Vasárnap Németországban szövetségi parlamenti választást tartottak. Az alkotmánybíróság tavalyi döntése értelmében az eddigi 736 képviselővel a világ egyik legnagyobb parlamentjében már csak 630 képviselőnek lesz helye.
A világháború utáni huszadik német parlament 2021. október 26-án alakult, és az általa megválasztott jelzőlámpa-koalíció 1363 napon keresztül fojtogatta a német népet. Szándékosan az egekbe emelték az energiaárakat, ezzel tönkretették és elüldözték a német ipar egy jelentős részét, gerjesztették az inflációt.
Az értelmezhetetlen és rengeteg pénzt felemésztő illegális migráció, azaz a lakosságcsere állami elősegítésével óriási károkat okoztak nemcsak a települési önkormányzatoknak, amelyek a migránsok elhelyezéséért, ellátásáért felelősek, hanem az idegen kultúrából származó migránsok folyamatos késelései, erőszakoskodásai és terrortámadásai alaposan megrendítették a lakosság biztonságérzetét is.
A képviselők havonta 11 227 euró jövedelemadó-köteles fizetést, valamint 5051 euró adómentes költségtérítési átalányt zsebelnek be. Ehhez jön még egy az első osztályra szóló vonatbérlet, valamint ingyen belföldi és külföldi repülőjegyek, amennyiben az utazás a parlamenti munkával kapcsolatos. Tehát megéri képviselősködni. Ezért is nyomul oda – főleg a baloldali pártok színeiben – sok felsőfokú végzettség és munkatapasztalat nélküli lúzer, akik politikusként akarják irányítani a pártjukat és az országot, de pont a butaságuk következtében ők is jól irányíthatók. Volt közöttük call centeres ügynökből lett pártfőtitkár, teológiai tanulmányaiból kibukott konyhai kisegítőből parlamenti elnökhelyettes, jogi tanulmányait félbeszakító pártelnök, mesekönyvíróból gazdasági miniszter, plágiumváddal és hamisított jövedelembevallással élő külügyminiszter.
A jelzőlámpakombó olyan kiválóságokat delegált a kormányba, akik az önérzetükön esett csorbák, azaz a közösségi médiában megjelent gúnyos megjegyzések és mémek miatt perelték be kisemberek százait, amihez NDK-mintára külön paragrafust fabrikáltak a büntető törvénykönyvbe. Ennek a disztópikus világnak most vége lett, de hogy mi lesz ezután, ma még nem tudni.
A józan ész és a szavazók többségének akarata szerinti konzervatív–jobboldali koalícióra egyelőre nem lehet számítani, mert a CDU főmuftija, Merz az AfD-t egy tűzfal mögé zárandó ördögnek kiáltotta ki, noha alapos a gyanú arra, hogy pont ő maga is a deep state, azaz az ördögi háttérhatalom irányítása alatt áll. Friedrich Merz szavahihetőségét a szavazók az elmúlt hónapokban számtalanszor megkérdőjelezhették, mert többször is nagyokat mondott, majd a baloldali pártok harapófogójában vergődve visszatáncolt. A testvérpárt CSU elnöke és bajor miniszterelnök, Markus Söder sem jeleskedett a véleménynyilvánítással. A politikai hőmérséklettől és a lakossági elvárások szélirányától függően előbb le akarta kapcsolni az atomerőműveket, majd az ipar tiltakozásának hatására visszakapcsolná azokat, de elkésett, mert az mára már szinte lehetetlen. Hol be akart mindenkit oltani, hol az illegálisan itt tartózkodó migránsbűnözőket akarta hazatoloncolni, közben azok meg bajor földön is egyre többször késelték meg a választóit.
A Zöldek burjánzó gyomnövényként lepték el a nagyvárosokat, és a Péntek a jövőért (Fridays for future) zászlója alatt Berlin, Hamburg, München utcáira küldték a hamis klímapropagandával megtévesztett, iskolakerülő fiatalok tömegeit.
A hülyébbek meg még az aszfaltra is odaragasztották magukat, hogy így tiltakozzanak a kamu szén-dioxid-veszély ellen.
Az SPD politikusai Berlinben a régi jól bevált szocialista módszerrel, a pufajka nélküli munkásőrség helyett a hasonló szerepet játszó Antifa fizetett verőlegényeivel verették szét a koronahisztéria alatti megszorító intézkedések ellen békésen tüntetőket, majd küldték őket rá minden AfD szervezte megmozdulásra, természetesen állami (minisztériumi) támogatással.
A szélsőbaloldalon a Linke párt osztódással szaporodott, és az ebből kivált Sahra Wagenknecht által alapított BSW alig ezer tagjával felkavarta a baloldali matekot. Ősszel bejutottak ugyan három keletnémet tartományi parlamentbe, de most 4,97 százalékkal a szövetségibe nem sikerült. A szélsőbal 8,7 és a jobboldali AfD 20,8 százalékával együtt lehetetlenné tehetnek bármilyen alkotmánymódosítást. Ez egy erős adu a kezükben, mert a tűzfal eddig mindkét párt esetében fennállt, de most muszáj lesz velük együttműködni. Ez az AfD szocializálódásához, azaz társadalmi elfogadottságához is vezethet.
Az FDP 4,3 százalékkal kiesett a parlamentből: így jár az, aki két baloldali párt szorításában elveszíti az arcát és a választóit. A CDU-nak vigyáznia kell, mert a korpa közé keveredve valószínűleg hasonló sors vár rá az SPD-vel, csak még nem tudják.
Robert Habeckből, a Zöldek gazdasági miniszteréből nemhogy kancellár nem lesz soha, de miniszter sem. Ő volt az, aki hazugságoktól hemzsegő tanulmányokkal kényszerítette ki a meglévő atomerőművek végleges lekapcsolását, hogy kizöldítse az áramtermelést. Ezzel kizavarta a német nagyipar egy részét az országból. Amikor a kedvezőtlen időjárás következtében szárnyaszegetté válik a harmincezer szélkerék, és a napsütés hiányában megvakult napelemek óriási áramhiányt okoznak, akkor a német túlkereslet következtében az európai áramtőzsdén egekbe szöknek az árak. Azok miatt pedig már a svédek és a norvégok is tiltakoznak, és az áramexport leállításával fenyegetőznek. A zöldfülűek iparzöldítése tehát totális csődöt mondott, ezért is lett elegük a választóknak belőlük.
A politika mérlege Németországban már Merkel álságos és káros uralkodása alatt is nagyon balra billent. A pártok többsége a baloldalon tobzódva tapossa egymás tyúkszemét, van két szélsőbalos (Linke és BSW), egy éretlen zöld balos (Zöldek), egy hagyományosan vörös balos (SPD) és egy középbalos CDU/CSU. A másik oldalon az AfD próbálja a mérleg nyelvét maga felé húzni, de 20,8 százalékos eredményével egyelőre sikertelenül.
Akármit is eredményez a pártok közötti választás utáni koalíciós csörte, a három legégetőbb problémára aligha tudnak gyors megoldást találni: 1. A magas energiaárak miatt a világpiacon versenyképtelen német gazdaság talpra állítása. 2. Az illegális migráció megállítása és az általa okozott óriási kiadások lefaragása. 3. A migránsok okozta bűnözés visszaszorítása és a lakosság biztonságérzetének helyreállítása.
A pártok között olyan antagonisztikus ellentétek vannak, hogy egy tartós koalíciós megállapodás alapjain nyugvó kormányt ezekkel a szereplőkkel létrehozni lehetetlen. Egy új kormány megalakításához a CDU-nak az SPD-vel kemény politikai ketrecharcot kell vívnia. De amíg az AfD elleni tűzfal létezik, addig nem lesz stabil és fenntartható konzervatív kormánya Németországnak. Pedig a konzervatív oldalnak kényelmes abszolút többsége lenne a parlamentben, amellyel minden olyan káros intézkedést helyre lehetne hozni, amit a jelzőlámpa-galeri elkövetett.
A német választási szabályok értelmében levélszavazás is lehetséges. Igen ám, de a külföldön élők közül sokan panaszkodtak, hogy nem kapták meg postán a szavazólapokat. A londoni német nagykövet, Miguel Berger az X-en mérgelődött, hogy a túl rövid határidők és a bürokratikus eljárásmód miatt ő sem tudott időben szavazni!
A választás eredménye bizonytalan és bonyolult politikai helyzetet teremtett. A migráció és az energiaellátás kérdéseiben fennálló nagy véleménykülönbségek miatt a CDU-nak nagyon nehéz lesz az SPD-re utalva egy stabil kormánykoalíciót összehoznia, mert a kényszer zsaroláshoz vezethet. Ha sikerül is, egyáltalán nem biztos, hogy az tartós lesz. Alice Weidel jóslata szerint is lehetséges, hogy belátható időn belül új választásra lesz szükség. De a választék akkor sem lesz nagyobb.
A szerző újságíró (München)
