Ha Mexikó kerül szóba, az embernek elsőre leginkább szörnyűségek jutnak eszébe, a drogháború képei: hullák a felüljáróról lógva, a nyakukba akasztott táblával, a leszámolások vagy az elrettentés üzeneteinek szánt, megcsonkított holttestek, pick-upok platójáról, golyószóró mögött az utcát ellenőrző maszkos katonák (legalábbis mióta 2006 decemberében Felipe Calderón elnök a kartellek ellen az utcára vezényelte a hadsereget), az erőszak és a kegyetlenség egyéb változatos momentumai. Mint minap is, amikor a biztonsági erők megölték az El Menchóként ismert Nemesio Rubén Oseguera Cervantest, a Cártel de Jalisco Nueva Generación vezetőjét, amire válaszul az emberei kis túlzással lángba borították az országot. Vagy a másik rögzült kép: a jobb élet reményében az Egyesült Államokba áramló szegények tömege. S noha a média, a Netflix és Hollywood nyilván a szélsőségességhez vonzódik, Mexikó jóval több ennél.
Nagy, 133 milliós, nehéz történelmű ország, rétegzett társadalommal, többféle hagyományból táplálkozó kultúrával. Aki erre is kíváncsi, akit érdekel a mára jórészt egyneművé szürkült felszín alatt húzódó világ, az olvasson Carlos Fuentes-regényeket.
A mexikói író diplomatacsaládban született 1928-ban, és kezdetben apja hivatását követve ő maga is diplomataként dolgozott, volt a washingtoni Woodrow Wilson Intézet munkatársa, képviselte hazáját nagykövetként Párizsban. A XX. századi latin-amerikai irodalom egyik meghatározó alakja, aki nemcsak a mexikói próza, hanem a teljes úgynevezett boom-nemzedék formálásában is kulcsszerepet játszott.
Áttetsző tartomány című regénye 1958-ban jelent meg, és szinte azonnal országa irodalma mérföldkövének számító alkotássá vált.
A könyvben Fuentes megrajzolja a modern Mexikó, különösen Mexikóváros társadalmi, kulturális és történeti szövedékét, feltárja azt a morális, identitásbeli és ideológiai válságot, amely a XX. század közepi mexikói társadalmat jellemezte.
A regény címe egyszerre mondható metaforikusnak és valamilyen módon ironikusnak is. Mexikóváros egyszerre „áttetsző” abban az értelemben, hogy látszólag mindenki számára nyitott, minden társadalmi folyamat a felszínen játszódik, mégis átláthatatlan, mert a város mélyrétegeiben olyan strukturális erőviszonyok rejlenek, amelyeket a felszíni szemlélő nem lát. A város hatalmas mérete, népességének sokfélesége, kulturális heterogenitása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember egyszerre érezheti magát szabadnak és elveszettnek benne. Az Áttetsző tartomány sok hangra írott, polifonikus szöveg, amelyben a társadalom minden rétege szóhoz jut, a nyomortelepeken élők és a politikai elit tagjai, a művészek és a katonák, a történelmi múlttal viaskodó polgárok és a jövőbe menekülő fiatalok. Szokták a mexikói Ulyssesként is emlegetni, nem is indokolatlanul, hiszen a modern nagyváros kaleidoszkopikus megjelenítése okkal állítható párhuzamba James Joyce művének technikáival. Ugyanakkor sajátosan mexikói, az azték múlt, a spanyol hódítás, a függetlenségi és forradalmi harcok emlékezete mind jelen vannak a város lakóinak viselkedésében, tudattalanjában és konfliktusaiban, miközben a hatalmas város, amely sokkal inkább szereplője, mint színhelye a regénynek, él, lélegzik, körbeveszi és formálja őket.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!