Utólag már könnyű okosnak lenni, előre sokkal nehezebb. Nekünk sikerült. A magyar kormány egyedüliként merte kimondani, hogy ez egy őrült terv, és mi nem akarunk ennek a kollektív öngyilkossági kísérletnek a részesei lenni. A magyar társadalom elsöprő többsége felsorakozott a kormány mögé, ezzel megerősítve a döntést.

Összehangolt támadás érte a fény városát. Majd jött Brüsszel, aztán sorban az egyéni támadások késsel, baltával, autóval. Szinte menetrendszerűen. Aztán ezt is megszokták az emberek. Politikusaik elmagyarázták, hogy a nagyvárosi élet velejárója a terrorizmus is. A tíz évvel ezelőtt megépült határzár ettől is megvédett bennünket. De leginkább attól, ami azóta zajlik Nyugaton.

És amire csak mostanában kezdenek ráébredni az emberek. Mert nem a terrorizmus az egyetlen fenyegetése ennek a balliberális migrációs politikának. Sőt talán nem is a legnagyobb veszély. Mára kiderült, hogy az iszlamista népesség beáramlásával megindult a vallás- és kultúraváltás is. A nyugati nagyvárosokban gyakran már több a bevándorló hátterű gyerek az iskolákban, mint a befogadó nemzetből származó. Németországban van olyan város, ahol az iskolákban csak halal tanúsítványú ételt adnak a menzán. Berlinben ez ma még „csak” választható opció. A német Nevelési és Oktatási Szövetség az iszlám vallásoktatás bevezetését követeli. 

 Környezetvédőnek hazudott ultraliberális zöldek arról értekeznek, hogy az európaiak ne vállaljanak gyereket, mert az veszélyezteti a bolygónkat. Bezzeg az iszlám hátterű családban született gyerekek nem. Aztán az is kiderült, hogy a gazdag Nyugat szociális ellátórendszerét a migrációs hátterűek terhelik meg a legjobban. Egyes országokban már többet költenek rájuk, mint a saját nyugdíjasaikra. A német egyetemeken iszlám diákszervezetek – mert már ilyenek is vannak! – azt kezdeményezték, hogy az előadásokon külön ültessék a nőket és férfia­kat. Az önfeladás, a behódolás az új hódítókkal szemben folyamatos napjainkban is.

Sok év kellett ahhoz, hogy a nyugati polgárok jelentős része felébredjen. Vannak, akik paradox módon a menekülést választanák. Egy friss felmérés szerint a németek fele szívesen költözne külföldre, aminek fő oka a tömeges migráció és a gazdasági válság. Egyre többen szeretnék egész egyszerűen visszakapni a régi, békés életüket, ezért a migrációellenes pártokra szavaznak. Azokra, amelyeket a nyugati balliberális világ szélsőségesnek bélyegez, és igyekszik antidemokratikus eszközökkel kiszorítani a hatalom közeléből. Miközben Brüsszel folytatja az eszement bevándorlási politikáját. Ami ellen tíz év után is harcol a magyar kormány. A kerítés pedig szilárdan áll. Mi úgy élhetünk a saját hazánkban, ahogy szeretnénk.

Ma is azt hazudják nekünk, hogy az illegális bevándorlással szemben nem lehet fellépni. Szerencsére Donald Trump most mutatja meg, hogy a több mint háromezer kilométeres mexikói határt is le lehet zárni, sikeresen lehet védekezni az illegális migráció ellen. Ez nekünk is erőt, bátorítást adhat a következő évtizedre.

A szerző a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet igazgatója