eljárnunk és törvényt alkotnunk.

A városligeti vurstli legendás fényképészének, Helfgott Samunak az elhunytáról ad hírt a Pesti Hírlap december 15-én. A fotográfus nemcsak a régi időket, s a közönséget örökítette meg, hanem írókról, művészekről is készített képeket. Úgy írnak: „bizony elbámulunk, ha mostanában elvetődünk a Wurstli csodái közé. Mekkora változás! A szórakozóhelyek eltűntek, s helyet adtak a sokkal drágább látványosságoknak. A bódékat valóságos apró tündérpaloták váltották fel; mert hát a Wurstlinak is haladnia kell a korral, törekednie kell arra, hogy a sokkal, de sokkal fokozottabb igényeket kielégítse. 

De az idők változásában, a Wurstli korszerű átalakulásában megmaradt ott egy régi, eleven emlék: az öreg Helfgott bácsi, a Városliget érdemes, öreg fotográfusa. Mennyi édes idillt, mennyi boldogságot örökített meg lemezein – a lehető legmérsékeltebb díjért – a Wurstli sétáló közönségének e népszerű művésze.” Helfgott Samu műhelyének vonzereje a fotók azonnali előállításában rejlett.

 „Amerikai gyorsasággal készültek ezek a fényképek, amint amerikai gyorsasággal támadtak azok a ligeti szerelmek és regények is, amelyekből az érzékeny hajadonok szíve dobogott felénk – amint azt Molnár Ferenc írja. De hát a regények rég elmúltak; sokkal tovább tartottak még az elfakuló fotográfiák is, amelyek róluk szóltak; íme most halljuk a szomorú újságot, hogy az alkotóművész is elmúlt.” 

Borítókép: Balra Helfgott Samu műterme a Városligetben a XX. század elején (Forrás: Facebook.com)