Egyre több a barátja Magyarországnak

Ötven esztendeje nem volt egy kormányakció sem, amely olyan általános tetszéssel járt volna, mint a szanálási – jelenti ki Bethlen István miniszterelnök. Hozzáteszi: Magyarország presztízse és barátai szaporodóban vannak. A kormány új beruházási programját ismerteti Bud János pénzügyminiszter, aki leszögezi: az állam jövedelmeit nem adóemeléssel, hanem a termelés fokozásával akarják növelni. A gyülekezési jog törvényi szabályozására készül a kormány, ám az angol példával szemben nem a megtorlásra, hanem a megelőzésre helyezné a hangsúlyt – nyilatkozza Rakovszky Iván belügyi tárcavezető. Meghal Helfgott Samu, a városligeti vurstli legendás fényképésze.

Bethlen István miniszterelnök az Egységes Párt vacsoráján ad számot genfi népszövetségi tárgyalásainak eredményeiről. A december 16-i Pesti Napló szerint elmondja: „A magyar kormány a Népszövetségtől mindenekelőtt a nyár folyamán kilátásba helyezett húszmillió aranykorona végleges felszabadítását kérte. Gondoskodni kellett azonban arról is, hogy az a beruházási program, amelyet a kormány kidolgozott, a következő években ne akadjon meg, mert hiszen nyilvánvaló, hogy azok a nehézségek, amelyekbe a magyar közgazdasági és pénzügyi élet került, máról holnapra nem fognak megszűnni, csakis úgy, ha évek sorozatán keresztül képesek leszünk komoly beruházási akciót folytatni, amely új vérkeringést visz a vérszegény magángazdaságba.” 

A kormányfő arról is beszél: 

az emberek érdeklődése a genfi tárgyalások iránt annak köszönhető, „hogy a magyar közvélemény szívósan ragaszkodik ahhoz, hogy azt az újjáépítési politikát, amely a magyar pénzügyek szanálásában megnyilvánult, sikerrel vigyük keresztül. Az elmúlt ötven esztendőben nem volt egy kormányakció sem, amely olyan általános tetszéssel járt volna, eltekintve a velejáró terhektől, mint a szanálási akció.” Egyetért azokkal, akik a lakossági áldozatvállalást méltatják: „Igaza van Apponyi Albertnek, hogy ez az akció nem vezethetett volna sikerre akkor, ha a kormány viszi egyedül.

 Azért jutott sikerre, mert az adózó magyar állampolgárok teljesítették és teljesítik napról napra a kötelességüket. A magyar adózó polgárt illeti meg minden dicséret és babérkoszorú.” Hangsúlyozza: büszke arra, hogy a közhitel, vagyis az állami hitelfelvétel lényegében megszűnt, viszont a hazai mezőgazdaságnak, valamint a városoknak is hitelt szereztek. „A hosszú lejáratú ipari hitel, a rövid lejáratú mezőgazdasági hitel és az értékesítéssel járó problémák azok, amelyeket fokozatosan, lépésről lépésre, céltudatosan meg fogunk oldani.” Emiatt is megy háromhavonta Genfbe, „hogy érintkezést tartsak fönn a világpolitika vezetőivel, s ellensúlyozzam azt az aknamunkát, amely ma sem szűnik meg velünk szemben.” Kijelenti: 

Azt a felemelkedést, amelyet az ország az utolsó két évben mutatott, azt a gazdasági haladást, amelyet felmutathatunk, senki tőlünk el nem veheti. Úgy érzem, hogy Magyarországnak a tekintélye, presztízse és barátai szaporodóban vannak.

A kormány új beruházási programját ismerteti a T. Házban Bud János pénzügyminiszter ― számol be róla a Pesti Hírlap december 17-én. Hangsúlyozza: a külföld bizalmát sikerült biztosítaniuk, s kimutatható a jövő évi költségvetésben, hogy jelentős adómérséklések történtek. Azt is fontos elemként említi, hogy az új büdzsében „a kincstári haszonrészesedés eltörlésével 20 millió aranykorona terhet vettek le a legszegényebb néposztály válláról.” 

A miniszter sorra veszi az eddigi beruházásokat a kereskedelmi és ipari kikötőtől, az állami kislakások építésétől a kórházépítkezéseken, a mezőgazdasági termelésfejlesztési célokon keresztül az utak építéséig, s a MÁV, a posta- és a távírdaépítésre fordított forrásokig. Leszögezi: „Az állam jövedelmeit nem adóemeléssel, hanem a termelés fokozásával és biztosításával akarja emelni. Ezt a célt szolgálják a hasznos beruházások.”

A kabinet hároméves beruházási programot dolgozott ki. A népszövetségi kölcsönből még 153 millió áll rendelkezésre, ezzel kell számolniuk a gazdaság vérkeringésének felfrissítéséhez. 

Bud János  pénzügyminiszter. Forrás: Wikipédia

A gyülekezési jog szabályozására készül a kormány, ami mögött a baloldali ellenzék eddigieknél szigorúbb korlátozást sejt. Az Est december 19-i számában Rakovszky Iván belügyminiszter a lapnak utal rá, hogy a gyülekezési jogot szabályozó 1872-es rendelet módosításra szorul. Elmondja: visszatértek ugyan a háború előtti szabályozáshoz, ám „ma az a helyzet, hogy a nagyközönség szemében ezen a téren bizonyos káosz állott elő, és a megbolydult állapotban a rendeletszerű intézkedéseknek nincs többé az az imponáló erejük, mint a háború előtt évtizedeken keresztül változatlanul állott rendeleteknek volt.” Kiemeli: nem lesz korlátlan és ellenőrizetlen a gyülekezési szabadság, „mégis mert törvény, a hatósági intézkedéseknek nagyobb lesz a tekintélyük, s a nagyközönség is szívesebben fog belenyugodni olyan intézkedésekbe, amelyek törvény rendelkezéseinek felelnek meg.” Felemlíti, hogy 

Angliában kisebb a prevenció és a gyülekezési jog tágabb, mint nálunk, ezzel szemben ott a retorzió abszolút közvetlen és rendkívül szigorú.” Miután azonban nálunk „azonnal lecsapó retorzióra nem lehet gondolni, természetesen nekünk a prevenció elvi alapján kell eljárnunk és törvényt alkotnunk.

A városligeti vurstli legendás fényképészének, Helfgott Samunak az elhunytáról ad hírt a Pesti Hírlap december 15-én. A fotográfus nemcsak a régi időket, s a közönséget örökítette meg, hanem írókról, művészekről is készített képeket. Úgy írnak: „bizony elbámulunk, ha mostanában elvetődünk a Wurstli csodái közé. Mekkora változás! A szórakozóhelyek eltűntek, s helyet adtak a sokkal drágább látványosságoknak. A bódékat valóságos apró tündérpaloták váltották fel; mert hát a Wurstlinak is haladnia kell a korral, törekednie kell arra, hogy a sokkal, de sokkal fokozottabb igényeket kielégítse. 

De az idők változásában, a Wurstli korszerű átalakulásában megmaradt ott egy régi, eleven emlék: az öreg Helfgott bácsi, a Városliget érdemes, öreg fotográfusa. Mennyi édes idillt, mennyi boldogságot örökített meg lemezein – a lehető legmérsékeltebb díjért – a Wurstli sétáló közönségének e népszerű művésze.” Helfgott Samu műhelyének vonzereje a fotók azonnali előállításában rejlett.

 „Amerikai gyorsasággal készültek ezek a fényképek, amint amerikai gyorsasággal támadtak azok a ligeti szerelmek és regények is, amelyekből az érzékeny hajadonok szíve dobogott felénk – amint azt Molnár Ferenc írja. De hát a regények rég elmúltak; sokkal tovább tartottak még az elfakuló fotográfiák is, amelyek róluk szóltak; íme most halljuk a szomorú újságot, hogy az alkotóművész is elmúlt.” 

Borítókép: Balra Helfgott Samu műterme a Városligetben a XX. század elején (Forrás: Facebook.com)