Nagy amerikai puzzle — újraolvastuk Jonathan Franzent

Berglundék története nemcsak egy családé, hanem egy társadalomé, amely saját szabadságába fojtja bele magát.

Van a jó regényeknek az időben értelmezhető természetes mágiája, ami abban áll, hogy mű és olvasó találkozása soha nem ugyanolyan az idő két különböző, egymástól közel vagy távol eső pontján. Noha a leírt szöveg értelemszerűen ugyanaz marad, a megváltozó környezet és viszonyok közepette alakulnak az általa megfogalmazódó kérdések és a keltett hatások, mindig kicsit mást, máshogy mondanak. Ezért is érdekesek az újraolvasások, legyen szó akár klasszikus, akár kortárs művekről. (Épp a napokban került szóba a Facebookon Wirth Imre 1994-ben megjelent Történetek az eszkimóháborúból című könyve, amelyet a Grönland körüli purparléval mintha utolért volna az idő.) De miért is írom ezt? Mert aki 2012-es megjelenésekor olvasta Jonathan Franzen Szabadság című meglehetősen zajos sikert aratott regényét, az megérezhette az amerikai társadalmat a mélyben feszítő ellentmondásokat, míg ma újraolvasva már az is felmérhető, milyen irányba mozdították, milyen változásokat generáltak ezek az ellentmondások.

Jonathan Franzen megkerülhetetlen alakja a kortárs amerikai irodalomnak. Elismert, díjazott és olvasott szerző, aki Stephen King után huszonnégy év elteltével került íróként a Time címlapjára. A róla szóló írások általában azt emelik ki, hogy tudatosan távolodik el a posztmodern irányzatoktól, és visszatér a realista regény hagyományához.

Ez nagyjából annyit tesz, hogy szakít azzal a teóriával, hogy az irodalom valamiféle fura tudomány lenne, amelyiknek a célja nyelv és valóság viszonyának boncolgatása, az extremitások bemutatása és gyökereik vizsgálata, a befelé fordulás, a világ szubjektumban való leképeződésének taglalása.

Ehelyett részletesen, empátiával és pszichológiai pontossággal ábrázolja szereplőit, az amerikai élet ismerős alakjait. 

A Szabadság családregény. A Berglund család – Patty, Walter és gyermekeik – életét követi évtizedeken át. Látszólag egy klasszikus amerikai történettel van dolgunk: középosztálybeli, jól képzett, liberális emberek útja a városi jólétből a családi válságok és erkölcsi dilemmák világába. De a regény ennél sokkal mélyebb: egyszerre társadalmi látlelet, pszichológiai dráma és morális parabola.

A szabadság itt nem eszmény, hanem teher, amely minden szereplőt próbára tesz. Mit jelent szabadnak lenni a házasságban, a politikában, a környezetben, a saját életünkben? Ez a kérdés határozza meg a regény minden rétegét.

Franzen különleges érzékkel ábrázolja a modern amerikai középosztály belső ellentmondásait. A Berglund család eleinte maga az amerikai álom megtestesítője. Walter környezetvédő mérnökként dolgozik, felesége, Patty volt élsportoló és gondos anya, két gyerekük, Joey és Jessica pedig jó iskolákba járnak. Az élet felszínén minden rendben. Aztán kiderül, hogy ez a harmónia illúzió. Patty mélyen boldogtalan: családanya szerepében fulladozik, házassága kiüresedett, érzelmileg egy másik férfi, Walter barátja, Richard iránt táplált szenvedély köti le. Waltert közben a környezetvédelmi munkája és politikai ambíciói szippantják be, miközben morális kérdésekben egyre kompromittáltabb döntéseket hoz. Fiuk, Joey a konzervatív pénzvilágban próbálja megtalálni önmagát, miközben lázad szülei liberális elvei ellen. A Berglund család végül mintha Amerika apró lenyomata lenne, amelyben különböző értékrendek és világnézetek ütköznek folyamatosan. Mindenki küzd valamivel, identitással, vággyal, múltbeli bűnnel, családi örökséggel, és mindannyian keresnek valamit, amit szabadságnak neveznek, s ami felé haladni lehet, de elérni talán sohasem. 

 

Franzen műve monumentális puzzle a jelenkor emberéről. Berglundék története nemcsak egy családé, hanem egy társadalomé, amely saját szabadságába fojtja bele magát. A regény egyszerre politikai, morális és lelki szinten vizsgálja, hogyan válik a szabadság az önzés, a bűntudat és a felelősség kevercsévé. Ha sikerének magyarázatát keressük, arra jutunk, az olvasó felismerheti magát benne: az ábrázolt világ az övé, van hozzá köze, a megfogalmazódó kérdéseket maga sem tudja megkerülni. S ha nekilát válaszokat keresni, az irodalom már beteljesítette a célját. (Jonathan Franzen: Szabadság. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2012, 636 oldal. Fordította: Bart István)

Borítókép: Jonathan Franzen amerikai író egy dedikáláson (Fotó: Flickr / Quinn deEskimo)