Most ismét kiderült, hogy már ez sem a régi. A Louvre kamerái nemcsak hogy elavultak, de alig negyedük volt működőképes állapotban. Ráadásul a riasztórendszer úgy volt beállítva, hogy a támadás után lezárta a múzeum kapuit. Így a rablók akadálytalanul jutottak ki az ablakon át, míg a rendőrök hosszú percekig nem tudtak bejutni. Lehet, hogy nem is a klasszikus francia krimik sztárjainak kellene ez a sztori, hanem Louis de Funesnek, a Csendőr-filmek komikusának. Mert ez a történet sokkal inkább szomorkásan komikus, mint izgalmas. 

Franciaország állapotát mutatják meg ezek a bűncselekmények. Mindegy, hogy felderítetlen tűz vagy ékszerrablás. A legfrissebb hírek szerint az izraeli elhárítás, a Shin Bet egykori vezetőjének, Jákov Berinek a cégét bízták meg a nyomozás támogatásával. 

Ám most izraeli extitkosszolgák tapasztalataira, kapcsolataira, segítségére számítanak. Ami, valljuk be, nem túl hízelgő üzenet a francia nyomozó szerveknek, titkosszolgálatoknak.

Mindeközben Fabien Mandon vezérkari főnök bejelentette, hogy a francia hadseregnek három-négy éven belül készen kell állnia egy összecsapásra Oroszországgal. Nocsak! Amikor a francia állam nem képes érvényt szerezni a saját nagyvárosa no-go zónáiban, amikor a rendőrség, csendőrség csak a hadsereg segítségével képes fenntartani a rend látszatát, akkor hogyan lehet háborús forgatókönyvekről beszélni? Vagy ez is csupán egy akciófilmnek indult tragikomédia? 

A Száhel-övezet volt francia gyarmatait ezekben az években veszítették el végérvényesen. Kínai tőke és orosz erő szorítja ki őket. A lakosságán belül folyamatosan nő a bevándorló-hátterűek aránya. Ahogy az iszlám, és azon belül a radikális irányzat is egyre erősödik. A nemzeti erőket, Marine Le Pent pedig jogszerűnek hazudott, alapvetően antidemokratikus módszerekkel igyekeznek ellehetetleníteni, távol tartani a hatalomtól. 

Itt tart napjainkban Franciaország.

A szerző a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet igazgatója