Már amennyiben Nyugat-Európában értik még a karácsony üzenetét. Vezető politikusaik aligha, legalábbis ezt üzenik az intézkedéseik. Nézzünk néhány példát Németországból! 

A bíróság szerint ezzel visszalépett a gyilkossági szándékától, és csak súlyos testi sértésért állítják bíróság elé. Az egyik adventi vásáron német gyerekkórusba fojtották a szót iszlamisták, Allah akbar!-t kiáltozva. Az ügynek semmilyen következménye nem lett. Ahogy annak sem, amikor német rendőrök arcába üvöltötték, hogy ez már az ő földjük, fölöttük semmilyen jogkörük sincs. És tényleg, a rendőrök szótlanul tűrték a megaláztatást.

Mit mutatnak ezek a kiragadott példák? Egyrészt az állam erőszakszerveinek, igazságszolgáltatásának a teljes elbizonytalanodását. 

Itt tart napjainkban Németország. De jottányival sem jobb a helyzet a franciáknál, svédeknél, spanyoloknál, olaszoknál. Legutóbb Brüsszelben állítottak muszlimkompatibilis arctalan betlehemet, a civilizációs önfeladás szomorú példájaként. Ebben a kollektív őrületben akarják jövőre Brüsszelből elárasztani térségünket migránsok tíz- és százezreivel. És ha mindez még nem lenne elég, háborúzni akarnak az oroszokkal. Jöjjön a sorkatonaság, erőszakkal sorozzuk be fiataljainkat! Ha pedig ez is kevés, akkor zárjuk be az atomerőműveket, ne fűtsünk gázzal, ne járjunk autóval. Mert még mindig nem elég sötétzöld Európa.

Itt vagyunk advent harmadik vasárnapja előtt. Most fogjuk meggyújtani az örömöt jelképező rózsaszín gyertyát. 

Mindezek ellenére azért természetes módon tele vagyunk aggodalommal is. Akár Ukrajnára, akár Nyugat-Európára nézünk, látjuk a bajt, a veszélyt. Mert törékeny a mi világunk. Keletről és nyugatról is fenyegetnek bennünket. Sokszor azt is érezzük, hogy talán velünk van a baj, mi megyünk egyedül szembe a forgalommal.

Ezt az érzést most segít lerázni magunkról az amerikaiak nemzetbiztonsági stratégiája. Mi a józan ész szilárd talaján állunk, ahogy ma már Amerika is. Ezért adjunk hálát, és nézzünk bizakodva a jövőnk felé. 

Ezért nem dőlhetünk be a szirénhangoknak. Mert nincsen az a brüsszeli júdáspénz, amiért érdemes lenne feladni magyarságunkat, kultúránkat. A biztonságunk, szuverenitásunk egyetlen pici részéről sem mondhatunk le.

A szerző a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet igazgatója