Függő, de a szere nem feltétlen az alkohol vagy a drog, hanem a másik ember

Bármilyen függőség, szenvedélybetegség nem kizárólag a szert/viselkedést használó egyedüli problémája – vallja a Magadért Alapítvány, „A HELY” szakmai csapata. Úgy gondolják, a drogfogyasztás kialakulásában, a szerhasználat fennmaradásában és a felépülési folyamatban ugyanúgy fontos szerepet tölt be a család, a barátok, az iskolai/munkahelyi környezet, a helyi közösség, így a „drogos játszma” minél több szereplőjét bevonják a folyamatba. A Magadért Alapítványnál jártunk, amely több mint huszonhét éve nyújt támogatást függőknek és hozzátartozóiknak, és még nagyon sok más problémával rendelkező személynek is krízishelyzetekben és a családi működés helyreállításában.

Rendi Mari a Magadért Alapítvány vezetője és kuratóriumi elnöke. Fotó: Kurucz Árpád/Magyar Nemzet

Megérkezünk, Eötvös utca 19., az ajtóra ki van írva: A HELY. Kinyitjuk az ajtót, utunk lefelé visz egy keskeny lépcsőn. Lent egy barlangszerű kis folyosóra jutunk, ahonnan szobák nyílnak, majd a folyosó végén egy hatalmas helyiség színekkel, képekkel és rengeteg székkel, amiket épp pakolnak ki a közelgő csoportra. Szerda van, ez a híres Hozzátartozói csoport, amit Rendi Mari tart, a Magadért Alapítvány vezetője. Ez a csoport arról ismert, hogy 

függőségben szenvedők hozzátartozói kérhetnek segítséget saját maguk részére, idővel egyre többet tudnak meg saját magukról, a működésükről, és meglátják, mi okozza az elakadást az életükben. 

A hónapok, évek haladásával erős oszlopai lesznek a közösségnek, egymást segítik, miközben folyamatosan fejlődnek; van olyan, aki két éve, de olyan is, aki nyolc éve ide jár, sőt még olyan is, aki ennél is régebb óta. Újak is érkeznek folyamatosan, a csoport mindenkit befogad, aki pedig meghallja az üzenetet, meg is marad, és onnantól annyit megy, amennyit csak tud.

Az alapítvány munkatársai azonkívül, hogy képzett szakemberek, tapasztalati segítők is. A bizalom kialakításánál ez nagyon fontos szempont. Vezetnek, utat mutatnak, tudják miről beszélnek, hiszen ők is átéltek függőséggel kapcsolatos élethelyzeteket, amikből megtalálták a kiutat. Azóta másoknak segítenek talpra állni és minőségi életet élni. Mari, Réka, Csaba, Viktor és Zoli mindannyian elhivatott, nagy tudású, hatalmas tapasztalattal rendelkező, empatikus, türelmes emberek, akik úgy irányítják a beszélgetést, a gondolkodást és a csoportmunkát, hogy a tagok maguktól mondják ki a belső elnyomott, rejtőzködő részleteket, saját mondataik vezetik el őket a megoldásaikhoz.

Vajna Réka segítő, addiktológiai szakember, a Magadért Alapítvány munkatársa (Fotó: Kurucz Árpád)

Érdekel, hogy találnak el hozzájuk az érdeklődők, Vajna Réka addiktológiai szakember elmondja, túlnyomórészt szájról szájra terjed az alapítvány híre, nagyon sokan ajánlás útján jutnak el hozzájuk vagy interneten találnak rá az elérhetőségükre. A másik, ami egyre gyakoribb jelenség, hogy a pszichológusok küldik klienseiket a Magadértba. Jellemzően olyanok jönnek, akik magasan funkcionálnak, tudják még vinni az életüket. 

Egyéni konzultációban, mert erre is van lehetőség, egyre többször találkozom olyanokkal, akik már nem tudják irányítani az életüket, őket tovább is küldöm azonnal az ellátórendszerbe, rehabilitációs kezelésre 

– mondja el Réka, majd hozzáteszi: – Sikerélményt jelentett, amikor az első alkalommal elmondtam a jelentkezőnek, természetesen tud járni a csoportunkba, de ez neki a jelen helyzetében kevés lesz. Megértette, és azonnal jelentkezett az intézménybe, ahol azóta már több hónapja tartózkodik, és a felépülésén dolgozik. Egy másik csoporttagnál ugyanez volt a helyzet, de ő még kért néhány alkalmat, korábban volt már terápián, de nem akart visszamenni. Megdolgoztuk a kérdést, úgy váltunk el egymástól, hogy bejelentkezik egy bizonyos helyre – meséli a szakember, akitől megtudjuk, mindenkit abba az irányba terelnek, ami a leghasznosabb neki.

Járj Magadért

Három típusú csoport működik az Alapítványnál: a Magadért csoport hétfőnként, ami önismereti, itt előre megadott témák mentén dolgoznak a segítők a csoporttagokkal, ahhoz tud mindenki a saját történetével kapcsolódni. – Csütörtökönként működik a Függő csoport, ahol a függőség van a fókuszban, a csoporttagok hozzák a témát, azzal dolgozik az egész csoport. A Hozzátartozói csoportban kedden és szerdán leginkább a kapcsolatok, az akut élethelyzetek, illetve a felépülés során felmerülő új helyzetek kerülnek előtérbe. Arra törekszünk, hogyan tudjuk a hozzátartozó figyelmét, ami addig a függő vagy a problémás családtagjára irányult, a másikról önmaga felé fordítani. 

Minden csoportunkba valamilyen krízis hozza le az embereket

 – magyarázza Vajna Réka, miközben Rendi Marira néz, akinek szerdai Hozzátartozói csoportjában már alig lehet elférni, annyi embert vonz az, hogy megtanulhat önmagára figyelve sokkal jobban működni kapcsolataiban. Magán dolgozik, nem a függő társát, családtagját, bármilyen hozzátartozóját akarja „meggyógyítani”, megváltoztatni. – A viselkedéses függőségek közül a leggyakoribb a társfüggőség. A szex- és pornófüggőség nagyon intenzíven jelenik meg a csoportokban, időnként a szerencsejáték is – sorolja Réka a függőségeket, de ezenkívül azt is megtudjuk tőle, olyanok is járnak a csoportba, akik nem konkrétan függővel, de problémás, esetleg személyiségzavaros emberrel élnek együtt, vannak közeli kapcsolatban. Az étkezési zavarokkal küzdők is megjelennek, illetve a keresztfüggőség is gyakori jelenség a függőkkel való munkában. 

Feltétel az absztinencia

Megkérdezzük Rékától a beszélgetés közben, mi a feltétele annak, hogy egy függő a csoportba járhasson, amire egyértelmű válasz az absztinencia. – Onnantól fogva már ne használjon, amikortól elkezd lejárni – mondja. A segítő szakember úgy fogalmaz, alkoholt és kábítószert a hét egyetlen napján sem fogyaszthat, a gyógyszer egy kicsit más kategória, ott orvosi háttér szükséges. Ilyenkor az alapítványnál ők abban segítenek, hogy a függő eljusson olyan pszichiáterhez, aki ebben őt jól tudja támogatni. – Viselkedéses függőségek esetében ez mindig az egyéntől függ, mit jelent az absztinencia, arra külön szoktunk szerződni, mi fér bele és mi nem. Keretet adunk, ha valaki ezeket megszegi, harminc napig nem tud menni a csoportokba – ismertette Réka a szabályokat.

Rendszerszemlélet mint alapelv

A kezdetekről kérdezzük őket. A Magadért Alapítványt, „A HELY”-et 1998-ban hozta létre egy házaspár, Csernus Imre pszichiáter szakmai vezetésével azért, hogy a függőket és a hozzátartozókat segítsék egy támogató közösségben. Rendi Mari 2007-ben vette át az alapítvány vezetését, és sikeresen működteti az alapítványt segítő társaival együtt. – Már ’98-ban a rendszerszemlélet mentén kezdődött a munka. Körvonalazódott, hogy a diszfunkcionális családokban, ahol függőség, érzelmi nehézségek, depresszió, pánik jelenik meg, elindulhat a felépülés, amennyiben minden családtag megkapja a számára megfelelő segítséget. Ennek mentén indult el 2000-ben a Hozzátartozói csoport – meséli Mari, visszaemlékezve a kilencvenes évek végére. Egy érdekességet is megoszt velünk, miszerint akkor még azok a hozzátartozók jelentkeztek zömében, akiknek fia, lánya heroinhasználó volt. A szakember szerint mára a heroinfüggők anonim csoportokban, illetve rehabokon kapnak döntően segítséget. Az alapítvány csoportjaiban a kábítószer-, alkohol-, a viselkedéses függőségek, érzelmi nehézségekkel, illetve társfüggéssel küzdők vannak jelen.

Függő személyiség

Rendi Mari úgy meséli, először mindig telefonon jelentkeznek be az érdeklődők, akkor már személy szerint ő vagy a munkatársai kezdenek el velük beszélgetni. Átküld nekik olvasnivalót is, amit fontosnak tart, hogy a jelentkezőknek már előzetesen legyenek információik a családi kapcsolatok függő működéséről. – Egyikünk sem úgy szocializálódik, hogy majd lesz egy függő hozzátartozója, vagy egy nehezebben kezelhető gyereke, és akkor fogja tudni, mit kell tenni. A szülők többsége a legnagyobb jóakaratból próbálkozik különböző eszközökkel, de ha már alakulóban van vagy kialakult a függő személyiség, és a családi működést a játszmák, a manipuláció, az ígérgetések, az érzelmi zsarolás, a fenyegetések tartják „egyensúlyban”, és a helyzet egyre rosszabb lesz, akkor ott már a hagyományos működési eszközök nem tudnak hatással lenni. Ebben a helyzetben nincs lehetőség a változásra – magyarázza a segítő szakember, majd hozzáteszi: – Amikor először lejönnek, azt kell megnézni, mi az a krízis, ami miatt itt vannak a csoportban. 

Nagyon fontos az itt és most szerepe, annak a megfogalmazása, mi lehet az az egy dolog, amiben hátra tud lépni. 

Ez fogja segíteni, hogy időt engedve önmagának megfogalmazza: mi az a változtatás, amit képes megtenni, ezzel is segítve a függő felelősségvállalását a saját további „szerhasználatával” kapcsolatban.

A csoport ereje

Mari elmesél pár történetet, a több mint húsz év alatt rengeteg család fordult meg náluk nehéz, sokszor megoldhatatlan történésekkel. Nagyon sokan hálásak, amiért segítséget kaptak a hosszú évek során tőlük. – Az emberek vagy családok mögött hosszú évek állnak. A feladat mindig ugyanaz első lépésben: megállítsuk a nehéz helyzetet és lássanak valami megoldást. A hozzátartozóknál úgy kezdődik a munka: kimondják, tehetetlennek érzem magam, ezt már nem csinálom tovább. Ekkor indul el a folyamat lépésről lépésre. Ez egy tanulási folyamat, sémákat kell felismerni, felülírni, újakat kell megtanulni. Ahhoz, hogy valódi változás történjen, a hozzátartozóknak egy évig folyamatosan érdemes a csoporton részt venni. Ezen az úton mindig történik valami, a változtatás, az új, ismeretlen megoldások félelemmel járnak. Nehéz, fájdalmas út az addigi komfortzónából kilépni. Ehhez a hozzátartozói csoport az a sorstársközösség, amely támogatást nyújt. Amikor nem vonhatok be minden családtagot a munkába, az a családtag kapja a támogatást, aki segítséget kér. Őt erősítjük abban, hogy az ő változása, az ő következetessége, az ő munkája lehet a minta és egy jó segítség a másiknak is.

Mari tapasztalatai alapján a segítségkérő idővel képes lesz határokat megfogalmazni, következetessé válik, egyre bátrabb lesz az érzelmei, félelmei ellenére. – Amikor képes lesz elfogadni és megérezni, hogy a másiknak joga van haragudni rá, illetve nem a másiknak kell megfelelnie, nem ijed meg attól mit gondol róla a másik, meghúzza a határait, akkor ő is egyre bátrabb tud lenni, és elindul ezen az úton – folytatta a folyamatot Mari, majd kimondta: 

Ami nagyon fontos ebben a munkában, a módszer, amit alkalmazunk a csoportokon, az empatikus konfrontáció. 

A függő csoporton fontos feltétel az absztinencia. Ez egy keret, mi így tudunk dolgozni. Amennyiben harmadikként ott van velünk az alkohol is, akkor kivel beszélgetünk? Az alkohollal is? Mari hozzáteszi még, a hozzátartozói csoporton nincs ez a feltétel, de a hozzátartozó azért jön le, hogy kapjon valamiféle receptet, mit csináljon a függővel. Idővel rájön, és azt tudja mondani, magamért jövök. A fókuszt önmagára helyezi, aztán egyszer csak kiderül, hogy ő is iszik alkoholt. Vagy rájön, kényszeresen vásárol, ha szorong valami miatt, ezreket költ ruhára, kozmetikumra, akármire. Hogy van ez? – teszi fel a kérdést Mari.

Átjárhatóság

A csoportok átjárhatóak, sok példa van arra, hogy a jelentkező elkezdi a Hozzátartozói csoportban, majd átmegy a Függő csoportba. A segítő szakember szerint ilyenkor oda járnak évekig a saját függőségükkel, majd később újra a Hozzátartozói csoportot használják ezen az önismereti úton. A függőknél is kiderülhet, hiszen ők hozzátartozói minőségükben is jelen vannak a csoportban, hogy a felépülésük egy pontján elkezdenek járni a Hozzátartozói csoportba is, ahol hozzátartozói minőségben kérnek segítséget. Mari úgy folytatja: – Aki pedig el akar mélyedni egy kicsit a témákban, vagy érzésekről, gondolatokról, viselkedésről szeretne beszélgetni, beül a Magadért csoportba is, ahol témák mentén dolgozunk, a szorongással, megfeleléssel, félelemmel, bátorsággal, a nemet mondással, megfelelési kényszerrel, szégyennel és még sorolhatnám.

Rendi Mari, a Magadért Alapítvány vezetője, kuratóriumi elnök (Fotó: Kurucz Árpád)

Érzelmi hullámvasút

Legalább annyira megterhelő egy függő hozzátartozójának lenni, mint magának a függőnek a saját függőségét megélni. A szerepek nem mindig tiszták, ez a fenti sorokból kiderül. Rendkívül nehéz a hozzátartozónak a sok ígérgetés és bocsánatkérés, mindenféle könyörgés mellett átélni, hiába jelenti ki a függő: megváltozom, a következő, vagy az utána levő napon megint szembe kell nézni mindkettőjüknek a visszaeséssel. Az érzelmi hullámvasút rendkívül kimerítő hosszú távon a hozzátartozónak. 

A bizalom folyamatosan sérül, és hiába tesz meg mindent a hozzátartozó a megmentő szerepben a másikért, már ő maga is függőként működik, akinek a szere nem az alkohol, vagy a drog, hanem a másik ember.

– Akik először vannak csoporton, sokszor megfogalmazzák: nem fogom kizárni, elzavarni, hiszen a gyerekem, nem tudom megtenni. A „gyereke” hiába akár már harmincéves, vagy negyven, akkor is a gyereke, és ehhez ragaszkodik. Ilyenkor kell tükröt mutatni, ami sokszor nagyon konfrontatív. Itt szerepe van az empatikus konfrontációnak. A csoport érti, hallja, milyen nehéz helyzetben van a csoporttag, de a kérdésekkel, a megosztásokkal olyan tükröt mutat, ami segítheti a hozzátartozó saját működésének a fájdalmas felismerését, elbírva a neheztelés vagy a harag megjelenését is. Sokszor a harmincévesről is úgy gondolkodnak a családtagok, mint egy tízévesről. Ilyenkor gyakran elhangzik az a kérdés csoporton: bízol te a harmincéves lányodban vagy a fiadban? Amikor csönd lesz, érződik, sokszor ki is mondják: nem. Nem tudnak benne bízni – mondja Rendi Mari. Hozzáteszi, fontos lépés, amikor a hozzátartozó ki tudja mondani: – Képesnek tartalak, hogy eldöntsd, hogy a drogot, vagy azt az életet választod, amiben velünk élsz, mert nekünk a drog és az azzal járó életmód a továbbiakban nem fér bele. Azt látjuk, neked is segítségre van szükséged. Ez lehet szakember, csoport, anonim csoport, rehab. Szabályokat kell megfogalmazni, határokat kijelölni és következetesnek lenni. Ezt tanulni kell a felépülés során, ebben segít a csoporttagok megosztása, a régebbi csoporttagok tapasztalatai, példái, megoldásai.

Önkéntesség szívből

Közben nyílik a lépcső alatti bejárati ajtó, megérkezik Enikő, leül közénk. Mari hozzá fordul, mikor meglátja, és felidézi: – Enikő, te már itt voltál a nyitásnál is. Úgy folytatja Mari, Enikő már ott volt a Nyírőben is, és az alapítvány kezdetétől itt, tehát huszonnyolc éve jár ide.

Enikő elmondja, hozzátartozóként csatlakozott először, a fia miatt. – Felismertem, hogy én a magam eszközeivel nem tudom megoldani a problémát, segítséget kértem. Akkor a Jász utcai drogambulanciának már volt egy hozzátartozói csoportja. Oda jártam, utána tizenkét lépéses programba is egy darabig, aztán ide hívtak. Fő feladatom, amit szívesen csinálok: az újakkal beszélgetek, amikor jönnek. A csoport hatkor kezdődik, én itt vagyok már öt órakor, és kicsit ismerkedem velük, oldom őket. Úgy ülnek be a csoportba, már van egy ismerősük.

Este hat óra

A csoport hat órakor percre pontosan kezdődik, Mari pedig felteszi a kezdő körkérdést, amit a rövid bemutatkozás után mindenki megválaszol. Milyen elkerülési technikát használsz, mikor egy új helyzetben találod magad? A válaszok különbözőek. „Várok, csak ülök a helyzetben és megélem, hogy kellemetlen. Csapkodok, teszek, veszek. Folyamatosan járkálok, úgy halogatok. A munkát használom a fájdalom elkerülésére. Mindent az utolsó pillanatra hagyok, közben erőt gyűjtök a csoportban.” A csoport halad tovább Mari vezetésével a maga útján. Felbukkannak a felszínre az eddig ki nem mondott problémák, felszabadulnak a csoporttagok, körvonalazódnak a megoldások. Tágul a tér, amiben rengeteg bátor ember keresi a válaszokat a különféle élethelyzeteire, amiből eddig egyáltalán nem látott kiutat. Itt megtalálják.